Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Ipaijogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 5. szám 2005. október KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Gerald A. Benjamin & Joel Margulis: Angel Capital - How to Raise Early-Stage Private Equity Financing (Töke üzleti angyaloktól - Hogyan szerezzünk korai szakaszban lévő vállalkozáshoz finanszírozást a magántőkétől). John Wiley &Sons. 2005; ISBN 0-471-69063-5 Kiváló útmutató mindenkinek, aki fejlesztéshez, innovációs programokhoz, nagy növekedési képességű kisebb cégek felfuttatásához tőkebefektetőt keres. Csúf, kegyetlen, de kétségbevonhatatlan tény, hogy korunkban a műszaki fejlesztés és az arra épülő innováció megvalósíthatatlan megfelelő finanszirozás nélkül. így igaz ez a technológiaalapú vállalkozások fejlesztésére is. A modern innovációs legendának - két ifjú zseni fejleszt egy garázsban - nélkülözhetetlen része a távlatokban gondolkodó finanszírozó, aki a szükséges pénzt adja, és főként hajlandó vállalni, hogy a fejlesztésbe történő befektetés mindig magában hordja annak kockázatát, hogy a várt megtérülés részben vagy akár teljesen elmarad, s hogy az még siker esetén is általában csak hosszabb időtávon aratható le. Ez elkerülhetetlenül következik az innovációs munka természetéből, és a befektetők túlnyomó része éppen ezért tartózkodik az innovációra támaszkodó vállalkozások finanszírozásától. Lényegében ezzel megegyező a helyzet a fejlesztés egy tágabb területén, a nagy növekedési képességű vállalkozások létrehozásában és felfuttatásában — amelyek tevékenységének és növekedésének alapját nem csekély részben szintúgy az új innovációs fejlesztési eredmények hasznosítása adja. A kockázati tőke hőskorában jórészt ilyen típusú befektetésekkel foglalkoztak az akkori cégek - innen is kapta hajdani elnevezését (risk capital) az iparág, de a későbbiekben egyre inkább a biztonságosabb megtérülést jelentő területek felé fordultak. Ugyanakkor általában csak a nagyobb cégek képesek a saját pénzükből megvalósítani fejlesztéseiket, a kisebbeknek ehhez külső befektető kell. Ennek okai mindenekelőtt abban állanak, hogy az utóbbiaknál- az esetek nagy hányadában saját vagyonuk nem elegendő ahhoz, hogy jusson belőle a dinamikus fejlesztés megvalósítására. Ennek következtében fejlesztésük csak külső tőke bevonásával hajtható végre;- túlnyomó hányaduk esetében a fejlesztések csak hoszszabb távon hozzák meg a jövedelemtermelő képességnek azt a növekedését, amely már megteremti a bevont külső tőke visszafizetésének forrását. Amennyiben a cég a külső tőkét hitel formájában vette igénybe, már ha egyáltalán képes a maga számára elfogadható feltételekkel hitelt kapni, úgy elsősorban jövedelemtermelő képességének a fejlesztés eredményeként bekövetkező növekedése teszi képessé az ebből következő fizetési kötelezettségei teljesítésére - amíg ez meg nem valósul, addig a hitelfelvétellel járó adósságszolgálat teljesítése elviselhetetlenül nagy terhet jelenthet;- tulaj donosaik gyakorta nem tudj ák vagy nem akarj ák teljes mértékben maguk vállalni azokat a kockázatokat, azaz végső soron nem akarják maguk viselni azokat az esetleges veszteségeket, amelyek abból következhetnek, ha a fejlesztés végül is nem hozza meg a tőle várt gazdasági eredményt. Az innovációs programok megvalósításával és úgyszintén a nagy növekedési képességű vállalkozások elindításával, valamint számottevő ütemű fejlesztésével járó kockázatok tehát olyan terheket jelentenek a kisebb cégek számára, amelyeknek a viselése gyakorta meghaladja azok képességét vagy hajlandóságát. Éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy az üzleti világnak legyenek olyan szereplői, amelyek képesek és hajlandóak is az ezzel járó üzleti kockázatokat legalább részben magukra vállalni. Világszerte probléma azonban, hogy a kisebb vállalkozások - és köztük különösen a technológiaalapúak - kockázati finanszírozására az intézményes kockázati tőke sem kínál kielégítő megoldást. Ennek a legfontosabb okai, hogy:- közülük csak kevesek képesek arra, hogy megfeleljenek az igen szigorú követelményeknek, amelyek alapján a kockázati tőke a befektetéseit megválasztja;- amint arra utaltunk, a kockázatitőke-cégek legtöbbje előnyben részesíti a fejlődésük előrehaladottabb szakaszában lévő vállalkozásokba történő befektetéseket, és csak kevesen vállalkoznak az indulók és a korai szakaszban lévők finanszírozására;- a kockázatitőke-cégek legtöbbje nem hajlandó viszonylag kis befektetésekkel foglalkozni. Ennek egyértelmű, és az ő szempontjukból teljesen ésszerű méretgazdaságossági okai vannak;- az erre szakosodott kockázati tőkések kivételével az intézményes kockázati tőke1 jórészt húzódozik a technológiaalapú vállalkozásokba történő befektetésektől. A megoldást az üzleti angyalok kínálják. Ok a tőkepiacon megjelenő gazdag, rendszerint sikeres üzleti múlttal bíró magánszemélyek, akik a kockázati tőkééhez hasonló vállalkozásfinanszírozó és -fejlesztő tevékenységet végeznek, ám a saját vagyonukat fektetik így be viszonylag kicsinyjó növekedési képességű, tőzsdén nem jegyzett vállalkozásokba. Befektetéseiket pénzügyi közvetítők közbejötté nélkül, maguk intézik, és az azt befogadó céggel közvetlen üzleti kapcsolatba lépnek. Befektetésük fejében fő-A világos fogalmi elhatárolás érdekében intézményes kockázati tőke kifejezéssel jelöljük a cégformában működő kockázati tőkét, amely a tevékenységével közvetítő szerepet tölt be a pénz- és tőkepiacon a pénztulajdonosok és a vállalkozások között, és így különböztetjük meg azt az üzleti angyaloktól, valamint a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetést nyújtó cégektől.
