Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Dr. Vida Sándor: A védjegy megkülönböztetőképességének megszerzése használattal

38 Dr. Vida Sándor Az ítélet Az előzőekre tekintettel előrebocsátjuk, hogy az Európai Bíróság az adott esetben - ami korántsem mindig történik így - alapvetően egyetértett a főtanácsnok nézeteivel. Az ítéletben, az ügy előzményeinek ismertetését követő­en, az irányelv idevonatkozó rendelkezéseinek felhívásával az Európai Bíróság többek között az alábbiakat fejtette ki. Ami a használat révén megszerzett megkülönböztetőké­pességet illeti, az érintett fogyasztóknak a védjegy véd­­jegykénti használata által kell az árut vagy szolgáltatást egy meghatározott vállalkozástól származóként azonosítaniuk (lásd a Philips-ítélet 64. pontját, 5. sz. lábjegyzet - a jelen ítélet 26. pontja). Ezen utóbbi feltétel teljesüléséhez nem szükséges, hogy a bejelentett megjelölés önálló használat tárgya legyen (az ítélet 27. pontja). A védjegy védjegyként történt használata kifejezést tehát úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag arra a használatra vonatkozik, amelynek célja az áru vagy szolgáltatás meg­határozott vállalkozástól származóként történő azonosítása a vásárlóközönség részéről (az ítélet 29. pontja). Márpedig az ilyesfajta azonosítás, és ezáltal a megkü­lönböztetőképesség megszerzése következhet akár a véd­jegy egy elemének a lajstromozott védjegy részeként törté­nő használatából, akár egy megkülönböztetőképességgel rendelkező védjegynek egy lajstromozott védjeggyel kom­binált használatából. Ezen két esetben elegendő, hogy e használat következtében az érintett közönség ténylegesen egy meghatározott vállalkozástól származóként érzékelje a kizárólag a bejelentett megjelölés által jelölt árut vagy szol­gáltatást (az ítélet 30. pontja). Azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámaszthatják, hogy a megjelölés alkalmassá vált az érintett áru vagy szolgáltatás azonosítására, átfogóan kell értékelni. Ezen értékelés kereté­ben többek között tekintetbe vehetők: a védjegy által elfog­lalt piaci részesedés, a védjegyhasználat intenzitásának föld­rajzi kiterjedése és időtartama, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított ráfordítások mértéke, az érdekelt fogyasztók azon hányada, amely a megjelölés alap­ján úgy azonosítja az árukat és szolgáltatásokat, mint ame­lyek egy meghatározott vállalkozástól származnak, továbbá a kereskedelmi és iparkamaráktól és egyéb szakmai szerve­zetektől származó nyilatkozatok (lásd az Európai Bíróság ál­Az ítéletet általában ismerteti (a 49. és 51. pontokat nem) dr. Vida Sán­dor: Az Európai Bíróság Chiemsee-itélete és ami utána következik. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002, 107. évf., 5. szám, p. 48. Az ítélet 49. pontja: „Annak meghatározása alkalmával, hogy egy meg­jelölés a használat következtében megkülönböztetőképességet nyert, az illetékes hatóságnak valamennyi olyan körülményt mérlegelnie kell, amely arra utal, hogy a megjelölés alkalmassá vált arra, hogy a szóban forgó árukat mint egy meghatározott vállalkozástól származókat jelöl­je, és ezáltal ezeket az árukat más vállalatok áruitól meg lehessen külön­böztetni.” Az Ítélet 51. pontja: „Egy megjelölés megkülönböztetőképességének el­bírálásánál, amely megjelölést lajstromozásra bejelentettek, figyelembe vehetők a megjelölés piaci részesedése, a használat intenzitása, az utób­binak földrajzi és időbeli teijedelme, a vállalkozás reklámráfordításainak mértéke, azon érdekelt forgalmi körök hányada, amelyek az árut mint egy meghatározott vállalattól származót azonosítják, valamint ipari és keres­kedelmi kamarák, illetve egyéb szakmai körök nyilatkozatai.” tál a Windsurfing Chiemsee ügyben hozott ítélet6 49. és 51. pontját - a jelen ítélet 31. pontja). Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy egy megjelölés megszerezheti az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében, illetve a közösségi véd­jegyrendelet 7. cikke (3) bekezdésében foglalt megkülön­böztetőképességet annak következtében, hogy ezt a megje­lölést egy lajstromozott védjegy részeként vagy azzal kom­binálva használták (az ítélet 32. pontja). Az Európai Bíróság ítélete következtében az ügy most majd visszakerül a Brit Védjegyhivatalhoz, ahol azt fogják vizsgálni, hogy a HAVE A BREAK megjelölés megkülönböz­tetőképességének megszerzése tárgyában előteijesztett bi­zonyítékok kielégítik-e a közösségi védjegyjog által meg­határozott követelményeket. Mindenesetre a szakmában győzelemként (a victory) ér­tékelik az Európai Biróság jogértelmezését,7 illetve a Nest­lé kilátásait kedvezőnek ítélik (prospects for Nestlé ... seem positive).8 Következtetések a hazai gyakorlat számára Amint azt már a bevezetőben említettük, a hazai gyakorla­tot az útkeresés jellemzi. Sem a Magyar Szabadalmi Hivatal, sem a Fővárosi Bíró­ság gyakorlatáról nem állíthatjuk, hogy az elvileg elzárkóz­na attól, hogy például a címke keretében használt és ismert­té vált szó megkülönböztetőképességének megszerzését el­ismerje. Ez persze a Vt. 2. § (3) bekezdésnek rendelkezésé­be is ütköznék. A megkülönböztetőképességnek használattal való meg­szerzése kérdésében azonban a bizonyítékokkal szemben támasztott követelmények néhány esetben talán igen maga­sak (hasonlóan Nagy-Britanniához). Az egyik esetben a Magyar Szabadalmi Hivatal azt mon­dotta például, hogy „a becsatolt vevői nyilatkozatok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a megjelölés a fo­gyasztók széles rétegének tudatában védjegyként rögzült, illetve hogy a fogyasztók a megjelölést a bejelentő nevével hozzák kapcsolatba. A csatolt számlák, egyéb dokumentu­mok nem bizonyítják, hogy a köztudatban a szókapcsolat a bejelentő nevéhez kötődik.” (M 03 1397 sz. határozat, nem jogerős - az adott esetben élelmiszercímkéről volt szó.) Egy további esetben, amikor a Fővárosi Bíróság a meg­változtatási kérelmet ugyancsak elutasította, azt mondotta, hogy a bejelentő „védjegyszerüen, termékének azonosító­jaként nem a lajstromozni kért szót, hanem annak egy szí­nes, ábrás változatát használta, így a fogyasztók tudatában ez kapcsolódott össze személyével, nem pedig a régi mes­terséget leíró szó. Ezzel szemben a számlákon, üzleti leve­lezésen és tárgyalásokon való használat önmagában nem tekinthető olyan védj egyszerű használatnak, amely a véd­jegy megkülönböztetőképességének megszerzését megala­pozná.” (3. Pk. 24 491/2004 — A határozat eljárásjogi és nem érdemi okok miatt emelkedett jogerőre. A címke és a Sh. Mc. Culloch: Mark May Acquire Distinctiveness As a Part of Registered Mark, ECJ Rules. World Intellectual Property Report, 2005, augusztus, p. 7 F. Delord in: World Trademark Report, 2005, augusztus 3.

Next

/
Thumbnails
Contents