Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VII. Londonban

102

hosszabbra nyúlt, mint ahogyan terveztem, de ott nem is fordult elő valami különösebb eset, ami a nem szakembert is érdekelné és csak ismétlésekbe kellene bocsátkoznom. Elég annyi, hogy a francia távíróigazgatóság a legkörültekintőbben, de teljes tárgyilagossággal járt el. Mindent alaposan megvizsgált, anélkül, hogy bármiben is akadékoskodott volna. Nyíltan elismerte az előnyöket, miket a készülék nyújt, megállapította a gyakorlat szempontjából a várható nehézségeket, ami főként abból állt, hogy a közönség nyomtatott betűkhöz van szokva, holott a gyorstávíró írott betűket ad. Használata tehát egyelőre olyan célokra lesz korlátozva, ahol ez nem fontos, pl. laptávíra- toknál.

Július hó folyamán hazatérhettem, mert a most követ* kezű tárgyalások a francia kormánnyal, már a szindikátus dolga volt.

VII. Londonban.

Az angol szindikátus nemsokára megkezdte működését és engem 1904. december havában Londonba hívott, hol a General Postoffice-szel megállapítottuk a megejtendő kísérletek sorrendjét.

Csak magam mentem ki Londonba, mert onnét azt kívánták, hogy ne vigyek magammal semmiféle segítséget; a kijelölendő mérnökök majd megtanulják az egyik állomás kezelését, a másikon pedig elég lesz, ha én ott vagyok. Ilyenformán persze elejétől végig mindent meg kellett nekik tanulni, mielőtt a kísérletekbe érdemileg bele-' kezdhettünk volna. Ez nem is okozott semmi nehézséget és csak idő kérdése volt. De ez aztán annál inkább, mert ha az ottani mérnököknek kis ujjábán volt is a telegráfia, annál kevesebbet tudtak abból, ami nem tartozott a szakmájukhoz.