Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VII. Londonban

110

csakhamar tudomásul kellett vennem, hogy az egyik német úr, szolgálatonkívüli főhadnagy, a Krupp-gyárba volt kom- mandírozva. Ott feltalált valami igen előnyös tulajdonságú fémet és most ennek a szabadalmát akarja értékes!, teni Londonban, a másik berlini és a magyar úr segítségével, ez utóbbi londoni összeköttetései révén. A társaságukban lévő csinos angol nő a magyar úrhoz látszott tartozni. Az ötödik kiléte nem volt érdekes.

A szót a magyar úr vitte, még pedig szellemesen és nagy világlátottsággal. Szakszerűen hozzászólt a legkii- lömbözöbb kérdésekhez és ha nem tudott komoly választ adni arra a kérdésre, hogy honnét vette valamely exotikus tárgyra vonatkozó ismeretét, így felelt:

— A honolului egyetemen három évig voltam ennek a tárgynak az előadója.

Én természetesen előzékenyen, de rezerváltan viselkedtem, mi arra indította, hogy bemutatkozzon.

— Yeyszy Viktor vagyok — mondotta és megnevezte a társaság többi tagjait is.

Az ötödik úr kitűnően zongorázott, tehát átmentünk a zongora terembe ahol kitűnt, hogy Miss B. — amint a hölgyet hívták, — csinosan énekel. Áttértünk a zenére és igen kellemes estét töltöttünk.

Távozáskor Veyszy úr magyarra fordította a beszédet. Elmondta, hogy gyakran jönnek ide a szállodába és kérdezte, nincs-e ellenemre, ha nemsokára megint felkeresnek.

— Dehogy van — feleltem — sőt örülni fogok.

— Igen, igen — vélte Veyszy úr — de tudja ön, hogy én tulajdonképpen ki vagyok]

— Tudom, ön Somoskeőy Viktor.

— És nem ijed meg a velem való érintkezéstől]

— Erre a legkevesebb okom sincs.