Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Végh László: Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése – II. rész
Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése - II. rész 61 A.2.1. Dr. William Thornton Dr. Thornton életpályája valóban a romantika korába illő. Az orvosi végzettségű fiatalember 1792-ben a George Washington által kiírt pályázaton lett ismertté. A Capitolium tervezésére beadott javaslatával elnyerte a fődíjat, tervei alapján kezdődött meg a munka a nagyszabású épület első szárnyának megépítésére. Jefferson beiktatásakor még a főváros építésének felügyeletére létrejött bizottság tagjaként ügyködött, 1802. június 1-jén már a Szabadalmi Hivatal vezetője címet viseli. 1. ábra: Dr. WilliamThornton Dr. Thomton, akinek a kezéből az capitoliumi építkezést már rég kivették szakképzett mérnökök, hamarosan az évi 2000 dolláros jövedelemmel járó városépítési bizottságból is kikerült. Az új feladat, amelyet elsősorban a George Washingtonhoz fűződő személyes kapcsolatának köszönhetett, egészen élete végéig, 1828-ig megfelelő elfoglaltságnak bizonyult, bár az elveszített évi 2000 dollárnak csak egy része járt az új pozícióval, és ezt a tényt gyakran felvetette hivatalos dokumentumokban. Javadalmazása csak 1810 körül közelítette meg a korábbit. Ekkor hivatali „magánya” is oldódott, és szert tett az első és egyetlen beosztottjára. A legmeglepőbb azonban, hogy dr. Thomton önálló kezdeményezésre, a törvény erre nem hatalmazta fel, újfent megkezdte a bejelentések érdemi vizsgálatát. Annak ellenére, hogy a keze ügyébe került bejelentéseken felbuzdulva számos megoldásra saját szabadalmat is bejegyeztetett, lelkiismeretes munkavégzéssel egy személyben működtette mintegy 26 éven át az állam ezen funkcióját. (Munkájának hiánya különösen megmutatkozott az 1828-36 közötti időszakban, mint majd látni fogjuk). 1803-ban közel 100 szabadalmat engedélyezett, az 1825-28-as években már 300-nál is többet. Minden egyes bejelentést összevetett a korábbi szabadalmakkal, sőt a Capitolium egyik szegletében már létező későbbi Kongresszusi Könyvtárban is igyekezett átböngészni a hivatali bevételekből beszerzett egyre terjedelmesebb technikai vonatkozású köteteket. írásbeli felhívásokat adott ki, amelyekben elmagyarázta, milyen már létező megoldásokba ütközik a bejelentés, és javaslatot tett a szükséges korlátozásra. Makacs bejelentő esetében azonban nem tehetett mást, mint hogy változatlanul megadta a bejelentést, de a szabadalmi okirat hivatali példányának hátoldalán gondosan feltüntette a releváns dokumentumokat és kifogásait. William Thomton 1828-ban bekövetkezett halála után azonban követői ilyesmivel már nem fáradoztak, és az egyre növekvő bejelentési kedv sorozatos szabadalmi perekkel társulva 1836-ban új törvény elfogadását kényszerítette ki. 2. ábra: Thomton terve a Capitolium építésére (1796) A.2.2. A hivatal önálló épülete Az alkotmány ratifikálására szolgáló kompromisszum eredményeképpen a szövetségi állam székhelye nem valamely állam fővárosában, hanem új, szabad területen került kijelölésre. Pierre L’Enfant francia építész városépítési koncepciója 1791-ben elkészült, amely szerint az 1800-as év január elsejétől a szövetségi kormányzat székhelye a Potomac folyó torkolatánál felépülő Washington városa lesz. A helyszínen 1793-ban, a második szabadalmi törvény elfogadásának idején mintegy háromszázan laktak, hamar megjelentek azonban a döntésről tudomást szerzett ingatlanbefektetők, építési vállalkozók és különféle szerencselovagok, akik igyekeztek megkömyékezni a költözéstől egyelőre vonakodó befolyásos személyeket. Sámuel Blodgett jr. esetében legpontosabbnak a szerencselovag jelző tűnik, aki tengeri kereskedelemből szerzett vagyonát a leendő fővárosban kívánta gyarapítani ingatlanépítésekkel kombinált szerencsejáték által. Az első épületre még saját pénzéből is futotta, amelyet - a folytatáshoz szükséges megrendelések híján - jövedelmező sorsjáték keretében főnyereményként propagált a leendő ideköltözőknek. A főváros építése körüli huzavona, amely különösen 1793 és 1796 között okozott bizonytalanságot, Blodgett csődjéhez vezetett. A főnyeremény, a Blodgett-ház a leendő főváros legnagyobb meglévő épületeként a jövő nemzedékére maradt. Az állami építkezések ellenőrzésére George Washington 1794-ben háromtagú bizottságot nevezett ki, köztük volt (természetesen) dr. Thomton. William Thomton, ekkor már a Capitolium tervpályázata által közismerten, volt az egyik első, később magas rangú államtisztviselő, aki Washingtonba költözött családostul. A családi fészek felépítésére 1784-ben még Sámuel Blodgett által jutott építési telekhez, ezen a telken felépült otthonában telt mozgalmas élete javarésze. Ezenkívül szert tett a városon kívül egy farmépületre konyhakertészettel és néhány lóval. Az 1814-es évben ez á farm volt a Szabadalmi Hivatal anyagának menedékhelye a brit invázió alatt.
