Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Végh László: Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése – II. rész
Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése - II. rész 65 B.2.2. Franciaország, majd újra Anglia 1796-ban az amerikaiakat kellemetlenül érintő esemény történt: Anglia kontinentális blokádot rendelt el a francia hegemóniával fenyegetett szárazföldi Európa ellen. Az európai és különösen a francia hadiszállításokban is érdekelt amerikai kereskedők előtt bezárultak a kapuk, pontosabban a kikötők, mivel a brit hajók által uralt kereskedelmi útvonalakon a hadihajók leállították a szállítmányozást. Először úgy tűnt, a drasztikus intézkedés nem tart sokáig. Malmesbury earlje már 1797-ben Lille-be látogatott, hogy a direktóriumi Franciaországgal beállt fegyverszünet esetleges békévé alakításáról tárgyaljon. Fultont az amerikai érdekek sérelme mellett egyéniségéből adódóan is megcsapja egy kicsit a franciaországi forradalmi láz szele. Meglehetősen banális terve van a világ megjavítására, amelyet legjobban ekkoriban született irományának címe jelez: „Univerzális megoldás az emberiség sorsának megjavítására a konstruktív csatornák és a torpedók destruktív rendszerének segítségével”. A cím mögött egyébként az a világmegváltó elképzelés lakozik, amely szerint a szabadkereskedelem biztosításával, a szárazföldet behálózó csatornarendszerrel, a tengereken pedig a torpedókkal könnyedén elsüllyeszthető flották miatt megszüntethető bármiféle politikai hegemóniái törekvés, és egyedül a kereskedelemre korlátozódhatnak a különböző nemzetek közötti kapcsolatok. Az egyaránt utópisztikus és kissé anarchisztikus fultoni ars poetica alapján azt mondhatjuk, hogy ekkor még alig látszik a későbbi gyakorlati megoldásokra és ügyes politikai kapcsolatépítésekre alapozó, igazi amerikai utilitárius vállalkozó-konstruktőri személyiség. Úgy tűnik, a hosszú európai távoliét alatt Fulton is az európaiakra inkább jellemző, leegyszerűsített, „minden bajra megoldást adó” képletekben gondolkozik. Ezeknek az ábrándoknak a kiélésére alkalmasabb helyet nem is kereshetett volna a korszakban, mint a forradalmi ábrándokkal átszőtt, de lassan már az „empire”-be áthajózó Franciaország. Míg a földhözragadtabb Angliában a tengeri kereskedelemtől prosperáló partvidék pezsgésének kiterjesztése volt az elérendő cél a belsőbb területek elérhetőségét akkor biztosítani képes vízi utak, csatornahálózat által, addig a harcias Franciaország leginkább az angol tengeri hegemóniát megszüntető találmányokra volt vevő. Fulton, ki tudja milyen úton-módon, kapcsolatba került a köztársasági hadügyérrel, Camot polgártárssal. A kezdetben csak levélváltásokra alkalmat adó közös érdeklődés a konkretizálás szakaszába érkezett a brit kontinentális zárlat elrendelése miatt. A párizsi befolyásos amerikai körökbe gyorsan beilleszkedő Fulton már 1797 decemberében elkészült egy nem túl sikeres torpedó modelljével, majd a torpedók kilövésére legalkalmasabbnak tűnő tengeralattjáró-szerkezeten kezd el dolgozni. Le Havre-ban rendezkedik be, és időről-időre próbára teszi torpedószerkezeteivel a kikötő körül cirkáló brit fregattok teherbíróképességét. Legnagyobb bánatára az angol hajók meg sem rezdülnek a kezdetleges szerkezetek okozta robbanások hatására, ha egyáltalán sikerül célba juttatni őket. A megoldás kulcsának a hajókhoz közelebb férkőző víz alatti szerkezet alkalmazása tűnik. A tengerészeti minisztérium jóvoltából 1799-ben a munkálatok szépen haladnak, és 1800 közepére a bresti hadikikötőben megépül az első modell. A „Nautilus” magától az első konzultól, Bonaparte Napóleontól kap bevetési engedélyt a brit hajók elleni 1801. márciusi támadásban. A minden eredmény nélküli akció után a további támogatást a szerkezet rajzainak mérnöki bizottság elé utalásához kötik, amit Fulton kereken megtagad. Monge, Laplace és Volney tehát nem tekinthet be Fulton kártyái mögé, az akkor éppen első konzul Napóleon pedig megvonja a további támogatást az ambiciózus amerikaitól. Intenzív levelezés után, még 1801 augusztusában sor kerül egy bemutatóra a bresti kikötőben, amely inkább vásári attrakció jellegű. Napóleon tanácsadói ekkor már igyekeznek távol tartani az eredeti ötletekre fogékony imperátortól az ezermester amerikait. Angliában éppen ekkor figyelnek fel a kísérletek jelentőségére, nem csoda, hiszen azok éppen ellenük irányulnak. Fulton korábbi támogatója, Lord Stanhope riadóztatja a Lordok Házát. 1803 szeptemberében a franciaországi érdeklődés elapadásával egyidőben érkezik meg a brit kormány meghívása. 1804. április végén elhagyja Párizst, és május közepére már Londonban tűnik fel. Egészen 1806-ig dolgozik a brit kormány felkérésére, azonban a munka eredményének katonai alkalmazását az angol szakértők végül elvetik. A meglehetősen csalódott Fulton 12 év európai kalandozás után, 1806 decemberében a hazatérés mellett dönt. B.2.2. Visszatérés Tervrajzokkal megpakolva érkezik haza, és úgy dönt, megpróbálja, hátha a francia és a brit kormány után több szerencséje lesz az ekkorra már kielégítően funkcionáló amerikainál. Már rutinos amerikai politikusok, többek között James Madison és Thomas Jefferson is bátorítják. A volt és akkor éppen elnöki mandátumukat töltő államférfiak a külügyi és a tengerészeti miniszterhez ajánlják be. Fulton intenzív levelezésbe kezd a feltalálói babérokkal is rendelkező, az amerikai szabadalmi rendszer útnak indításában kulcsszerepet játszó, már visszavonult Jeffersonnal. Levelezésük számos, technikai részletekre kiterjedő ábrával tarkított. 7. ábra: A Nautilus Fulton rajzán
