Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 1 10. évfolyam 1. szám 2005. február DR. VIDA SÁNDOR* Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság Bevezetésként a magyar jogról beszámolva megemlítendő, hogy a színösszetételek megkülönböztető képességének elvi lehetőségét már az 1969. évi IX. védjegytörvény [2. § (2) bekezdés] is megállapította. Az 1997. évi XI. védjegytörvény egy lépéssel tovább ment: ez már nemcsak a színösszetételek, hanem egyes színek megkülönböztető képességét, illetve lajstromozhatóságát is megállapította [1. § (2) bekezdés c) pont]. Ugyanakkor a modellként szolgáló EU Védjegyjogi Irányelv,* 1 de a közösségi védjegyrendelet2 sem nevesíti a színek vagy színkombinációk védjegyjogi oltalmát. Ezért e vonatkozásban is a „megkülönböztethetőség”, valamint a „grafikai ábrázolhatóság” általános feltételeit kell irányadónak tekinteni. Néhány külföldi példa Ilyen körülmények között felvetődhet, hogy vajon a magyar jogszabályalkotó valami sajátos vagy éppen úttörő megoldást választott-e, mint harmincöt évvel korábban a hangvédjegyek esetén. Erről itt nincs szó. Az 1994. október 25-i német védjegytörvény 3. § (1) bekezdésében rögzített felsorolás ugyancsak ismeri a színek és színkombinációk (Farben und Farbenzusammensetzungen) védjegykénti bejegyzésének elvi lehetőségét. A Fezer3-ié\c kommentár e vonatkozásban azt hangsúlyozza, hogy a színnek az árutól elválaszthatónak kell lennie, nevezetesen ha a szín vagy színösszetétel az árunak lényeges jellemzője, akkor maga a szín vagy színösszetétel védjegyként nem jegyezhető be, valamint az oltalomképességnek ez az eredendő hiánya használat révén sem orvosolható, azaz a megkülönböztető képességet a használat sem biztosíthatja.4 Egyébként, amint azt több példával szemlélteti, a bírói gyakorlat már ezt megelőzően is elismerte egyes színkombinációk védjegykénti bejegyzésének lehetőségét. így a nálunk is ismert kék-fehér ARAL benzinkutak, valamint a * Jogtanácsos, Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda 1 A Tanács 1988. december 21 -i 89/104/EGK Első Irányelve a védjegyekre vonatkozó jogszabályok közelítéséről. CompLex CD Jogtár A Tanács 1993. december 20-i 40/94/EK rendeleté a közösségi védjegyről. CompLex CD Jogtár 3 K. H. Fezer: Markenrecht. München, 1997, § 3 Rn 211, § 4 Rn 168,171 Fezer id. mű § 4 Rn 182, 193 sárga-vörös SHELL benzinkutak esetén, az osztrák bírói gyakorlat pedig a lila színt a MILKA csokoládé vonatkozásában. Az 1991. évi francia iparjogvédelmi törvény L.711-1 cikke a „színelhelyezés, színösszetétel, színárnyalat” (dispositions, combinaisons ou nuances de couleurs) védjegykénti bejegyzésének elvi lehetőségét mondja ki. Az irodalomban Mathélf azt említi, hogy a bírói gyakorlat már réges-régen elismeri ezeknek a megjelölésfajtáknak védjegyként történő bejegyezhetőségét, s azt a jogszabályalkotó már az 1964. évi védjegytörvénnyel nevesítette. A színárnyalatok vonatkozásában ez a szerző, több honfitársához hasonlóan, lényegesnek tartja a pontos meghatározást, nevezetesen a színárnyalat kódszámának a bejelentésben történő megnevezését, amit az azonosíthatóság feltételének tekint. A fentiekkel szemben az 1994. évi angol védjegytörvény nem rendelkezik a színek, színárnyalatok védjegykénti bejegyzésének lehetőségéről. Ezért nem is meglepő, hogy a kommentárok6 sem említik a színek védjegykénti oltalmazásának lehetőségét. Nem kizárt, hogy az angol védjegyjognak ez a tartózkodó nézete eredményezte, hogy a közösségi védjegyjog kodifikált szabályaiba ez a védjegyfajta nem került felvételre. Tudott dolog ugyanakkor, hogy a közösségi jog, s így a védjegyjog is, nemcsak kodifikált formában, hanem az Európai Bíróság ítéletein keresztül is szinte napról-napra, szemünk láttára fejlődik, alakul. Ez a helyzet a színek védjegykénti bejegyzésének kérdésében is. A Libertel-ítélet A Libertel nevű holland bejelentő, akinek fő tevékenysége mobiltelefonos szolgáltatások nyújtása, a Benelux Védjegyhivatalnál a narancssárga szín védjegykénti bejegyzését kérte a 9. áruosztályba tartozó hírközlő berendezésekre, valamint a 35-től 38 osztályig terjedő távközlési szolgáltatásokra. A bejelentési kérelemhez egy háromszög alakú narancssárga színű lapot csatolt, és megjelölésként a „narancssárga” színt tüntette fel anélkül, hogy a színkódot megnevezte volna. 3 P. Mathély: Le nouveau droit frangais des marques. Paris, 1994, p. 40 Pl. Trademark Handbook, London (folyamatos) Rel. 11 (1997) p. I05A/I88
