Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Hírek, események. Dr. Ficsor Mihály: Az innovációs törvényről jogászi szemmel
Az innovációs törvényről - jogászi szemmel 71 „szellemi alkotás”, „szellemi tulajdon” és a „szellemi vagyon” kifejezések definiálására, illetve legalább a törvényjavaslat indokolásában való megmagyarázására.1 A „kutató, fejlesztő” Itv.-beli fogalma szélesebb az iparjogvédelmi jogszabályokból ismert alkotóénál (feltalálóénál, szerzőénél). Az Szt. 7. §-ának (1) bekezdése értelmében az a feltaláló, aki a találmányt megalkotta. Az Szt. miniszteri indokolása e rendelkezés kapcsán hangsúlyozza: „nem tekinthető feltalálónak vagy feltalálótársnak, aki a találmány létrehozatala során nem fejt ki alkotó tevékenységet”. Ezért - az indokolás szerint - „menedzseri feladatok ellátása alapján nem lehet a feltalálói minőségre igényt tartani”. Hasonlóképpen nem alapoz meg feltalálói státuszt pusztán „valamely ötlet megfogalmazása, feladat kitűzése”. Az Szt. és indokolása lényegében a korábbi szabadalmi törvény - az 1969. évi II. törvény - alapján kialakult joggyakorlatot tükrözi. Ehhez képest az Itv. alkalmazásában kutatónak, illetve fejlesztőnek számít nemcsak a szellemi alkotás létrehozója, kitérjesztője, hanem az is, aki „az ezt célzó projektek megvalósításának irányításával foglalkozik”. Az Itv. 4. §-ának 6. b) pontja a hasznosító vállalkozás fogalmi ismérveit jelöli meg. E pont szerint hasznosító vállalkozásnak minősül a költségvetési kutatóhelyen létrejött szellemi alkotások (ezúttal nincs szó termékekről, eljárásokról, módszerekről stb.-ről) üzleti hasznosítása céljából az ilyen kutatóhely által alapított, illetve részvételével vagy részesedésével működő gazdasági társaság. Iparjogvédelmi szempontból az „üzleti hasznosítás” jelzős szókapcsolat vet fel értelmezési gondokat. Az Szt. 19. §-a (6) bekezdésének a) pontja ugyanis a szabadalmi oltalom alól engedett kivételként szabályozza a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményeket: e cselekményekre a kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki. A hasznosítás tehát per definitionem csakis „üzleti” lehet. Szerzői jogi nézőpontból nemcsak az „üzleti” jelző, hanem a „hasznosítás” kifejezés is pontatlannak tűnik. Az Szjt. ugyanis a szerző vagyoni jogainak általános tárgyaként a felhasználást jelöli meg: a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek a mű - anyagi és nem anyagi formában történő - felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére van kizárólagos joga [Szjt. 16. § (1) bek.]. A hasznosítás - pontosabban: kereskedelmi hasznosítás - fogalma az Szjt.-ben csupán az ún. character merchandising szabályozásánál fordul elő: a szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti 1 Az MSZH egyik javaslata pl. a következőképpen szólt: „Szellemi alkotáson a törvény szövegösszefüggésében azokat az alkotásokat, műszaki megoldásokat értjük, amelyek alkalmasak arra, hogy iparjogvédelmi oltalom tárgyát képezzék, vagy amelyek jogszabály erejénél fogva szerzői jogi védelem alatt állnak, ideértve azt is, amikor a hasznosítási célok ... függvényében a megfelelő oltalom megszerzése helyett e megoldások titokban tartása célszerű. Ide tartozik továbbá a know-how, amit a Ptk. szintén szellemi alkotásként véd. Szellemi tulajdonon azt, a szellemi alkotások tekintetében fennálló, a tulajdonjoghoz hasonló abszolút szerkezetű jogviszonyt kell érteni, amely az ipaijogvédelmi oltalom megszerzésével, illetve azon lépések megtételével jön létre, amelyek az adott szellemi alkotás titokban tartását szolgálják, illetve amely jogviszony szerzői művek esetében a szellemi alkotás létrehozásával keletkezik. Aszellcmi vagyon fogalma: a szellemi tulajdonon és immateriálisjavakon túl ide tartoznak a szintén vagyoni értékkel bíró, ám alkotási folyamatot rendszerint nélkülöző, ipaijogvédelmi oltalommal védett árujelzők (védjegyek és földrajzi árujelzők) vagy az ilyen oltalomban nem részesíthető egyéb javak, pl. a goodwill is.” alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga [Szjt. 16. § (3) bek.]