Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VII. Londonban
120 író áramai indukciószavarokat okoznak a telefonban. Megállapították, hogy a francia vonalakon a zavar jelentéktelen és a tervbevett éjjeli forgalomnál nem jön számításba. A rendszer szélesebb kiterjesztésénél úgyis majd- különvonalaka.t fognak alkalmazni a gvorstávírás céljaira. Mindazonáltal még hosszadalmas tárgyalásokat kellett lefolytatni, míg ügyünk dűlőre jutott. Eközben került időm arra is, hogy a társaság által rendelkezésemre adott laboratóriumomban, nemcsak gyakorlati szempontból még előnyösnek látszó, további tökéletesítéseket végezzek a készülékeken, hanem más találmányokkal is foglalkozhassam. Elsősorban is elkészítettem a már régebben tervbe vett áramerősítőt, aminek segélyével a gyorstávírót a drótnélküli távíró szolgálatába is akartam állítani. Ez a készülék, mint hangerősítő, a megérkező gyenge Morsejelek megerősítésére, a fejhallgató számára is szolgálhatott. A rádiónak akkor még se híre, se hamva nem volt. A kezdetek kezdete, a Lieben cső, is csak öt évvel későbben látott napvilágot. Az én erősítőm, vagy amint ott neveztük a „Renforceur“, erős elektromágnes két sarkára alkalmazott, igen könnyű, két tekercsből állott, melyek egy-egy érzékeny mikrofonnal voltak összekötve. Az igen erős mágneses mezőben lengő tekercs erősebb áramot váltott ki a mikrofonban, mint amilyet kapott. A második tekercs és mikrofon pedig ezt újólag megerősítette, úgyhogy ez a második áram már mozgásba hozta a tükrös telefont és a jeleket le lehetett fotografálni. A drótnélküli távírás gyorsasága persze ezzel még nem fokozódott, mert hiszen az a kézzel dolgozó távírász ügyességétől függött, de legalább a táviratok írásban voltak felfoghatók s gondolni lehetett a gyorsabban működő automatikus jeladóra is, amit későbben az egyik nagy francia drótnélküli távíró társaság felhívására, meg is szerkesztettem.
