Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Part Krisztina: Jogdíjak – jól csengő muzsika a szerző füleinek, avagy lehet-e egy szerkesztő is szerző?
20 Part Krisztina felvételi munkákhoz, hogy a szerzői jogi kérdések később tisztázódnak. Azt azonban tudni kell, hogy a Hyperion elismerte ugyan dr. Sawkins szerzőségét, de nem volt hajlandó elfogadni a zenetudós szerzői jogdíj iránti igényét. Ugyanis a lemezkiadó cég bevett gyakorlata volt, hogy nem fizet jogdíjat azon mű után, ami már nem tartozik szerzői jogi védelem alá a kora miatt. Találóan fejezi ki az alperes álláspontját Simon Perry: a szerző, és nem a szerkesztő művét rögzítik a stúdióban. Ennek alátámasztására a bírósági tárgyaláson bemutatott egy dokumentumot, amit az MCPS adott ki Editions- Arrangements címmel, s amely különbséget tesz azon ügyek közt, ahol szerzői jogdíjat kell fizetni, és ahol a szerkesztőnek csak szerkesztői díj jár. A létező művek elrendezése, beleértve a mű kiegészítését és átdolgozását, valamint a mű hangszerre való átiratát is (pl. egy zenemű) szerzői jogdíjat érdemel. Ugyanez jelenik meg a létező müvek kiadványainál is, amely tartalmazza az eredeti szerző által befejezetlenül hagyott mű befejezését (pl. a Turandot utolsó tétele). Ebbe a kategóriába tartozik a jelölt basszus kifejtése vagy az eredeti kotta lényeges részeinek újraírása, ahol a kották hiánya az eredeti példányok elvesztése vagy sérülése miatt következett be. De tudományos kutatáson alapuló, korábbi kiadásokból készült mű nem jogosít fel jogdíjra, hacsak nem tartalmazza a már említett részletek egyikét vagy többségét. Különösen az előadáshoz nyújtott segítségek, mint például a tempó vagy a zenei tagoltság nem jogosít fel szerzői jogdíjra. Mindezzel igazából dr. Sawkins szerzőségét vonták kétségbe. Miután a felvételek befejeződtek, a CD-ket legyártották és forgalomba hozták Zene a Napkirálynak címmel. Dr. Sawkins azt állítja, hogy ezzel megsértették a szerzői jogait, és azon személyhez fűződő jogát is, hogy a mű szerzőjeként tüntessék fel. Ideiglenes intézkedést követelt a jogsértés ellen, valamint kártérítésre is igényt tartott. A Hyperion ezt természetesen vitatta, és azt állította, hogy az 1988-as szerzői jogi törvény szerint nem dr. Sawkins a zenemüvek szerzője. S mivel Lalande művei korukból adódóan kívül esnek már a szerzői jogi védelmen, a kiadónak nem kell jogdíjat fizetnie sem a zeneszerző jogutódjainak, sem pedig az előbbiek alapján a zenetudósnak. C) Érvek, ellenérvek Azonban még a felvételi munkálatokhoz vezető események is vitásak. Viszont az kétségtelen, hogy 2001 szeptemberében a Hyperion kapott egy felvételi díjazási szerződést dr. Sawkinstól, amely azt a feltételt tartalmazta a hatályosuláshoz, hogy a négy kottára fennálló szerzői jog jogosultja dr. Sawkins, s korlátozásokat állított fel, hogy milyen módon lehet felhasználni8 ezen szerzői műveket. A kiadó azonban Részlet a szerződés 3. cikkelyéből: „The material is supplied solely for the above mentioned recording. It must not be used for any other mechanical reproduction whatsoever, including silent or sound films, video, television, or radio transmission unless expressly agreed in writing in advance. Signature of this contract does not authorize Hyperion records or Ex Cathedra to sell on, or pass on the Matrix, nor to reissue