. Emellett az Szjt. az adatbázisok előállítóinak ún. kapcsolódó jogi (valójában tartalmában inkább szomszédos jogi) védelme körében használja - többféle felhasználási cselekmény foglalataként - az ún. újrahasznosítás fogalmát [Szjt. XI/A. fejezet, lásd különösen a 84/A. § (1) bek.-ének b) pontját]. Aligha feltételezhető azonban, hogy az Itv. a „hasznosítás” szó használatával a szerzői művek, illetve az adatbázisok e sajátos felhasználási eseteire kívánta volna korlátozni rendelkezéseinek alkalmazhatóságát, illetve az érintett „hasznosító vállalkozások” körét.2 Az MSZH mint intézmény számára továbbá fontos lehet a „nemzeti innovációs rendszer” definíciója is. Az Itv. 4. §ának 3. pontja szerint nemzeti innovációs rendszer: az országon belül azoknak az intézményeknek, vállalkozásoknak és egyéb szervezeteknek, valamint azoknak az erőforrásoknak, szabályoknak, feltételeknek és intézkedéseknek az összessége, amelyek az új tudás és technológia létrehozását, átadását, terjedését és hasznosítását befolyásolják. Még e valamelyest eklektikus meghatározás alapján is az MSZH - mint a szellemi tulajdon védelmének országos hatáskörű szerve [Szt. 44. § (1) bek.] - minden bizonnyal a nemzeti innovációs rendszer részének tekinthető. Megkockáztatható ugyanakkor, hogy az innovációs rendszert feltehetőleg nem csupán az „országon belül” való elhelyezkedése teszi nemzetivé. 2.4. Az Itv. IV. fejezete rendelkezik a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció közfinanszírozású támogatásának feltételeiről. A Kormány a TTI (azaz tudomány-, technológia- és innovációpolitikai) stratégia megvalósítása érdekében kutatóhelyeket létesíthet, és azokat a központi költségvetés keretében támogathatja [Itv. 7. § (1) bek.]. Az Itv. 7. §-ának (3) bekezdése értelmében a Kormány pályázati úton különösen a következőkhöz nyújt közfinanszírozású támogatást: a) kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs projektek előkészítéséhez és megvalósításához; b) a kutatás-fejlesztéssel és technológiai innovációval kapcsolatos szervező, közvetítő, tanácsadó és hálózatépítő tevékenységhez; c) a nemzetközi együttműködés keretében Magyarországon folytatott kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs tevékenységhez. Az elbírálás során pedig - a 7. § (5) bekezdése értelmében - előnyben kell részesíteni azokat a pályázatokat, amelyek résztvevői korábban hatékony kutatás-fejlesztési, illetve technológiai innovációs tevékenységet végeztek. Ilyen tevékenységnek számíthat különösen az, ha kutatás-fejlesztési eredményeikre iparjogvédelmi oltalmat szereztek és azt fenntartották. A „fenntartás” kifejezést minden bizonnyal kiterjesztően kell értelmezni: nyilván előnyben részesedhet az a pályázó is, aki a formatervezési mintájára szerzett oltalmat megújította. 2 Nem segít különösebben az értelmezésben az Itv.-hez fűzött miniszteri indokolás sem. Az indokolás ugyanis e tárgyban csupán annyit szögez le: „A hasznosítás fogalma e törvény alkalmazásában széles: a kutatás-fejlesztési eredmények gazdasági és társadalmi hasznosítását egyaránt magába foglalja.”
