Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VII. Londonban

120 író áramai indukciószavarokat okoznak a telefonban. Megállapították, hogy a francia vonalakon a zavar je­lentéktelen és a tervbevett éjjeli forgalomnál nem jön szá­mításba. A rendszer szélesebb kiterjesztésénél úgyis majd- különvonalaka.t fognak alkalmazni a gvorstávírás céljaira. Mindazonáltal még hosszadalmas tárgyalásokat kellett le­folytatni, míg ügyünk dűlőre jutott. Eközben került időm arra is, hogy a társaság által ren­delkezésemre adott laboratóriumomban, nemcsak gyakor­lati szempontból még előnyösnek látszó, további tökéletesí­téseket végezzek a készülékeken, hanem más találmányok­kal is foglalkozhassam. Elsősorban is elkészítettem a már régebben tervbe vett áramerősítőt, aminek segélyével a gyorstávírót a drótnél­küli távíró szolgálatába is akartam állítani. Ez a készülék, mint hangerősítő, a megérkező gyenge Morsejelek megerő­sítésére, a fejhallgató számára is szolgálhatott. A rádiónak akkor még se híre, se hamva nem volt. A kezdetek kez­dete, a Lieben cső, is csak öt évvel későbben látott nap­világot. Az én erősítőm, vagy amint ott neveztük a „Renforceur“, erős elektromágnes két sarkára alkalmazott, igen könnyű, két tekercsből állott, melyek egy-egy érzékeny mikrofonnal vol­tak összekötve. Az igen erős mágneses mezőben lengő tekercs erősebb áramot váltott ki a mikrofonban, mint amilyet kapott. A második tekercs és mikrofon pedig ezt újólag megerősítette, úgyhogy ez a második áram már mozgásba hozta a tükrös tele­font és a jeleket le lehetett fotografálni. A drótnélküli távírás gyorsasága persze ezzel még nem fo­kozódott, mert hiszen az a kézzel dolgozó távírász ügyességé­től függött, de legalább a táviratok írásban voltak felfoghatók s gondolni lehetett a gyorsabban működő automatikus jeladóra is, amit későbben az egyik nagy francia drótnélküli távíró tár­saság felhívására, meg is szerkesztettem.

Next

/
Thumbnails
Contents