Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- cs folyóiratszemle 75 punk, műszaki rajzokat nem. Egy későbbi fejezet hasonló leírást ad a mozgólépcsőkről is. A következő rész az első metrókat mutatja be. Legtöbbünknek meglepetés, hogy a világ második legrégebbi metróját Glasgowban építették. Harmadikként a kontinensen elsőként megépített budapesti földalattiról szól, ugyancsak meglehetősen részletesen. Ebben kitér a BKV mai problémáira, s egy meglehetősen furcsa közléssel hökkent meg bennünket: eszerint a BKV-nak súlyos problémát okoz az utasok számának csökkenése, amit részben az üzemanyag alacsony árával magyaráznak! A könyv mintegy felét egy válogatás teszi ki, amely metróállomások építészetét mutatja be szerte a világon. Egyebek közt Berlin, Moszkva, Stockholm, Washington, Brüszszel, Bilbao, Szingapúr, Torontó, Hongkong és Los Angeles szerepel a sorban. Vitathatatlan, hogy a metró, ahol emberek hatalmas tömegei fordulnak meg, sajátos részévé vált a nagyvárosi folklórnak is. Karakteres metrójegyekről, plakátokról, grafittikről, dekorált vonatokról is szól egy rövid fejezet. Csatlakozik még egy érdekes, rövid „térképtörténeti” ismertetés a metrótérképekről és egy metrólexikon az egyes metrók legfőbb adataival. Dr. Osman Péter * * * Jeremy Black: Térképek világtörténete. Kossuth Kiadó, 2005; ISBN 963 09 4640 8 A térképkészítés az információ rögzítésben és -közlésben régóta az ember egyik kiemelkedő szellemi teljesítménye. Az eddig ismert legrégebbi, térképet ábrázoló festményt egy mintegy nyolcezer éves településen találták. Nagyon is lényegre tapintó a kifejezés, hogy a térképeket olvassuk, hiszen a rajtuk látható sajátos jelek együttesétől úgy jutunk el a valóság tényeihez, ahogyan az írásjelek kombinációiból a szavakhoz, mondatokhoz, szövegekhez. És a térképolvasáshoz is meg kell tanulni a nyelvet, amelyen azt írták: az alkalmazott sajátos jeleknek és azok egymáshoz való viszonyainak a jelentését. A térkép rendeltetése, a készítése mögött álló szándék ugyan végső soron azonos, akár egy indián térképet nézünk, akár egy modem katonait, azonban a leképezés gondolati világában és megjelenítési eszközeiben igen eltérő nyelvjárásokat találunk. Első értelmezésként azt gondolnánk, hogy a térképkészítés célja a valóság ábrázolása. Tény ugyanakkor, hogy amikor a Föld nagy tájait még az ismeretlenség homálya fedte, az akkori korok térképkészítői ezeket is igyekeztek belefoglalni ábrázolásaikba, és ebben, a mai értékrendünk szerint meglehetősen felelőtlenül, a képzeletükre vagy olyan mondákra, elbeszélésekre támaszkodtak, amelyek valóságtartalmáról voltaképpen semmit sem tudtak. Black itt a bevezetőjében a következőképpen szól erről: Az a meghatározás, hogy a térképkészítés a valóság ábrázolása, egyszerűen nem állja meg a helyét. Közelebb járunk az igazsághoz, ha inkább térbeli viszonyok megjelenítésének tekintjük. Ez a meghatározás magában foglalja a „feltérképezendő” jelenségek teljes körét, és azoknak a módszereknek a sokféleségét, amelyekkel ezek kapcsolatát kifejezhetjük. A „térbeli viszonyok” kifejezés újabb kérdéseket vet fel: „milyen a tér?” és „milyenek a viszonyok?” És valóban, a továbbiakban markáns példákat hoz a különböző korok és népek térképkészítési gyakorlatából arra, hogy mennyire meghatározó mértékben függhet a „tér” ábrázolása a „viszonyok”tól. Jellemzőek erre azok a korai térképek, amelyeken alkotóik saját népük lakóterületét ábrázolták a világ közepeként. Tegyük hozzá: valójában ez teljesen természetes is, hiszen ezzel egyrészt az értékrendet fejezték ki, amelyben hittek és/vagy amelyet szolgáltak, másrészt nem voltak és nem is lehettek olyan nagyobb áttekintésű földrajzi ismereteik, információik, amelyek kizökkentették volna őket ebből a meggyőződésből. Fontos és nagyon is logikus: amint itt is kirajzolódik, a földrajzi térképek készítése úgy vált a szemléletében és a tényleges valósághoz minél inkább hü ábrázolásra való törekvésében is mind megbízhatóbbá, ahogy a társadalmak fejlődésével, az egyes népek, hatalmi központok uralkodási övezeteinek, valamint gazdasági érdekszféráinak tágításával mind erősebb lett az igény a földrajzi ismeretekre és a megbízható tájékozódásra. A felfedezések korában a titkos receptek mellett talán leginkább a térképek rögzítettek vagyoni értékű információt. Attól kezdve pedig, hogy a térképészet a legendák mégoly megragadó ábrázolása helyett a tényleges földrajzi viszonyok és a tájékozódási információk adatbázisává, valamint az útvonaltervezés eszközévé vált, a technika mindenkori állása adta lehetőségek között halad előre itt is az innováció, a geodézia eszköztárának és technikáinak fejlesztése. Nagyon is jellemző, hogy amint- Black mondja - azoknál az interaktív térképeknél, amelyeket az amerikaiak az Irak elleni háborúra való felkészüléshez használtak, a térképkészítés nem sokban különbözött a számítógépes játékok jellegzetességeitől. Black itt nem szűk értelemben vett térképtörténelmet ír, hanem sokkal inkább a térképkészítés és -alkalmazás kultúr- és politikai történetét, amelyben ott tükröződik a nagybetűs Történelem is. Fontos és dicséretes, hogy ebben nemcsak kitekint a nyugatitól eltérő kultúrájú kartográfiákra, de hangsúlyozza is, hogy azok épp olyan értékesek. Áttekintését öt nagy fejezetre osztja. Ezek: A világ ókori szemmel - és ez valóban a mi kultúránkon kívüli világot, az ottaniak térképészetét is jelenti / Kolumbusz nyomában - és benne milyen jellemző alcím: A kartográfia, mint üzlet / A felvilágosodás kora / Kereskedelem és birodalom - ez már a XIX. és a XX. sz. eleje, a nagy globális terjeszkedésekkel, s ami ezzel járt / A modem kor. És kiemelést érdemel a kötet gazdag és kitűnő képanyaga, benne néhány művészi alkotással felérő térképpel. Dr. Osman Péter