such recording at a later date without further negotiation with Lionel Sawkins.” megtagadta a szerződés aláírását, és kitartott amellett, hogy bár hajlandó dr. Sawkinst szerzőként feltüntetni a kiadványokon, de szerzői jogdíjat nem fog fizetni. Ez az ügyvédek levélváltásához vezetett, az Ex Cathedra pedig megpróbált a két fél között közvetíteni, hiszen neki is az volt az érdeke, hogy a felvételek mihamarabb elkészüljenek. A vita a felvétel napjáig folytatódott, de közben dr. Sawkins másolatokat adott át saját kottáiból az Ex Cathedrának, bérleti díj fejében. Mindezt abban a hiszemben tette, hogy a szerzői jogi kérdések később tisztázódnak, azonban azt állította, ezzel nem hatalmazta fel az Ex Cathedrát arra, hogy a Hyperionnak továbbadja a felhasználási jogokat. A Hyperion bízott egy állítólagos engedélyben az Ex Cathedrától a négy Lalande darab rögzítésére, és azt állította, hogy a felperes mindegyik eseményen beletörődött kiadványai használatába a felvételek elkészítése céljából, vagy máskülönben megtiltotta volna azt állítólagos szerzői jogára hivatkozva, megelőzve ezzel a hangfelvételek hasznosítását. S egyébként is, az alperes úgy vélte, hogy hacsak a kiadvány nem tartalmaz új zenét a kottában hangjegyek (és valószínűleg nem csak a kottában használt rossz, vagy nem kielégítő hangjegyek korrigálása) formájában, akkor nem keletkezik szerzői jog a szerkesztői munkán. Továbbá, mivel dr. Sawkins hallgatólagosan hozzájárult a hangfelvételek rögzítéséhez, a Hyperion szerint ez ahhoz vezetett, hogy 1. az Ex Cathedra jogosult volt a kottákat a hanganyag felvételéhez felhasználni, ezért jogosult volt arra is, hogy a Hyperionnak további engedélyt adjon a felvételek rögzítéséhez; 2. dr. Sawkins ráutaló magatartással engedélyt adott erre a Hyperionnak, amikor elfogadta az 1278 fontos szerkesztői díjat; 3. és annak ellenére, hogy a Hyperion megtagadta szerzőijogainak elismerését vagy jogdíj fizetését, dr. Sawkins engedélyezte a szerkesztői munkálatok folytatását, s ebből arra következtetettek, hogy hozzájárult a felvételi munkálatokhoz, következésképp a CD kiadásához is. Az elmondottakból kitűnik, hogy mindkét fél érdeke a felvételek mihamarabbi elkészítése volt. A két fél között az Ex Cathedra vezetője, John Pulford közvetített, ugyanis az együttes számára is kívánatossá vált a vita lezárása, a felek közti konszenzus létrehozása. Dr. Sawkins ennek hatására hitt abban, hogy a Hyperion beleegyezik majd az időközben módosított szerződés aláírásába, amivel a zenetudós megőrizte volna a jövőbeli másolatok fölötti rendelkezési jogát. A kiadó azonban kezdettől fogva azt hangsúlyozta az Ex Cathedra számára is, hogy részéről elfogadhatatlan ez a pozíció. E körülmények lehetetlenné tették azt, hogy az ügy puszta tényeiből kiderüljön, vajon a CD-felvétel munkálatai minden engedély vagy megegyezés nélkül folytak-e. Dr. Sawkins az Ex Cathedrát nem hatalmazta fel arra, hogy a Hyperionnak további engedélyt adjon, nincs rá bizonyíték, hogy így tett volna. A szerkesztői díjról szóló számla világossá teszi, hogy a díj kézhezvételével nem jár a további másolatok készítéséről szóló engedély átengedése. Nemcsak, hogy soha nem volt egy ilyen állítólagos engedély, de a tanúvallomásokból kiderül, hogy a Hyperion nem is hitt abban, hogy létezik ilyen engedély. A kiadó mindvé
