Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Nemzetközi kitekintő
Külföldi hírek az ipatjogvédclem területéről 91 10. Dél-Afrika Dél-Afrika alkotmánybírósága (Constitutional Court, CC) 2005. május 27-én fontos ítéletet hozott. Az 1995. május 1 -jén hatályba lépett 1993. évi védjegytörvény a védjegybitorlás két új formáját vezette be, amelyek a közismert védjegyek oltalmával és a hígítás (dilution) elleni rendszabályokkal függnek össze. Az alkotmánybíróság által a McDonald’s-ügyben 2005. május 27-én hozott ítélet tisztázta a közismert védjegyekre vonatkozó 1996. évi törvény homályos pontjait. A hígítás elleni szabályok tisztázása valamivel több időt vett igénybe, bár a védjegyjoggal foglalkozó szakemberek úgy gondolták, hogy a Legfelsőbb Fellebbezési Bíróság (Supreme Court of Appeal, SCA) 2004- es ítélete a Laugh it Off Promotions (LOP) vs. The South African Breweries International (Finance) B Vt/a Sabmark International (SAB) ügyben tisztázta a függő kérdéseket. A LOP-ot az SCA eltiltotta attól, hogy olyan pólókat gyártson, amelyek a SAB sörcímkéken használt védjegyének általános képét és színeit alkalmazták, de eltérő üzenettel. A SAB BLACK LABEL védjegyét a LOP BLACK LABOUR szöveggel helyettesítette, míg AMERICA’S LUSTY, LIVELY beer - brewed in SOUTH Africa (Amerika életerős, élénk, Dél-Afrikában főzött söre) szlogenét AFRICA’S LUSTY, LIVELY EXPLOITATION SINCE 1652 - NO REGARD EVEN WORLDWIDE (Afrika életerős, élénk kizsákmányolása 1652 óta - világszerte elismerés nélkül) szöveggel helyettesítette. A dél-afrikaiak jól ismerik a sört és a szlogent; újabban a CARLING BLACK label márkájú sör a legjobban kelendő sör lett Dél-Afrikában. A dolgok azonban úgy alakultak, hogy ez a siker a SAB hátrányára következett be. A védjegyjogban korábban ismeretlen lépésként a LOP az SCA által hozott döntést a CC-nél megfellebbezte. A CC megváltoztatta az SCA döntését, ami súlyos csapás volt a SAB-ra, és hátrányos mindazon közismert védjegytulajdonosokra nézve, akik ki vannak téve annak, hogy védjegyüket halványítással hígítják. A CC először a védjegytörvény 34(1 )(c) szakaszát vette szemügyre, amely a hígítás követelményeit sorolja fel. A CC hangsúlyozta, hogy az adott esetben a hígítás a védjegy értékének halványítása (tamishment) útján következett be (amikor egy közismert, lajstromozott védjegy kapcsán a jogtalan használó védjegye miatt hátrányos asszociációk keletkeznek), szemben az elhomályosítás (blurring) útján bekövetkező hígítással (amikor a védjegy megkülönböztető jellege vagy egyedisége gyengül vagy csökken). A CC az európai irányelv 5(2) szakaszára, valamint Nagy-Britannia 1994. évi védjegytörvényére utalt, rámutatva, hogy a rendelkezések elvileg azonosak, bár vannak lényeges különbségek is. Míg ugyanis a megfelelő európai közösségi és angol rendelkezések a tényleges kár vagy a jogtalan előny bizonyitását kívánják, a dél-afrikai rendelkezés a tisztességtelen előny vagy kár valószínűsítését írja elő. A hígításra vonatkozó rendelkezés célját tárgyalva a CC megállapította, hogy a 34( 1 )(c) szakasz olyan védjegytulajdonosok kereskedelmi érdekeinek megőrzését szolgálja, akiknek hírneve van, megtiltva a közismert védjegyek hírnevének lényeges aláásását eredményező használatot. Az ilyen oltalom túlnyúlik a védjegyek hagyományos