Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándképek? – 100 éve halt meg Verne Gyula – I. rész

Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándképek? -1. rész

57

kilövési helyre, az alkalmazandó sebességre és iránytartásra vonatkoztak. A csillagászoktól mindenre kiterjedő, részletes válasz érkezik. Helyes adatként szerepel, hogy a lövedéknek a szökési sebességet, azaz 12 000 yard (11 200 méter)/másodpercet kell meghaladnia, ha a Föld vonzáskörét el akarja hagyni. Az indulás idejét akkorra kell tenni, amikor a Hold földközelben és egyben a zeniten van - ez szerencsére már a következő év december 4-én bekövetkezik-, ha ezt az időpontot elszalasztanák, 18 évig és 11 napig kellene várniuk a következő ideális konfigurációra. Az indulás legkedvezőbb helyét pedig - ugyancsak alapos megfontolások alapján - az egyenlítő és a 28. szélességi fok közötti sávban jelölik ki.

Verne nagyon szellemesen ír arról a pozitív hatásról, amit egy ilyen óriási vállalkozás kelt az átlagemberekben. Egyszerre szenvedélyes érdeklődés keletkezik a csillagászat, különösen a Hold iránt. Erről írnak a lapok, mindenki erről beszél - és mindenki egy kicsit tájékozottabb, okosabb lesz. Valami még a legtudatlanabb emberek agyába is átsziiremlik, igény támad az értelmes beszédre. (Nem emlékeztet ez a Mindentudás Egyeteme sorozat sokakat meglepő, óriási sikerére napjainkban?) „ Tölcsérrel öntötték mindenki fejébe a tudományt: szemen, fülön át behatolt az ember agyába - úgyhogy senki sem maradhatott szamár ...a csillagászatban. ” Még arra is sor kerül, hogy néhány értetlen embert, akik nem tudják elképzelni, hogy a Föld felé mindig ugyanazt az oldalát mutató Hold eddig ismeretlen, másik arcát hogyan fogja a löveg megközelíteni, egy egyszerű, szellemes kísérlet elvégeztetésével győzzenek meg - amelyhez csak az ebédlőasztal körülsétálása szükséges.

A hatalmas ágyú elkészítése kapcsán alapos leckét kap az olvasó ballisztikából, sőt, még öntészetből is. Az ágyú anyagául a drága sárgaréz vagy bronz helyett az öntöttvasat választják. Már maga az sem kis feladat, hogy az 1200 egységből álló kemencesoron teljesen azonos minőségű, homogén anyagot állítsanak elő. A megfelelő anyagminőséget kétszeri átolvasztással, finomítással érték el. 136 millió font, azaz mintegy 60 000 tonnás öntvényként kellett elkészíteni az ágyúcsövet; érthető, hogy az öntőminta elkészítése is bravúros teljesítmény. Ágyúlövés jelére indul meg a csapolás egyszerre az 1200 kemencéből, az olvadt vas „Niagara zuhataga" irtózatos robajjal zúdul a 900 láb mélységbe, az öntőformába. Két hétig tart az öntvény hűtése, majd az ágyúcső belsejének fényesre csiszolása következik. Az élelmes gyártók félmillió dollárnyi külön bevételre tesznek szert azzal, hogy az egyre özönlő kíváncsiskodók egy kosárban leereszkedhetnek a hatalmas ágyúcső belsejébe - az érdeklődés nem lanyhul a nagy vállalkozás iránt.

Döntő fordulat következik be a történetben Michel Ardan táviratával, amelyben bejelenti, hogy a lövedék belsejében el kíván utazni a Holdra. A hóbortos francia - akinek, tudjuk, Verne barátja, Nadar volt a modellje - szellemes beszédben győzi meg az ez alkalomra összehívott népgyűlést vállalkozásának realitásáról. Ez olyan jól sikerül, hogy a legénység további két fővel gyarapodik: Barbicane természetesen nem maradhat le, és ellensége, az „ördög ügy védje”-ként állandóan ellentmondó, a vállalkozást megkérdőjelező és ezáltal a többi szereplőnek érveik részletes kifejtésére ismételten módot adó Nicholl mérnök sem. A hosszúkás, csúcsos lövedék, amely az „űrkabint” alkotja,

alumíniumból készült - ismét öntészeti mestermüként. Az alumínium akkoriban újdonságnak számított, előállítása meglehetősen drága volt, és még nem sokan ismerték fel jelentőségét. Verne - azaz Barbicane - szívósságát, korrózióállóságát, könnyű súlyát és jó megmunkálhatóságát emeli ki, ezek a tulajdonságai teszik alkalmassá az űrkabin gyártására. A kilövés pillanatában az utasokra ható és testi épségüket veszélyeztető ellenlökést vízrétegekkel hatástalanítják. A kúpos lövedéket belül kipámázzák, és egy légmentesen illeszkedő, csavarokkal rögzített fémlap biztosítja a Hold felszínén tervezett kiszállás lehetőségét. Az utazás során vastag üveglencse ablakokon lehet kitekinteni az űrbe. Érdekes, hogy a belső világításra itt nem a Verne által olyannyira kedvelt elektromos áram, hanem gáz szolgál. Az egész fülke tágas, kényelmes berendezésű, akár egy első osztályú vasúti kocsi. A légzéshez az oxigén-utánpótlást káliumklorát hevítésével nyerik, a kilélegzett széndioxid semlegesitése kálilúggal történik.

A kilövést a Sziklás hegységben erre a célra megépített óriás távcsővel figyelik — ennek elkészítése, szállítása és rögzítése is bonyolult műszaki feladat. A lövedék elindulása néhány tizedmásodpercig száz mérfoldnyi körzetben szabad szemmel is látható.

Az utasok szerencsésen túlélik a kilövést, de céljuk, a Holdra szállás nem teljesül. „A lövedék egyenes irányú mozgása a Hold közelében szédületes gyorsaságú körforgássá változott. Elliptikus pályán kering most a Hold körül, annak valódi bolygójává vált. ”

Hőseink két hónapig tudnak még levegőt gyártani, élelmiszerkészletük egy évre elegendő. Itt végződik az első regény - a folytatásra az izgatott olvasóknak öt esztendőt kellet várniuk. A kaland befejezését és a visszatérést a Földre az Utazás a Hold körül (Autour de la Lune, 1870) című regényből tudták meg.

Az űrutazás leírásánál sok furcsaságra, ellentmondásra bukkanunk. A lövedék a hatalmas kezdősebesség ellenére semmilyen elváltozást sem szenved, a kabin felületén fellépő irtózatos hőséget Barbicane-ék nem érzékelik. Az uta.