Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből

Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből

63

kedést meghozzanak e kötelezettség teljesítésének biztosítására, kötelező érvényű a tagállamok minden jogértelmezést végző szervére. Ezért az SZJSZT véleményének is figyelembe kell vennie az Infosoc irányelv rendelkezéseit, és ahol a magyar jogszabály többféle értelmezést is enged, az irányelvi szabálynak leginkább megfelelő értelmezést kell elfogadnia. Az irányadó joganyag EK-jog szerinti értelmezésére vonatkozóan figyelemmel kell lenni az EU Bíróság 106/77 sz. („Simmenthal-”ügyben hozott) ítéletére is, amely szerint, ha a közösségi jogot érintő jogvita nemzeti bíróság elé kerül, annak a nemzeti jog bármely, a közösségi jog rendelkezéseibe ütköző szabályát hivatalból mellőznie kell anélkül, hogy az ilyen jogszabály alkotmányos eszközzel való hatályon kívül helyezését be kellene várnia.

c) A megjelenítés célja kizárólag tudományos kutatás, illetve egyéni tanulás lehet

A szabály nehezen ellenőrizhető eleme ez, hiszen az, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférést milyen célra fordítják, nem követhető nyomon. A Korm. R. e feltétel érvényesülését elősegítendő előírja, hogy 1. a hozzáférhetővé tett müvek kapcsán a könyvtár köteles tájékoztatást adni arról, hogy a hozzáférés csak a tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából lehetséges [Korm. R. 2. § (1 )b)]\ 2. a könyvtár a hozzáférés feltételeként köteles megkövetelni a szolgáltatások igénybe vevőjének nyilatkozatát arról, hogy a szolgáltatást csak ilyen célból veszi igénybe [Korm. R. 2. § (2)].

A Korm. R. 2. § (1) a) azt is kimondja, hogy a könyvtár a müvet az Szjt. 38. § (5) bekezdése alapján akkor használhatja fel szabadon, ha „olyan biztonságos műszaki megoldást alkalmaz, amely megakadályozza gyűjteménye hozzáférhetővé tett elemeinek módositását, többszörözését (bármely hordozón való rögzítését), illetve az igénybevevőként meghatározott személyek körén kívülre irányuló közvetítését, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is”. Ez azt jelenti, hogy az OGYK által tervezett rendszerben a müvek kinyomtatása nem tartozik a szabad felhasználás körébe, az csak a megfelelő jogosulti engedéllyel végezhető.

d) Jövedelemszerzés, jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálhatja;

Amennyiben a könyvtár e szolgáltatásért külön díjat kér az igénybe vevőtől, az az eljáró tanács véleménye szerint már jövedelemszerzés célját szolgálja, és így szabad felhasználásnak már nem minősülhet. Ha viszont a szokásos beiratkozási díj ellenében vagy ingyenesen biztosítja a hozzáférést, a jövedelemszerzés, jövedelemfokozás célja közvetve sem lesz megállapítható.

e) A felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás esete nem érvényesül;

A törvényi szabály szerint a „felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában ... szabadon megjeleníthetők... ” - azaz a szabad felhasználást egy, „a felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás” kizárhatja.

Milyen, a „felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás” létezhet? A könyvtár az esetek nagy részében az időszaki kiadvány megszerzésekor nem kerül jogviszonyba a jogosulttal; a kiadvány terjesztését végző személlyel köt

egyszerű, nem írásbeli formájú adásvételi szerződést. Ez persze nem zárná ki azt, hogy a szabad felhasználás kizárásáról szerződést kössön a jogosulttal, de nehezen elképzelhető, hogy a könyvtár saját kedvezményeit egyoldalúan csökkentő megállapodást kötne úgy, hogy erre semmilyen jogi kötelezettsége nincs.

Meglehetősen ritka az az eset, amikor a könyvtár és a jogosult között szükségszerűen szerződéses jogviszony keletkezik. Ez történik akkor, ha az adott mű hagyományos kereskedelmi forgalomba nem kerül, és így csak közvetlenül a jogosulttól szerezhető be. Egy így megszerzett műpéldány továbbértékesítése során azonban már az új tulajdonos nem kerül jogviszonyba a jogosulttal, mivel a jogosult terjesztési joga kimerül [Szjt. 23. § (5)].

Tehát a könyvtár és a jogosult között csak nagyon ritka esetben születik megállapodás, amely kizárhatná e szabad felhasználás érvényesülését, de ezen esetekben is a már forgalomba került példányok továbbértékesítése során megszűnik a jogosult ellenőrzési joga a terjesztés felett.

Ugyanakkor az időszaki kiadvány kiadója és a szerzők között mindenképpen létrejön kiadói szerződés. A Szjt. 38. § (5) teljes mértékben lehetővé tesz egy olyan értelmezést, amely szerint ebben, azaz az eredeti jogosult (szerző) és a származékos jogosult (kiadó) közötti szerződésben is ki lehet zárni a szabad felhasználást. Ez tehát azt jelenti, hogy a szerzők és a kiadók (azaz a „jogosulti oldal”) egymással kötött felhasználási szerződéseikben kizárhatják ezt a szabad felhasználást.

Az Szjt. nem írja, de logikusan következik ebből a szabályból, hogy e megállapodás (melyben nem fél a könyvtár) csak akkor vonatkozhat a könyvtárra, ha tartalmát a tudomására hozták. Az azonban újabb értelmezési nehézséget okoz, hogy ennek milyen formában kell megtörténnie; hiszen - többek között a terjesztési jog kimerülése okán - a jogosultak nem tudhatják, hogy melyik könyvtár végezné az Szjt. 38. § (5) szerinti szabad felhasználást (külföldi jogosultak valószínűleg e szabály létezéséről sem tudnak), így nem tudják ezt a könyvtárt közvetlenül tájékoztatni a kiadói szerződés kizáró rendelkezéséről.

Az eljáró tanács véleménye szerint nem elegendő a szabad felhasználás kizárásához, ha például a szokásos „All rights reserved - Minden jog fenntartva ” kitételt alkalmazza a kiadó és a szerző. A szabad felhasználás kizárásának egyértelműnek és kifejezettnek, az adott esetre és a konkrét jogszabályi rendelkezésre egyértelműen alkalmazandónak kell lennie. Az is világos, hogy e szabály Magyar Közlönyben való megjelenése előtt (Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény a 2003. évi 136. számú Magyar Közlönyben, 2003. november 27-én jelent meg) megkötött szerződések nem terjedhettek ki e szabad felhasználás kizárására, így az ezelőtt megjelent időszaki kiadványok esetében a kiadó csak a szerzővel való szerződésmódosítás során érheti el a szabad felhasználás kizárását.

Az eljáró tanács megjegyzése: A Korm. R. 3. § (1) bekezdése az Szjt. hivatkozott 38. § (5) bekezdésében engedett szabad felhasználás körét kibővítően értelmezi. A törvény szövege szerint a szóban forgó bekezdésben meghatározott intézmények gyűjteményeinek részét képező művek, a felhasználásukra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában,