Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VI. Párisban
101 tokát M. Doumeyrounnk, a párisi távíróhivatal főnökének, nem akarta elhinni, hogy azok csakugyan Lyonból jöttek, gyanúsította őket, hogy nem vigyáztak elég jól, talán mégis az itteni jeladóból származik az írás, olyan kifogástalan jónak találta a hetüket, már pedig ő eléggé tudja, hogy a hosszú vonalon, mi-mindenféle zavaró áram játszadozik, aminek pedig itt nyoma sem látható. Ezzel a gyorstávíró tekintélye Franciaországban is meg volt alapozva és a látogatók ugyancsak felszaporodtak. Hivatalosak, nem hivatalosak egymásután látni akarták a csodálatos készüléket, miről a lapok hosszú cikkekben beszámoltak. Amennyiben magam beszéltem a laptudósítókkal, mindig megkértem őket, emeljék ki a találmány magyar eredetét. A laikus látogatók egyike-másika kérdezte is tőlem: — Hongrois? Hongrois! készke szá? Nem azt kérdezte, hogy Magyarország hol van, hanem, hogy mi az? Annyira ismeretlen volt előttük ez a szó: hongrois. Bécsröl tudtak. Bukarestről tudtak, de hogy a kettő közt van valami más is, arról sohasem hallottak semmit. A kísérletek közben Párisba jött Str. úrnak a francia szindikátus megalapítójának fivére H. Str. úr. (azóta Sir, ki nagy szerepet játszik az európai pénzügyi politikában és nálunk is sikeresen közreműködött a pénzügyek talpra- állításában). Igen nagy intelligenciájú, mélyrepillantó, valódi úriembert ismertem meg benne. Megnézte a készüléket és már hajlandó is volt Londonban, hol akkor egy nagy aranybányabank igazgatója volt, a párisihoz hasonló szindikátust alapítani az angolországi kísérletek és bemutatások céljaira, amire gyorsan meg is egyeztünk vele. A párisi kísérletek további lefolyásáról nem kívánok hosszasabban beszámolni, mert ez az írás úgyis egy kissé
