Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Part Krisztina: Jogdíjak – jól csengő muzsika a szerző füleinek, avagy lehet-e egy szerkesztő is szerző?
Jogdíjak - jól csengő muzsika a szerző füleinek, avagy lehet-e egy szerkesztő is szerző? 19 A Hyperion mindennel foglalkozik, ami csak zene, legyen szó vallási vagy világi zenéről, kórusműről vagy szólóénekre írt darabról, capella vagy instrumentális muzsikáról. A jelenlegi (2005-ös) katalógus 1400 CD-t számlál, és kb. 80 új albumot jelentet meg a kiadó minden évben. Fő profilja azonban a klasszikus zene egyes, méltatlanul feledésre ítélt alkotásainak újraélesztése - újrakiadással. A kiadó igényessége tehát vitathatatlan: a klasszikus zene mélységének feltárásával hozzájárul ahhoz, hogy az érdeklődők teljesebb képet kapjanak a régmúlt idők dallamairól. A lemezpiacon hiánypótló szerepet tölt be, hiszen míg más kiadók Beethovennel, Brahms-szal és mondjuk Mahlerral foglalkoznak, a Hyperion repertoárjában olyan nevekkel találkozhatunk, mint például Enescu, Dohnányi vagy Alban Gerhardt. Ehhez természetesen szakértők és szakemberek segítségét kell igénybe vennie, akik elvégzik a szerkesztéssel járó munkálatokat. A Hyperion a klasszikus zene iránti megbecsülését azzal az üzletpolitikával párosította a gyakorlatban, hogy a közreműködő szerkesztőknek külön szerzői jogdíjat nem, csak szerkesztői díjat fizet, ha olyan műről van szó, amely már nem tartozik szerzői jogi védelem alá. Mindezt azzal magyarázza, hogy a szerző művét rögzítik a hangfelvételeken, nem a szerkesztőét. Itt nem a sztárok vagy a pénz, hanem a zene áll a középpontban.3 A Hyperion vezérigazgatója és többségi részvényese, Simon Perry jelenleg épp tárgyalásokat folytat arról, hogy a Bagdadi Zene- és Balettintézet számára klasszikus zenei CD-ket szállítson, amellyel a nyugati kultúrához való hozzáférést próbálná megkönnyíteni a térségben. A jogvita A) A munkafolyamat: munkálatok az eredeti kottán Dr. Lionel Sawkins arra az elhatározásra jutott, hogy kiadja Lalande négy nagymotettáját (Te Deum Laudamus4 5, La Grande Piéce Royal3, Venite Exultemus6, Panis Angelicus7) olyan hangszerelésben és előadásban, ami a legjobban megfelel a szerző eredeti szándékainak. Ehhez azonban első lépésben tisztázni kellett a zeneműben szereplő félreérthető részeket. Lalande-nak csak egyetlen műve, a Te Deum maradt fenn eredetiben, a komponista kézírásával, a többi alkotása csak másolatban található meg a könyvtárakban, a történelem vihara ugyanis zeneszerzőnk életművét is megtépázta. Mivel a másolók azonban sokszor figyelmetlenek voltak, néhány helyen kihagytak hangjegyeket a kottából, vagy éppen rossz kulcsot alkalmaztak, ezért dr. Sawkinsnak revízió alá kellett vonnia a másolatokat. Néhány helyen ütemek és előadási jelzések is kimaradtak, ezeket is pótolnia kellett, valamint ahol kívánatosnak találta, díszítést is alkalmazott a dallamban. Azonban magával az eredeti kottával sem volt könnyű dolga, hiszen nyugtalan természete Lalande-ot folyton arra sarkallta, hogy korrigálja alkotásait, ezért rengeteg áthúzást, törlést, javítást tartalmazott a kézirat. „It’s not about stars, and it’s not about money. It’s just music...” (Lebrecht: The little label musicians love) 1684-ből 5 1695-ből 6 1701-ből 7 A Sacris Sollemnis zenemű 6. tétele Mivel dr. Sawkins a hangsorok lejátszható változatát szerette volna elkészíteni, a következő lépésben modem, a mai zenésznek is olvasható formába öntötte a régi kottákat. Előre átgondolta a helyzetet, és arra a következtetésre jutott, hogy ha majd a felvételekre kerül sor, nem vehet el időt a munkafolyamatoktól a régi típusú kotta feletti elmélkedés, bizonytalankodás. Ugyanis a kottákat - dr. Sawkins szavaival - „meg kellett fejteni”. Igyekezett tehát a lehető legpontosabb kottát összeállítani, ami megfelelhetne a zeneszerző eredeti szándékainak, mégis teret adott a zenészeknek egy kis improvizációra is. A szerkesztői kiegészítésekről pedig listát vezetett. A zeneszerzők azért, hogy mentesítsék a zenészeket attól, hogy az akkordok lejátszásához mindegyik hangszeres részt figyelniük kelljen, kifejlesztették az ún. jelölt basszust (figured bass), ami annyit jelent, hogy a basszus szólamban jeleket tettek az egyes hangszerek hangsorai alá és fölé. Dr. Sawkins is alkalmazta kottáiban ajelölt basszust (de nem a teljes kottában!) annak érdekében, hogy megadja ezzel a zenemű legegyszerűbb lehetséges megvalósítását. Dr. Sawkins a munkafolyamatok során saját alkotó zenei készségét használta a zeneszerző stílusának ismeretével vegyítve, hogy ezáltal megkomponálhassa azokat a részeket, amik eddig hiányoztak a darabokból, de úgy vélték, egykoron léteztek. A La Grande Piéce Royal esetében például dr. Sawkins azt a nézetet képviselte, hogy valószínűleg a műnek eredetileg öt hangszeres része volt, de csak három maradt fenn a forrásanyagban. Ezért amikor a kiadásra készült komponált részeket brácsára, a mű 268 üteméből 153-ra. Amikor dr. Sawkins elégedetté vált a kottákra került, kijavított zenei anyaggal, a következő lépés az volt, hogy a hangsorokat ki kellett nyomtatni, de olyan módon, hogy a kész anyag a lehető legkönnyebben használható legyen az énekesek és a zenészek számára, tehát minél kevesebbet kelljen benne lapozni. Ez ugyan nem minősült alkotói munkának, de mégis fáradtságosnak, aprólékosnak bizonyult. Dr. Sawkins 2000 közepétől dolgozott a kiadványokon, és úgy becsüli, kb. 300 munkaórát forditott a négy mű mindegyikére. 2001 augusztusára lett kész velük, és korábbi szokott gyakorlata szerint ebből három kiadványt regisztráltatott a Performing Rights Society-nél (PRS) és a Mechanical Copyright Protection Society-nél (MCPS), amely a szerzői jog jogosultja javára engedélyezett minden előadási és mechanikai rögzítési jogot. Minden kiadvány elején ott állt a kijelentés a szerzői jogról a mű dátumával és a felperes nevével. B) A hangfelvételek 2001 októberében az alperes, a Hyperion Lalande négy művét rögzítette. Ezek a Te Deum Laudamus és a Venite Exultemus nagymotetták, a Sacris Sollemnisből származó Panis Angelicus és az orgonadarab, a La Grande Piece Royale voltak. A műveket az Ex Cathedra nevű kórus- és orgonaegyüttes adta elő Jeffrey Skidmore vezényletével. A felvételekhez dr. Sawkins az elkészült kották másolatait szolgáltatta az Ex Cathedrának, amelynek fejében az együttes bérleti dijat fizetett a tudós számára. Azonban ezzel nem hatalmazta fel az Ex Cathedrát arra, hogy átadja a felhasználási jogokat a Hyperionnak hangfelvételre másolva az ő műveit, de abban a hiszemben készítette elő a müveket a
