Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VIII. Rio de Janeiroban
123 napig tartott, de mindvégig kellemes maradt. Ezen az útvonalon csak a biscayai öböl táján viharos a tenger. Mihelyt elhagyjuk, megszűnik a tenger háborgása s vidám, kellemes, nyugodt utazás következik. A Royal Mail-féle gőzös akkor még óriáshajó számba ment. El is volt látva mindenféle szórakoztató berendezéssel az utasok foglalkoztatására a hosszú úton. Nem hiányzott az uszoda és az álarcosbál sem. Nem volt nap valamiféle sportverseny nélkül, mikre — a legtöbb utas angol lévén — bőven került vállalkozó. Mihelyt Madeira tájékára jutottunk, minden utas fehér vászonruhában jelent meg a fedélzeten s ez többé nem is került le rólunk. Este persze estélyi ruha magától értetődött. Az előttünk álló hosszú út azonnal megindította a megismerkedést. A sok angol közt, kiket üzlet, tanulmányút, társutazás visz nagyszámban Braziliába, volt sok más nem. zetbeli is. Az első kérdés rendesen az volt: milyen nyelven beszél ön? Ennyit legalább mindenki tudott angolul és mihamarább kialakultak a hasonivású csoportok. Csak én egyedül voltam magyar. Véletlenül francia is kevés utazott velünk s azok sem voltak érdekesek. Nem akartam mindig a németekkel lenni, tehát kiválasztottam egy tipikusan angol fejet, akiről úgy véltem, hogy érti a tréfát is. Megszólítottam jó magyaros kiejtéssel: — Beszél ön franciául? — No! — Volt az egykedvű válasz — Beszél ön olaszul? — No! — Beszél ön spanyolul? — No! — Beszél ön németül? — No!
