Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Végh László: Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése – II. rész
Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése - II. rész 67 kötelezetten franciabarát politikus és a szerkezeteiben töretlenül bízó Fulton erőfeszítései ellenére a bemutató tanulságainak „éles helyzetben” egyelőre semmi haszna sem lesz, gondoljunk csak az 1814-es brit invázió idején történtekre. Az illusztris utasokkal megrakott, füstöt és szikrákat hányó szállítóhajó azonban még Fulton rövid hátralévő életében meghozza a hőn áhított sikert. Az ekkoriban a legalább 50 óra alatt elérhető Albanyba tartó hajó a kedvező széljárástól függetlenül közlekedve 24 óra múlva már megérkezik a célállomásra. A felére lerövidült távolság már valóban kereskedelmi haszonnal kecsegtette az érintetteket. B.2.4. Fulton kontra dr. Thornton William Thornton 1814-es cikkét már említettük, amelyben részletesen leírta véleményét a Fitch-féle kísérletek körülményeiről, és kritikát fogalmazott meg a Fulton által fémjelzett vállalkozás törekvéseivel szemben. Thomton nem csak hivatalvezetőként, hanem az eredeti Fitch-féle megoldáson alapuló további kialakításokat kidolgozva ellenérdekű félként, rivális vállalkozás részvényeseként pedig anyagi érdekeltségek alapján is, mai szóval a közigazgatási pozíciójával való összeférhetetlenségi kritériumok sorát merítette ki. A Blodgett-házban pusztító 1836-os tűzvész miatt csak az egyes szereplőknél fellelhető levelezésből rekonstruálható események nem minden tanulság nélkül valók. Fulton természetesen a Hudson-folyón való hajózási monopólium megszerzése mellett a saját műszaki megoldása alapján az összes államban érvényes szövetségi szabadalom útján is kívánta biztosítani magát. Mivel a szabadalmi leírások hiteles szövege 1836-ban szintén elpusztult, ezért különösebb állásfoglalás, a műszaki tartalmak összevetése nélkül magát a vitát érdemes megismerni. A levelezésekből kiderül, hogy a hivatalvezető 1808 novemberében magánkezdeményezésre felvette a kapcsolatot a gőzhajószerkezeteket szintén építő és üzemeltető John Stevensszel, és figyelmeztette a Fulton oldaláról várható kezdeményezésekre. Míg a Hudson-folyón közvetlenül nem ütköztek az érdekek, a Mississippi és a Delaware-folyó kapcsán a kereskedelmi-szállítmányozási gyökerű vita szabadalmi területre terelődött. Thomton levélben értesítette New Orleans városát is arról, hogy ne adományozzon kereskedelmi monopóliumot Fül tonnák, mert az általa alkalmazott megoldás az Egyesült Államok területén mások által birtokolt szabadalmi jogokat sért. Fulton az akadályok felmerüléséből azt szűrte le, hogy a legalkalmasabb az egyes területeken való kereskedelmi monopóliumszerzés helyett szabadalmi oltalmon alapuló, a szövetségi állam teljes területére kiterjedő jogokkal védeni vállalkozásának sikerét. Műszaki megoldását erre teljesen alkalmasnak vélte, különösen annak a fényében, hogy a jog szerint akkoriban bejelentési rendszer állt fel, azaz dr. Thomton gyakorlatával szemben a szabadalmazhatósági kritériumok vizsgálata csak a bírósági szakaszban kerülhetett elő. 1809. január 19-én benyújtotta szabadalmi bejelentését a Szabadalmi Hivatalnak, azaz egyenesen dr. Thomtonnak. Stevens időközben másolatot kért a bejelentésről, amelyet Thomton kénytelen volt megtagadni, hiszen csak a bejelentő hozzájárulásával volt erre lehetőség az eljárásnak ebben a szakaszában. Ezt azonban Fulton megtagadta. Thomton ekkor tájékoztatta Stevenst, hogy csak bírósági eljárás kezdeményezése esetén kaphat másolatot. A hivatalvezető azt is elárulta, hogy a belügyminiszter vagy a legfőbb ügyész erre különengedélyt adhat, azonban egy hasonló esetet a belügyminiszter a legutóbb elutasított, ezért érdemes lenne inkább az ügyészhez fordulni, bár azt is megemlíti, hogy a különengedélyek elutasítása egyre inkább gyakorlattá válik. Érdekesség, hogy „fájdalomdíjul” Thomton saját szabadalmi megoldását küldi meg Stevensnek, amelyet Fulton bejelentése előtt három nappal tett gőzgépekkel összefüggésben. Hozzáteszi továbbá, hogy a másolat díja a leírás hosszától függ, de véleménye szerint Fulton bejelentése egy pennyt sem ér meg... 1809 májusára megérkezik az ügyész engedélye a másolat kibocsátásáról. Stevens azonban kijelenti, már nincs szüksége rá. Az egész ügy csak arról szólt, hogy Fulton megfenyegette őt, szabadalmi jogai alapján fellép ellene a Delaware folyón történő gőzhajózás kapcsán, amelyet Stevens Trenton és Philadelphia között bonyolított le. Időközben azonban Fulton és Stevens valamilyen úton-módon megegyeztek. Az ezt követő események nem vetnek jó fényt a korabeli állapotokra. Mivel dr. Thomton üzletileg és szakmailag is érdekeltnek tekintette magát a kibontakozó gőzhajóüzletben, többször megpróbált társulást kierőszakolni Fulton vállalkozásával. A két ember azonban képtelen volt megegyezni. Fulton úgy gondolta, őt semmi sem kötelezi egy ilyen társulásra egy állami hivatalnokkal, Thomton pedig a szabadalmi jogosultságot tartotta indokolatlannak biztosítani egy olyan megoldásra a hozzájárulásával, amelyet korábbról ismert. A vita odáig fajult, hogy Thomton magánlevélben felajánlotta az általa ismert szabadalmazhatóságot gátló tények titokban tartását a társulásért cserébe, kibővítve azzal az alappal, hogy a saját szabadalmi bejelentéseit a gőzhajók tárgyában is a vállalkozás rendelkezésére bocsátja. Fulton később azzal vádolta, hogy egyharmados részesedést kért cserébe, azonos arányban vele és társával, Livingstonnal. Mindkét fél jelentős politikai befolyása Thomton helyzeti előnye ellenére (állandóan Washingtonban volt) lényegében azt eredményezte, hogy Fulton követelése ellenére a helyén maradhatott, de megtiltották számára a saját néven történő szabadalmi bejelentéseket. Thomton viszont elérte, hogy Fulton sohasem kapott szabadalmat. Az ügy kapcsán az összeférhetetlenség mellett újra egyértelműen megfogalmazódott az egyes tagállamok monopóliumadományozási gyakorlatának tilalma. Nem tisztázódott viszont a szabadalmi bejelentések érdemi vizsgálatának jogosultja, azaz hogy a szabadalmi szuperintendáns az alaki feltételek mellett tartalmi, szabadalmazhatósági kifogásokra hivatkozva is megakadályozhatja az eljárás menetét, vagy ez csak a bíróságok joga. A gyakorlatban továbbra is fennmaradt, hogy Thomton személyes belátására volt bízva, mit követel meg ezen a téren. Ez pedig természetesen behatárolt volt személyes ismeretei, tudásanyaga és „értesültsége” által. Fulton hirtelen halála is hozzájárult a kérdés tisztázásának eltolódásához. (Fulton ugyanis 1815 februárjában komphajójával ajég fogságába kerül a Delaware-folyón. A Trenton közelében elakadt hajóról kénytelen a jeges vízen keresztül távozni, és
