Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VII. Londonban
121 Ez a jeladó is perforált szalaggal dolgozott, mi persze csak gyenge áramot engedett meg. Ez viszont egy relaist működtetett, melynek erős árama megszakításakor a fellépő ívfényt, anti- magnet és forgó nickel elektródák1 közt, erős mágnessel oltat- tam ki. A jeladó a társaság előírása szerint, percenként ötven szót tudott továbbítani. A gyorstávíró angolországi propagálása nem szorítkozott a General Postoffice részére végzett kísérletekre és a Daily Mail számára megejtett próbagyakorlatra, hanem a készülék több ízben nyilvános bemutatásra is került. így a már említett, a Waldorf-szállóban, a lapszerkesztőségek számára megtartott bemutatáson kívül, Hen- niker—Heaton előkelő angol képviselőházi tag felszólítására bemutattam a készüléket a , Royal Colonial Institute“ egyik ülésén. Továbbá hosszabb időre kiállítottam a gyorstávírót a Daily Mail paVillonjában, az akkor „White City”- nek nevezett, angol világbirodalmi kiállításon, hol szintén nagy feltűnést keltett s igen sokan megnézték. Ezt a fényes architektikájú „White City“-t szintén magyar ember tervezte, a régóta Angliában lakó Királyfi Géza. Persze ő is eljött megnézni a gyorstávírót. Melegen gratulált s igen örült a magyar találmány nagy sikerének. Odajött Marconi is, Henniker-Heaton képviselővel. Öt mint szakembert természetesen rendkívül érdekelte a dolog. Miután töviről- hegyire megnézte, azt mondotta, hogy a gyorstávíróban sokkal több találmányi gondolat van felhalmozva, mint a drótnélküli távíróban. Azzal adtam vissza a bókot, hogy mégis jobban irigylem és csodálom őt, mert noha a drótnélküli távíró még csak a kezdetek kezdetén van, máris több országban sikerült neki gyakorlatba állítani s hasznos munkába adni találmányát, mitől mi, sajnos, még messzire vagyunk, bármennyire készen állunk is erre. 1 Elektródák: az áramvezető pozitív és negatív sarkai.
