Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság
48 Dr. Vida Sándor alkalmával fennáll-e az a követelmény, hogy annak mindenki számára szabadon felhasználhatónak kell-e lennie (general interest in availability - ítélet, 44. pont). E vonatkozásban az érintett közönség elvárásai szempontjából való mérlegelés követendő (ítélet, 45. pont). Minthogy az előzetes döntéshozatal céljából történt megkeresés e vonatkozásban nem nyújt támpontot, abból kell kiindulni, hogy a konkrét jogvitában olyan árukról és szolgáltatásokról van szó, amelyeknek címzettje valamennyi fogyasztó. Ezért az adott esetben is a jól tájékozott, figyelmes (well informed and reasonable observant) és értelmes fogyasztót kell alapul venni (ítélet, 46. pont). A színek száma, amelyeket a közönség meg tud különböztetni, alacsony. Minthogy pedig a közönségnek ritkán nyílik alkalma, hogy más színárnyalatú árukkal összehasonlítást végezzen, ezért az áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetése céljából számbajövő színek számát korlátozottnak kell tekinteni (ítélet, 47. pont). Az állandó bírói gyakorlat szerint a védjegyjog a hamisítatlan versenynek lényeges elemét képezi, amelyet az EK- szerződés teremtett meg, és fenn kíván tartani (C-10/89 HAG II, C-63/97 BMW-ítéletek). A védjegy által az annak jogosultja számára biztositott jogok e célkitűzés figyelembevételével vizsgálandók (ítélet, 48. pont). Ezért az Irányelv 3. cikkében felsorolt, lajstromozást gátló okok a közérdek figyelembevételével értelmezendők (C-299/99 Philips). A bíróság álláspontja szerint az Irányelv 3. cikk 1. bekezdésének c) pontja azt a közérdekű célt követi, hogy az olyan megjelölések, amelyek olyan áruk és szolgáltatások csoportjai tekintetében leíróak, amelyekre az oltalmat igénylik, bárki által szabadon használhatók legyenek (C-108/97 és C-109/97 Chiemsee-, C-52-55/01 Linde-ítélet, 52-53. pont). Ami a színek védjegykénti bejegyzését illeti, a rendelkezésre álló színek korlátozott száma azt eredményezi, hogy a bejegyzés lehetősége gyorsan kimerülhet. Márpedig egy ilyen monopólium a hamisítatlan versenyjog rendszerével nem volna összeegyeztethető, mivel az a verseny egyes résztvevői számára megengedhetetlen versenyelőnyt biztosítana (ítélet, 54. pont). Minél nagyobb azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a száma, amelyek vonatkozásában a védjegy bejegyzését kérik, annál inkább előfordulhat, hogy a védjegy által biztosított kizárólagossági jog túlzottnak bizonyulna, s ezáltal ellentétbe kerülne a hamisítatlan verseny rendszerével és a közérdekkel (ítélet, 56. pont). A megkeresésben feltett harmadik kérdésre a válasz tehát az, hogy meghatározott szín védjegykénti megkülönböztető képességének vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a közérdekre, (kiemelés a szerzőtől), nevezetesen, hogy a színek felhasználásának lehetőségét a gazdaság egyéb szereplői számára ne korlátozzák indokolatlanul (ítélet, 60. pont). Az első kérdéshez és a második kérdés a) pontjához Ezzel a két kérdéssel a megkereső bíróság arra szeretne választ kapni, hogy az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés b) pontja és 3. cikk 3. bekezdése értelmében a szín önmagában (per se) mikor rendelkezik megkülönböztető képességgel (ítélet, 61. pont). A bíróság állandó gyakorlata szerint a védjegy alapvető funkciója, hogy a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára garantálja a védjeggyel ellátott áruk vagy szolgáltatások származásának azonosságát azáltal, hogy lehetővé teszi számára, hogy ezeket az árukat vagy szolgáltatásokat az egyéb származású áruktól megkülönböztesse (vö. különösen a C-517 Canon-, valamint az 1-6959 Merz and Krell eseteket). Az olyan megjelölést, amely egy színből áll, az érintett közönség nem fogja szükségszerűen ugyanúgy észlelni, mint egy szó- vagy ábrás védjegyet, amely utóbbi független annak az árunak megjelenésétől (of the look), amelynek megjelölésére szolgál. A fogyasztók nincsenek hozzászokva, hogy egy áru vagy csomagolás színéről, anélkül hogy ahhoz grafikai vagy szóelemek társulnának, az áru származására következtessenek, minthogy a szín a kereskedelmi szokások szerint nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy meghatározott vállalat áruit más vállalatok áruitól megkülönböztesse (ítélet, 62-65. pont). Az, hogy a szín mint olyan, annak használatától függetlenül megkülönbözető képességgel rendelkezik, csak rendkívüli körülmények között képzelhető el, nevezetesen, ha az áruk vagy szolgáltatások száma, amelyekre a védjegyet bejelentették, nagyon korlátozott, és az érintett piac egészen sajátságos (very specific - ítélet, 66. pont). De még akkor is, ha egy szín az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés b) pontja szerint nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében ugyanezen cikk 3. bekezdése szerint megkülönböztető képességet szerezhet. Ilyen esetben az illetékes hatóságnak minden olyan szempontot vizsgálnia kell (overall assesment of the evidence), amely arra utalhat, hogy olyan védjegy keletkezett, amely az adott árukat mint meghatározott vállalattól származókat jelöli, és ezáltal azokat más vállalat áruitól megkülönbözteti (ítélet, 67. pont). A megkeresésben feltett első kérdésre tehát az a válasz, hogy egy szín mint olyan (perse) bizonyos áruk vagy szolgáltatások tekintetében akkor rendelkezhet megkülönböztető képességgel, ha az grafikailag ábrázolható (kiemelés a szerzőtől), világos, egyértelmű, önmagában zárt (selfcontained), könnyen elérhető (easily accessible), érthető, tartós és tárgyszerű. A színnek papíron történő megjelenítése ez utóbbi feltételnek nem felel meg, de kielégíti azt, ha nemzetközileg elismert színkóddal határozzák meg (ítélet, 68. pont). A megkeresés 2.a) kérdésére a válasz az, hogy a színnek önmagában akkor lehet megkülönböztető képessége, ha a szín alkalmas arra, hogy a közönség úgy észlelje (kiemelés a szerzőtől), hogy az az árut vagy a szolgáltatást, amelyre annak bejegyzését kérik, mint meghatározott vállalattól származót jelezze, és ezt az árut vagy szolgáltatást más vállalatok áruitól és szolgáltatásaitól megkülönböztesse (ítélet, 69. pont). A második kérdés b) pontjához Ez a kérdés arra irányul, hogy egy szín megkülönböztető képességének elbírálásánál van-e jelentősége annak, hogy a szín védjegykénti bejegyzését nagyszámú áru vagy szolgáltatás, vagy pedig sajátos áru(k) vagy szolgáltatás(ok) tekintetében kérik. Erre a kérdésre az ítélet 56., 66. és 67. pontjában már kifejtettekre tekintettel az a válasz, hogy ezt a kérdést az eset
