Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Fórum. A Londoni Megállapodásról. A MIE Gyógyszeripari Munkabizottságának állásfoglalása
38 A Londoni Megállapodásról A megállapodás mind a mai napig nem lépett érvénybe. Ehhez ugyanis arra volna szükség, hogy egyrészről Anglia, Franciaország és Németország - mint alapító tagállamok — ratifikálják, másrészről összesen legalább nyolc tagállam aláírja. Jelenleg a nyolc aláírás már megtörtént, azonban Franciaország ratifikálása még hiányzik. A megállapodás hatálybalépése után - vagy önkéntes alapon akár az előtt is - várhatóan jelentős nyomás nehezedik majd Magyarországra a csatlakozás érdekében. Az alábbi szempontok szerint azonban Magyarország csatlakozása nem indokolt, sőt kifejezetten káros! Magyarország csatlakozása esetén a hazánkra érvényesített európai szabadalmak angol, francia, vagy német nyelven kerülnének kinyomtatásra (a megállapodás jelenlegi változata szerint az igénypontok fordítását megkövetelhetnék a tagállamok, a leírás többi részét azonban nem). Ismeretes hogy sajnálatos módon a nyugati nyelvek oktatása hazánkban az 1950 és 1990 közötti időszakban jelentősen háttérbe szorult. A magyar műszaki értelmiség nyelvtudása összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint pl. a dán, svéd, finn vagy holland szakembereké. Más EU-tagállamok (pl. Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Belgium, Svájc) állampolgárai az európai szabadalmakat anyanyelvükön olvashatják. 1. A csatlakozás jogbiztonsági és alkotmányossági aggályokat vet fel A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (2) bekezdése szerint „a j ogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni”. Bár egy szabadalom szó szerinti értelmezésben nem tekinthető jogszabálynak, tágabb értelemben mindenképpen ebbe a kategóriába sorolandó, hiszen a szabadalmakból jogok — méghozzá súlyos szankciók foganatosítására alkalmasjogok - származtathatók le. Márpedig azokat az iratokat, amelyek alapján Magyarországon jogok érvényesíthetők, a magyar nyelv szabályainak megfelelően - tehát magyar nyelven — kell megszövegezni. A szabadalom elsődleges funkciója tehát harmadik személyek kizárása révén az oltalmi idő alatt a jogosult részére piaci monopólium biztosítása az abban védett találmány hasznosítására. A szabadalom tehát a gazdasági versenyből minden arra nem jogosultat kizáró jogi eszköz. Márpedig Magyarországon jogot csak a Magyar Köztársaság hivatalos nyelvén megfogalmazott iratra lehet alapozni! E téren hangsúlyozni kívánjuk, hogy a jog érvényesítése nem a bitorlási perrel kezdődik, hanem már akkor, amikor a magyar versenytárs fejlesztőtevékenységének megindítása előtt a szabadalmi leírást kézbe veszi, tanulmányozza és gondos vizsgálat után megállapítja, hogy a szabadalom mit is véd, azaz számára mely műszaki terület marad szabadon és melyik van elzárva. Versenytársként nemcsak az új termékek gyártását eltervező fejlesztő vállalatok, hanem az értékesítést és forgalmazást végző vállalkozások is megjelennek. Ezek a vállalkozások nem rendelkeznek olyan műszaki-jogi ismeretekkel, amelyeket esetleg egy hivatásszerűen fejlesztéssel foglalkozó szakembertől el lehetne várni. 2. A csatlakozás a magyar vállalatokat és vállalkozókat külföldi versenytársaikkal szemben jelentős hátrányba hozná Az előző bekezdésben foglaltak értelmében a magyar állampolgárok nem anyanyelvükön ismernék meg az európai szabadalmakat, ami már a szabadalmi leírás kézbevételekor hátrányosabb helyzetbe hozná őket a jelentősen mélyebb és jobb nyelvismerettel rendelkező külföldiekkel szemben. A Londoni Megállapodás értelmében az európai szabadalmakat az adott ország hivatalos nyelvére csak abban az esetben kell lefordítani, ha a szabadalmas a nemzeti szabadalombóljogot kiván érvényesíteni. Álláspontunk szerint a jogérvényesítés nem a versenytárs figyelmeztetésénél, fenyegetésénél vagy a bitorlási per megindításánál kezdődik. Abból kell kiindulni, hogy a magyar versenytársak jogtisztelő, jogkövető magatartást tanúsítanak, és már fejlesztési, értékesítési tevékenységük megkezdésekor gondosan felmérik a harmadik fél tulajdonában levő, tervezett tevékenységüket érintő, potenciálisan gátló releváns szabadalmi jogokat. A szabadalombitorlási per elkerüléséhez pontosan meg kell határozni a szabadalom oltalmi körét. Az Európai Szabadalmi Egyezménnyel harmonizált magyar Szabadalmi Törvény 24. §-a szerint „az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmükre korlátozni; az igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához”. A 24. § másik bekezdése szerint „a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg; az igénypontokat a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni”. Fentiekből kitűnik, hogy a szabadalmi oltalom terjedelmének meghatározása nem csupán felelősségteljes, hanem rendkívül bonyolult feladat is. Ennek során a műszaki jellemzők és kifejezések igen cizellált értelmezése szükséges. A bitorlási perben eljáró biró a szabadalmi leírás és igénypontok górcső alá vétele, az egyes kifejezések és termék-tulajdonsági vagy -eljárási jellemzők nagyon alapos és minden részletre kiterjedő elemzése után hozza meg döntését. A magyar versenytárs számára elengedhetetlenül fontos és ugyanakkor teljes mértékben jogos, hogy ezt a gyakran nyelvészetifinomságokba torkolló tevékenységet saját anyanyelvén végezze el. Nem arról van tehát szó, hogy a magyar versenytárs az idegen nyelvű szöveget szakmai szempontból megértse, hanem ennél sokkal többről. El kell dönteni, hogy a szabadalmas a bejelentés kidolgozásakor hogyan értelmezte saját találmányát, mit minősített lényegesnek és lényegtelennek, mit tekintett az igénypontok alá tartozónak. Ennek az igazságtartalmát bizonyítja, hogy a szabadalom oltalmi körét az igénypontok határozzák meg, amelyeket a leírás (és a rajzok) alapján kell értelmezni. A munkabizottság számos tagjának több évtizedes és jó néhány szabadalombitorlási perben való aktív részvételen alapuló tapasztalata támasztja alá, hogy egy gyakran több száz millió USD, EUR vagy F1UF értékű szabadalombitorlási per eldöntése azon alapul, hogy a szabadalmi leírás adott helyén „may” vagy „is”; „optionally” vagy „obligatorily” kifejezés szerepel-e, vagy numerikus értékek előtt az „approximately” jelző megtalálható-e; vagy
