Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Könyv- és folyóiratszemle
74 Könyv- és folyóiratszemle szabályként ők is tulajdoni részesedést igényelnek, és érdekeltségük — a kockázati tőkééhez hasonlóan - elsősorban ennek felértékelődéséhez kötődik. Ezért általában bekapcsolódnak a befektetésükkel működő cég vezetésébe, és a saját erőforrásaikkal - üzleti kapcsolataik, szaktudásuk, tapasztalataik - felhasználásával is segítik annak megerősödését. Mivel a saját pénzüket adják, viszonylag kisebb befektetésekkel dolgoznak. Ez azt is jelenti, hogy nekik elfogadhatók lehetnek az olyan kisebb vállalkozások, amelyeknek a tőkeigénye kicsi ahhoz, hogy a kockázatitőke-cégeknek kifizetődjék a velük való foglalkozás. Fontos jellemzőjük, hogy a befektetéseik megválasztásánál az egyéb befektetőknél inkább mernek innovációs fejlesztés és az arra épülő hasznosítás finanszírozására vállalkozni. Továbbá a kifejezetten erre szakosodott kockázatitőke-cégek mellett ők az első számú specialistái a fejlődési pályájuk korai szakaszában lévő, nagy növekedési képességű vállalkozásokba történő befektetésnek is. A tőlük származó tőke így kiegészítheti a kockázatitőke-iparág tevékenységét, és segít elvinni az innovációs programokat és a cégeket addig a pontig, ahol azok már elég vonzóvá válhatnak ahhoz, hogy esélyük legyen külső forrás, így például a kockázati tőke bevonására. A világ legjobb gazdasági szakkönyvkiadói közé tartozó Wiley-nak ez már a negyedik könyve az üzleti angyalokról (Business Angels, 1999; Angel Financing, 2000; Angel Financing, 2000) a mostani könyv szerzőitől. Igen szakszerűen, alaposan, ugyanakkor jól érthetően mutatja be az üzleti angyalok gazdasági szerepét, működésük meghatározó sajátosságait, módját és terepét. A rájuk vonatkozó ismeretek megbízható forrása mindazok számára, akik a vállalkozások tőke típusú fmanszirozásával foglalkoznak, így különösen a vállalkozásfejlesztés optimális stratégiájának és eszköztárának kialakításán és megvalósításán dolgozó szakembereknek. Érdemes megemlíteni, hogy hatályos kockázatitőke-törvényünknek éppen az az egyik fő hiányossága, hogy semmilyen eszközt sem ad az üzleti angyalok vállalkozásfinanszírozó és -fejlesztő tevékenységének ösztönzésére és támogatására. A könyv gyakorlati értékét nagyban növeli, hogy kitűnő útmutatóul szolgál mindazoknak, akik kisebb cégek jelentős értékteremtést ígérő fejlesztési projektjeihez keresnek az abban rejlő kockázatokat is vállaló tőkebefektetőt. Segít nekik megérteni, hogyan működik mindez a gyakorlatban, mit várhatnak a befektetést keresők az üzleti angyaloktól, hogyan kell felkészülni a velük való kapcsolatfelvételre és a tárgyalásokra, hogyan tudnak szót érteni, és ami a legfontosabb, üzletet kötni velük. Külön említést érdemel, hogy a mű végigvezet a befektetőorientált üzleti terv elkészítésén és bemutatásán — ami igen sokak tudásának gyenge pontja. Mindezek tekintetében pedig különösen nagy jelentőségű, hogy a belőle nyerhető tudás elsajátításához nem kell szakmai képzettség, csupán józan ész és üzleti érzék. Dr. Osman Péter* * A recenzió szerzőjének könyve volt az első, amely magyar nyelven bemutatta az üzleti angyalok tevékenységét és szerepüket a fejlesztésben (Az üzleti angyalok tevékenysége... OMFB, 1998). David Bennett: Metró; A földalatti vasút története. Kossuth Kiadó, 2005, ISBN 963 09 4689 0 A görög eredetű elnevezés ennek a tömegközlekedési eszköznek a legfontosabb jellemzőjére utal: világvárosi - azaz nagyvárosi - vasút. A világon mindenütt használt szó az első ilyen vonal, a Londonban 1863-ban megnyitott Metropolitan Railway nevének röviditése. Ma már több mint kétszáz városban működik metróhálózat, és elvitathatatlan: lehet kényelmetlen, zsúfolt, zajos, piszkos és büdös, de nélküle katasztrófa, és főként elviselhetetlen időveszteség hosszabb útvonalakon átvergődni egy nagyobb város felszíni közlekedésén. És miért nagyvárosi vasút? Mert nagyon költséges a létrehozása, következésképpen csak ott építenek metrót, ahol a város olyan nagy, hogy nagyobb teljesítményű tömegközlekedésre van szüksége, mint amit a felszíni hálózatok többé-kevésbé zavarmentesen biztosítani tudnak, és ahol a tömegközlekedés olyan nagy méretű, hogy a közérdek igazolja ennek a nagyon drága beruházásnak a megvalósítását. Flozzájárul ehhez az is, hogy - amint Bennett is utal rá - a motorizáció megjelenésével elsősorban a nagyvárosokban alakult ki az éles ellentét magának a városnak, másrészt a közlekedésnek a fejlődésében. A városok szerves fejlődésében korábban nem volt szükség a mai kapacitások szerinti nagy áteresztőképességű útvonalakra, és a beépítés nem is hagyott teret azok utólagos kiépítésére. Még ott is, ahol utólag helyet romboltak ilyen útvonalaknak - amint tette azt például Párizsban Haussmann báró -, a motorizált közlekedés ezt is hamar kinőtte, mind erőteljesebben, ma már mind katasztrofálisabb mértékben előállítva a közutak használatában a „közlegelők tragédiájának” modem változatát. Szabad teret új tömegközlekedési vonalak építéséhez inkább csak a felszín alatt tudtak létrehozni - ez a metró. A csodálatos és elátkozott XX. században a hadviselési technikák fejlődésével sok helyütt további indíték is megjelent a metróépítés mögött, amely felülírta a gazdaságossági megfontolásokat: a mély alagutak, állomások óvóhely szerepe. Erről itt nem esik szó. Mondják, az ötvenes években nálunk is voltak ilyen megfontolások. Bennett e művének legfőbb értéke, hogy igen jó áttekintését adja a metróépítés technikatörténetének. Kezdőpontként, értelemszerűen, a szükséges technológia, azaz az alagútfúrás modem technológiájának megszületését mutatja be: hogyan építették meg az első modem alagutat Londonban, a Temze alatt, s hogyan fejlesztették ki ehhez az alagútfúró pajzsot. A Temze-alagutat 1843-ban nyitották meg a nagyközönségnek, ám - honnan is ismerős? - a közlekedés számára igen fontos kocsifelhajtókat pénzhiány miatt nem építették meg. Az alagutat ezért akkor csak a gyalogosok tudták használni. Később már vasúti alagútként szolgált, és ma is része a londoni metró hálózatának. Az alagútfúrás úttörőivel kezdődő technikatörténeti áttekintés nem csupán érdekes és kulturált leíró elbeszélés, hanem Bennett itt nagy hangsúlyt helyez a fontosabb technikai megoldások érdemi, nemegyszer műszaki alaposságú bemutatására. Ehhez egyaránt alkalmaz ábrákat és szöveges magyarázatokat. Ezt követően rövid képet ad a modem alagútfúrás technikájáról, s úgyszintén a vonatokról és a vontatásról is - itt már csak szóbeli magyarázatokat ka-
