Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Dr. Vida Sándor: A védjegy megkülönböztetőképességének megszerzése használattal
A védjegy megkülönböztctőkcpesscgcnek megszerzése használattal - az Európai Bíróság „HAVE A BREAK” ügyben hozott ítélete 39 címkén használt szó nem fogyasztói, hanem kereskedelmi forgalomban értékesített élelmiszeren szerepelt.) Egyetlen olyan esetről van tudomásunk, amikor is - eltérően a Magyar Szabadalmi Hivataltól - a Fővárosi Bíróság a Vt. 2. § (3) bekezdése értelmében megállapította a megkülönböztetőképesség használattal történt megszerzését: ez a kozmetikumokra bejelentett SWISS formula megjelölés volt. A Fővárosi Bíróság határozatának indokolása szerint a svájci bejelentőnek a szóban forgó megjelöléssel ellátott kozmetikai árui „nagyon ismertek” a női fogyasztók körében. A csatolt számlák igazolják, hogy az elsőbbség napját követően a bejelentő nagy mennyiségben és nagy értékben forgalmazta a lajstromozni kért megjelöléssel ellátott kozmetikai árukat Magyarországon. A Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban a csatolt fényképek alátámasztják, hogy a bejelentő által forgalmazott termékeket nagy forgalmú helyeken (Julius Meinl, Mammut Shopping Center, Sugár Shopping Center) árusítják, tehát a fogyasztók széles köre ismerhette meg azokat. A bejelentő által mellékelt újságok (Nők Lapja, Meglepetés, Miss Beauty, Patika, Tina, Az élet varázsa, Blikk, Mai Piac, Fit Mix, Burda, tv-sorozatok) bizonyítják, hogy a kérelmező széles körben ismertette a lajstromozni kért megjelölést (3. Pk. 26.583/2000). Úgy véljük, a tisztelt olvasók többsége is úgy ítéli meg, hogy ez a megjelölés „megérdemelte”, hogy azt védjegyként lajstromozzák. Más jogi kategóriákban gondolkodva: ez a megjelölés egy esetleges utánzással szemben a versenyjogi oltalmat is alighanem megkapta volna. Hiszen ez a megjelölés olyan, amelyről az előállítót, illetve annak áruját „szokták felismerni” — amint azt a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 6. §-a mondja. A félreértések elkerülése érdekében megjegyezzük ugyanakkor, hogy a versenyjog által felállított mérce talán valamivel magasabb, mint a Vt. 3. § (3) bekezdése által megszabott követelmény, s bár a kettő alapgondolata ugyanaz, azok közé mégsem lehet egyenlőségjelet tenni. De téljünk vissza az Európai Bíróságnak az előzőekben ismertetett ítéletére. Abból egyértelműen kiolvasható, hogy a megkülönböztetőképesség megszerzése kérdésében kellőképpen meggyőző bizonyítás szükséges. A HAVE A BREAK ítélet e vonatkozásban több támpontot is ad (az ítélet 31. pontja) olyan bizonyítékokra, amelyek figyelembe vehetők. (Az ítélet „hivatalos” magyar fordításában használt „kell” szó jelen sorok szerzője szerint félrevezető.9) Ugyanakkor talán túlzás lenne, ha az egyes nemzeti bíróságok megkövetelnék, hogy a bejelentő az Európai Bíróság ítéletében felsorolt valamennyi bizonyítási szempontnak eleget tegyen, az ilyen maximalizmus az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében rögzített lehetőség kihasználását veszélyeztetné. Azt persze aligha lehet elvontan megmondani, hogy mennyi bizonyíték szükséges vagy elég a megkülönböztetőképesség megszerzésének bizonyításához. A szerző csak azt szeretné remélni, hogy az ezután következőkben mind a magyar, mind az EU többi tagállamának ipatjogvédelmi hatóságai és bíróságai a való élethez, a realitásokhoz közelítve határozzák majd meg, hogy mikor tett le a bejelentő „elég” bizonyítékot az asztalra ahhoz, hogy a megkülönböztetőképesség megszerzése megállapítható legyen, s így a bejelentett megjelölés érdemessé váljon a védjegyjogi oltalomra. 9 Az ítélet angol szövege szerint: „may be taken into consideration”.