és elsődleges funkcióján, vagyis az eredet megjelölésén, mert egy lajstromozott védjegy azonosságának és hírnevének védelmét célozza, ami hozzájárul a védjegy gazdasági értékének megerősitéséhez. A CC azonban arra is figyelmeztetett: a bíróságoknak ügyelniük kell arra, hogy a közismert védjegyek hígítás elleni védelmét ne lehessen átalakítani a tágabb társadalomban legalább azonos meggyőző erejű és értékű magatartás által támasztott egyéb igényekkel szembeni kizárólagos joggá. Az SCA a bitorlási igény jogosságának megítélésekor kétlépcsős megközelitést fogadott el. Az első lépésben megállapította, hogy a pólókon olvasható üzenet bitorlásnak minősithető, mert jogtalan és a védjegy hírnevére kimondottan káros volt. Ezután az SCA megfontolta és elutasította azt az érvet, hogy a szólásszabadság mentséget szolgáltat a bitorlásra. A CC ezt a megközelítést hibásnak találta, megállapítva, hogy egyensúlyt kellett találni a SAB és a LOP érdekei között. A CC véleménye szerint az SCA kétlépcsős megközelítése gátolja a törvény idézett szakaszában foglalt belső követelmények megértését az alkotmány szempontjából, mert a bíróság köteles az alkotmány által megszabott jogok érvényesülését elősegíteni. A CC hangsúlyozta, hogy a kifejezés szabadsága rendkívül fontos a méltóság és az értékmegőrzés szempontjából, és a bíróságnak nagyvonalúan kell megvonnia a szólásszabadság alkotmányos garanciájának határait. A dél-afrikai alkotmány 16. szakasza két részből áll. Az első rész az alkotmány által védett kifejezéseket ismertet, és tág körű, mert kiterjed a sajtó és egyéb médiumok szabadságára, az eszmék vagy tájékoztatás befogadásának és továbbításának szabadságára, a művészi alkotókészség szabadságára, a tanulási szabadságra és a tudományos kutatás szabadságára. A második rész a véleménynyilvánítás három olyan kategóriájára vonatkozik, amely kimondottan ki van zárva az alkotmányos védelemből; ilyen a háborúra való uszítás, a fenyegető erőszakra buzdítás vagy a fajgyűlölet támogatása. A CC megállapította, hogy a 34(l)(c) szakasz hígítás elleni tilalma aj óhírű lajstromozott védjegyek vonatkozásában ki akar küszöbölni bizonyos túlzó magatartásokat. Ilyen háttér mellett vizsgálva a hígitási szakaszt a CC egyetértett az SCA-val abban, hogy csak akkor van bitorlás, ha bizonyítható a „jogtalan előny” vagy a Jogtalan hátrány”, és hogy a hátránynak nem szabad elhanyagolhatónak lennie, vagyis lényegesnek kell lennie abban az értelemben, hogy nagy valószínűséggel komoly kárt okozzon a védjegy egyediségének és hírnevének. A CC arra következtetett, hogy a védjegytulajdonos köteles bizonyítani a lényeges kár vagy hátrány valószínűségét. A CC által elfogadott eltérő megközelítés jelentősége nyilvánvaló, ha szemügyre vesszük, hogy a két bíróság hogyan kezelte a tényeket. A CC elutasította a SAB-nak az SCA által elfogadott érvelését, amely szerint magától értetődő a gazdasági kár elszenvedésének valószínűsége a védjegy sértő használatának következtében. A SAB azzal érvelt, hogy egyetlen helyesen gondolkodó dél-afrikai sem kívánná, hogy a LOP által gyártott pólókon továbbított, hatásos faji üzenettel azonosítsák. A faji uszítás valószínűleg kikezdi a védjegy exkluzivitását, eltanácsolja az embereket attól, hogy BLACK LABEL sört vásároljanak, és hátrányosan
