Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Végh László: Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése – II. rész

66

Vcgh László

A nagypolitika támogatására szoruló katonai fejlesztések helyett azonban egyre inkább előtérbe kerül Fulton életében az a momentum, amelyről később az egész világon ismertté vált. A gőzhajózásra vonatkozó elképzelések megvalósítása tisztán üzleti alapokon kezdődik. A vállalkozás legfőbb mecénása a korábbi francia nagykövet, Chancellor Livingstone.

B.2.3.1. A Fulton—Livingstone Társaság

Livingstone még Párizsban összeismerkedett a katonai hajókísérletekről híressé vált honfitársával. A két amerikai gyorsan szót értett egymással, és 1802. október 10-én, Livingstone ötletére társaságot hoztak létre a Szajnán történő gőzhajózás megvalósítására. Livingstone szállította a politikai és diplomáciai háttérrel beszerezhető engedélyeket és az elsődleges finanszírozást, Fulton feladata lett a technikai megvalósítás. Bár a puskaporos levegőjű Európában a katonai célú fejlesztések, mint tudjuk, hiába kötötték le Fulton alkotói energiájának nagy részét, a társaság fennmaradt, és mindkettőjük amerikai hazatérésekor úgy döntöttek, életet lehelnek közös gazdasági vállalkozásukba. Egy aprócska részletét kellett csak módosítani az eredeti megállapodásnak: a Szajna folyó helyett a Hudson gőzhajózási monopóliumát tűzték ki célul maguk elé.

Úgy tűnt, a vállalkozás sikere a szabadalmi jogok területén a rivális cégekkel zajló vitákban fog eldőlni. Fulton elsőbbségét a vállalkozásban érdekeltté tett volt diplomaták befolyására és nyilatkozataira alapozták. 1811 -ben részletes beszámolót írt a korábban angol és francia diplomáciai feladatokkal megbízott Joel Barlow, Fulton közeli barátja és gyakran szállásadója az európai kalandtúra során. A beszámoló elsősorban a feltaláló által Európában végzett, de a katonai tárgyúi berendezésekhez képest csekély visszhangot kiváltó gőzhajókísérletekről szólt. Eszerint a feltaláló 1802- ben Barlow házában dolgozott egy gőzhajó építésén, amelynek modellje 1803-ban el is készült. A francia támogatók, elsősorban Perrier úr segítségével, a hajó megépítésre került. A bemutató út 1805-ben, a Szajna párizsi szakaszán sikeresen lezajlott. A motorszerkezetet a Boulton&Watt cégtől maga Barlow szerezte be 1804-es londoni útján. Barlow továbbá határozottan állítja, hogy sem neki, sem Fultonnak nem lehetett tudomása a Fitch- és Rumsey-féle, Amerikában lezajlott kísérletekről, ugyanis ezekről az európai híradások és tudós társadalom sem szerzett tudomást - vagyis az egymástól független, párhuzamos feltalálásra hivatkozik.

A viták a gazdaságilag ellenérdekelt társaságok között a New York és Albany közötti sikeres, de izgalmaktól sem mentes bemutató út után törtek ki egyes államok által adományozott kereskedelmi monopóliumok és a szövetségi szabadalmi jogosultságok kapcsán. A nevezetes hajóútra 1807. augusztus 17-én került sor. A vitákban megszólaltak a kor legismertebb politikusai, vállalkozók, szemtanúk, új és régi részvényesek, sőt, főszerep jutott a Szabadalmi Hivatal ügyvivőjének is. Nem csoda, hogy az eseményeket annyian követték figyelemmel, hiszen a gőzhajó körüli viták gyökereit legalább az 1791 -es Fitch-Jefferson találkozóig vissza lehetett vezetni. A szereplők többsége még aktív résztvevője volt a gazdasági vagy a politikai életnek, számosán közülük részvényesei egyik vagy másik társaságnak.

B.2.3.2. Gőzerővel a Hudsonon

Az 1807. augusztus 17-i bemutató kiindulási helyszíne a nagy jövő előtt álló New York kikötője. New York ekkor mintegy nyolcvanezres lakosságával másodvonalbeli város az Újvilágban, infrastruktúrájában és népességében jelentősen elmaradva olyan településektől, mint Philadelphia vagy Boston, vagy mint számos város a prosperáló déli agrárállamokban. New York átalakulása jelentős részben a most készülő kísérlet sikerén alapul. A tengeri kikötői kapacitásokban utolérhetetlen adottságokkal rendelkező város lehetőségeinek kibontakoztatásában döntő szerepet játszik a szárazföld belsejét feltáró egyetlen gazdaságos lehetőséget jelentő vízi út kiaknázhatósága, a Hudson folyó, amelyen keresztül az Eire-csatoma megépítésével nyitva áll az út egészen Chicago városáig és a Nagy-tavak vidékéig. A vasút megjelenése előtti évtizedekben ez a lehetőség bizonyul döntőnek abban, hol lesz Amerika kapuja az egyre nagyobb tömegben beáramló európaiak számára a partvidék után a kontinensnyi ország belső területeinek benépesítése folyamatában. Látható, szinte kötelező megfelelő megoldást találni a folyón biztonságosan, kiszámíthatóan működő közlekedési eszköz kidolgozására. (Pest esetén is hasonló hatást vált ki a gőzhajózás. Amíg az 1800-as évekig a Dunán keresztül elsősorban a birodalmi fővárosba áramlanak a kereskedelmi javak, a Dunán felfelé történő hajózás tömegességét lehetővé tevő megoldás megnyitja az utat a balkáni területeken keresztül egészen a nagy hagyományokkal rendelkező fekete-tengeri kikötők és Konstantinápoly irányába. A politikai akadályok lassú, forradalmon és szabadságharcon át a kiegyezésig vezető rögös útja miatt azonban a magyarországi fejlődésben párhuzamosan érvényesül a vasút és a gőzhajózás hatása, kisebb időt és teret hagyva a tisztán az utóbbi által okozott fellendülésnek.)

Fulton már 1807. július 20-án felhívja magára a közönség figyelmét a kikötő biztonságát oltalmazva a brit hadihajók esetleges támadásától, természetesen az Európában kidolgozott torpedószerkezetének továbbfejlesztése alapján. A Thomas Jefferson által bátorított erőfeszítésekről a helyi sajtó úgy emlékezik meg, mint az évente megrendezett „Evacuation Day”, a brit csapatok végleges távozásának ünnepére tartott tűzijátékhoz méltó látványosságról. Az el8. ábra: Fulton gőzhajója