Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság
Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság 47 A Benelux Védjegyhivatal a bejelentést elutasította arra való hivatkozással, hogy a bejelentő nem igazolta, hogy a narancssárga szín a használat következtében megkülönböztető képességre tett volna szert. A bejelentő az elutasító határozat ellen a Hágai Törvényszékhez (Gerichtshof Den Haag) keresetet nyújtott be, amely azonban azt ugyancsak elutasította. Ezt követően a Holland Legfelsőbb Bírósághoz (Hoge Read der Nederlanden) nyújtott be megsemmisítési kérelmet. Az ügy elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak kétségei támadtak a Benelux védjegytörvény vonatkozó rendelkezései, illetve az EU Védjegyjogi Irányelve (továbbiakban: Irányelv) 3. cikk 1. bekezdés b) pontja7 8 alkalmazásával kapcsolatban. Ezért előzetes döntéshozatali eljárás keretében több kérdést tett fel az Európai Bíróságnak. Ezek: 1. Egy különleges szín, amelyik ilyenként van bejelentve, vagy amelyet egy nemzetközileg használatos színkóddal jelölnek, az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés b) pontja értelmében meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében rendelkezhet-e megkülönböztető képességgel? 2. Ha az 1. alatti kérdésre a válasz igenlő, akkor a) milyen körülmények között lehet feltételezni, hogy egy különleges szín a fenti értelemben vett megkülönböztető képességgel rendelkezik? b) van-e jelentősége a kérdés elbírálásánál, hogy a bejegyzést nagyszámú áru és/vagy szolgáltatás tekintetében kérik, vagy pedig hogy egy sajátos (specific) áru vagy szolgáltatás, vagy ilyen áruk vagy szolgáltatások egy csoportja tekintetében? 3. Valamely szín védj egykénti megkülönböztető képessége elbírálásánál vizsgálni kell-e, hogy e szín vonatkozásában fennáll-e az a követelmény, hogy az bárki számára szabadon felhasználható legyen, hasonlóképpen mint az olyan megjelölések esetén, mint amelyek az áru meghatározott földrajzi származására utalnak? 4. Amikor a Benelux Védjegyhivatal azt a kérdést bírálta el, hogy a védjegyként bejelentett megjelölés az Irányelv 3. cikk 1. bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képességgel rendelkezik-e, a megkülönböztető képességet elvontan (in abstracto) kellett-e vizsgálnia, vagy az eset összes körülményeire kellett figyelemmel lennie, ami alatt a védjegy használata és a használat módja is értendő (ítélet, 20. pont)? Az Európai Bíróság ítélete kiindulásként azt mondja, hogy a feltett kérdések vizsgálatát, illetve megválaszolását megelőzően annak tisztázása szükséges, hogy az Irányelv 2. cikke értelmében mikor s mire részesíthető oltalomban valamely védjegy. Ehhez a színnek három előzetes feltételt kell teljesítenie: először is hogy az megjelölés legyen; másodszor az adott színnek grafikailag ábrázolhatónak kell lennie; harmadszor pedig ennek a színnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy megkülönböztesse egy vállalat áruit vagy szolgáltatásait más vállalatok áruitól vagy szolgáltatásaitól (ítélet, 23. pont). Tény, hogy a Tanács és a Bizottság az Irányelv elfogadásakor közös nyilatkozatban rögzítették, hogy nézetük sze7 Megkülönböztető képesség mint a bejegyzés (egyik) előfeltétele 8 C-l 04/01, 2003. május 6; németül: GRUR Int., 2003, p. 638; kivonatosan ism. Dr. Bacher Gusztáv. Vcdjegyvilág, 2004, 3. szám, p. 21 rint az Irányelv 2. cikke nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy színösszetétel vagy szín védjegyként bejegyezhető legyen. Minthogy azonban ennek a nyilatkozatnak a tartalma az Irányelv szövegében nem tükröződik, annak nincs relevanciája, s a bíróságra hárul annak eldöntése, hogy egy szín mint olyan az Irányelv 2. cikke szerint védjegyként bejegyezhető-e (ítélet, 24-26. pont). E kérdés eldöntésénél nem lehet abból kiindulni, hogy egy szín mint olyan védjegy. A szín általában csak az áru tulajdonsága. De ugyanakkor lehet annak megjelölése is (Yet it may constitute a sign). Ez attól függ, hogy a színt milyen módon használják. Meghatározott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában a szín is lehet védjegy (ítélet, 27. pont). A színt - amint azt a bíróság már megállapította - grafikailag úgy kell ábrázolni, hogy az pontosan meghatározható legyen (Vö. C-273/00 Sieckmann-ügy). Az adott esetben a bírósághoz intézett kérdés egy szín védjegykénti bejegyezhetőségére irányul, ahol is a színt a bejelentéshez csatolt színmintával, a színnek szavakkal történt leírásával, valamint egy nemzetközileg ismert színkód megjelölésével határozták meg (ítélet, 28-30. pont). Egy egyszerű színminta (sample of colour) nem felel meg az előzőekben leírt követelményeknek. A színmintán megjelenített szín ugyanis idővel változhat. Ezért ha csupán a színmintát csatolják a bejelentési kérelemhez, az nem elégiti ki az Irányelv 2. cikke szerinti, a grafikai ábrázolással szemben támasztott követelményeket (ítélet, 31-33. pont). A színminta és a színnek szavakkal történő megjelölése együttesen kielégítheti az Irányelv 2. cikkében foglalt követelményeket. Ugyanez a helyzet, ha a színt egy nemzetközileg elismert színkóddal határozzák meg, sőt ha a kód megjelölése a bejelentésben nem történt meg, ez a hiány utólag is pótolható (ítélet, 34—38. pont). Annak (elvonatkoztatott) eldöntéséhez, hogy egy szín mint ilyen az Irányelv 2. cikke szerint alkalmas-e arra, hogy egy vállalat áruit vagy szolgáltatásait más vállalat áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse, annak meghatározása szükséges, hogy a színek mint olyanok alkalmasak-e egyértelmű információk közlésére, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás származására nézve (ítélet, 39. pont). Bár a színek alkalmasak arra, hogy bizonyos gondolati kapcsolatokat közvetítsenek és érzelmeket keltsenek, de természetüknél fogva kevéssé alkalmasak arra, hogy egyértelmű információkat közvetítsenek. A színek annyival is kevésbé alkalmasak erre, mivel az áruk reklámozása és marketingje keretében vonzerejük miatt széles körben használatosak anélkül, hogy speciális üzenetet közvetítenének (ítélet, 40. pont). Mindezek a ténymegállapítások azonban még nem jogosítanak fel arra, hogy a színek megkülönböztető képességét alapvetően kétségbe vonják. Nem zárható ki ugyanis, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a szín mint olyan egy áru vagy szolgáltatás származására utalhat. Mindezek előrebocsátása után lehet az előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdésekre válaszolni (ítélet, 41-43. pont). A harmadik kérdéshez A választ a harmadik kérdéssel kell kezdeni, amellyel az előterjesztő bíróság arra kér választ, hogy meghatározott szín védjegyjogi megkülönböztető képességének elbírálása
