Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VII. Londonban

107

fekvése hasonlít Budapestéhez, de persze sokkal kisebb méretezésű. A folyó egyik partján terül el a város, míg a másik parton egy hegyen áll a régi királyi vár. Mr. E. szerint a hegyhez csatlakozó dombon fejezték le a skótok hajdanában a királyaikat, ha már megunták őket.

Az innenső parton, szintúgy mint Budapesten, fényes palotasor terül el. Előtte a kilométerekre terjedő korzó, mi vasárnapokon felette népes.

Az éghajlat ott sokai hidegebb, mint Londonban. Januárban voltunk. A hőmérő még délelőtt is 8 fokot mutatott a fagypont alatt. Bementünk az egyik szálló bárjába kissé melegedni, és ott találjuk Mr. E. egyik ismerősét, egy skót kapitányt, kin a nagy hideg ellenére csak kis kék kabát és alig arasznyi fehér vászonnadrágocska volt, mit leüléskor gondosan elrendezett. Cipője természetesen volt, de a lábszárai egészen csupaszon maradtak.

A korzón láttam valóban szokásos skót jelmezű sétálókat, de csak öregebbeket és inkább vidékről valókat.. Délután négy óra felé már nagy tömeg hullámzott a sétányon. A fiatalok igen vidámak voltak, de ez nem zavart senkit abban, hogy minden második uccasarkon valaki bele ne kezdjen zsoltáréneklésbe. Alig pár perc alatt már 30—40-en vették körül és vele énekeltek egy-két zsoltárt. Aztán feloszlottak, tovább sétáltak, majd egy másik uccasarkon csatlakoztak az ottani énekeshez.

Este továbbmentünk Glasgowba. Éghajlata megint sokkal enyhébb, de borongós, ködös és füstös levegőjű, mert széltében-hosszában egyik gyár a másik mellett terül el.

A „St. Enoch“, egyik legjobb, hotelben szálltunk meg. A társalgótermek pompásan fűtve voltak, de a hálószobák hűvösek és nyirkosak. Hamar igyekeztem, hogy ágyba jussak és jól belevágtam a térdem a paplan alá tett ágyinc-