Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak
12 Szulmannc dr. Binet Mariann bér tápláléka. Becslések szerint több, mint 153 millió tonna maniókagyökeret takarítanak be évente a trópusokon, ami elsősorban emberi fogyasztásra kerül. A növény számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami lehetővé teszi igénytelenebb földeken való termelését, így szárazságtűrő, nagy mennyiségű keményítő halmozódik fel benne. Ahogyan ezt egyéb, vadon élő és meghonosított növénynél is láthattuk, a manióka is termel olyan másodlagos vegyületeket (ciángáz), amely elriasztja a kártevőket. Újabb tanulmányok szerint afrikai farmerek a cián toxicitását kihasználva védik terményüket a tolvajoktól. Annak ellenére, hogy a megfelelően feldolgozott manióka milliók legfontosabb tápláléka mindenféle negatív hatás nélkül, a nem megfelelően vagy az extrém szárazságot követően feldolgozott manióka fogyasztása toxicitása miatt súlyos betegséget, szélsőséges esetben halált is okozhat. E felismerés alapján dán kutatók olyan maniókát nemesítettek, amely csökkentett mennyiségben tartalmazza a súlyos betegségeket előidéző cianogén glükozidokat. 2001 -ben kérték szabadalom engedélyezését (PCT EPO 1/00297). Egy kanadai cég a vadmaniókából extrahált kumaniolra kérte szabadalom engedélyezését, amelyet az Amazonas vidékén a halászatnál használtak. A kanadai cég szerint az új anyag speciális műtéteknél használható a szív megállítására. Ameddig a hagyományos tudást a technika állásának tekintik, és ez kizárja a szabadalmi oltalom lehetőségét, fontos az is, hogy ne engedélyezzenek senki számára jogosulatlanul szabadalmat, ahogyan ezt a cikk bevezetőjében idézett példa is mutatja. Két speciális probléma is felmerül ezzel kapcsolatban. Az egyik gond az, hogy a szabadalmi vizsgálók számára a hagyományos tudással kapcsolatos technika állása nem mindig hozzáférhető. A másik gond az, hogy egyes országok (például az USA) szabadalmi törvényében a más országokban nem írott formában feltárt információt nem tekintik a technika állásának. Az USA-ban a szabadalomengedélyezés kizáró oka, ha a bejelentőn kívül bárki más nyomtatott publikáció formájában a feltalálás előtt ismerteti a találmányt [102. §(d)], azaz az újdonság megítélésénél kulcsfontosságú, hogy az adott közlemény nyomtatott formájúnak minősül-e. A hagyományos tudáson alapuló szabadalmakkal kapcsolatban igen sűrűn használják a biokalózkodás (a hagyományos tudás és az ezen alapuló genetikai források jogosulatlan felhasználása) kifejezést, holott ez nem minden esetben helytálló. A szabadalmi területen a biokalózkodást két vonatkozásban használják: a) Azokkal a szabadalmakkal kapcsolatban, amelyekre az újdonság és/vagy feltalálói tevékenység követelménye nem teljesül, mivel a bárki által megismerhető hagyományos tudás felhasználásán alapulnak. Ezek engedélyezése azért történhetett, mert az ismeretanyag elkerülte a szabadalmi vizsgáló figyelmét, vagy nem volt számára hozzáférhető, vagy azért, mert egyes országok (például az USA) szabadalmi törvénye értelmében csak az írott formában rendelkezésre álló publikációt sorolják a technika állásához. b) A hagyományos tudás felhasználásával született találmányokra az érvényes jogszabályokkal összhangban engedélyezett olyan szabadalmak esetében, ahol a hagyományos tudás tényleges birtokosainak előzetes hozzájárulása nélkül nyújtották be szabadalmi bejelentést. Tény, hogy számos olyan szabadalmat is engedélyeztek, amelyek alapját a fejlődő országokból szánnazó genetikai források és tudás képezte anélkül, hogy e források eredeti jogosultjának tudomása lett volna erről. Ezek közé tartozik például az US5304718 számú, a kininnel kapcsolatos szabadalom, amelyet a Colorado State University kutatóinak engedélyeztek. Az US5751 számú növényszabadalom az Amazonjából származó ayahuasca nevű gyógynövényre és az ebből származó olyan anyagokra vonatkozott, amelyeket a helyi közösség tudása alapján nyertek és használtak fel. Számos, e körbe tartozó szabadalmat az illetékes nemzeti hatóságok megsemmisítettek. Indiai kérésre például az US5401504 számú szabadalmat, amely a kurkuma sebgyógyító hatásának felismerésén alapult, az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (USPTO) megsemmisítette újdonsághiányra hivatkozva. Azt, hogy a hagyományos tudással kapcsolatos technika állása nem ismert a vizsgálók számára, jól illusztrálja az US5401504 számú szabadalom példája, amelyet 1995. március 28-án engedélyeztek. A szabadalom sebgyógyulást elősegítő eljárásra vonatkozott, amelyet olyan sebgyógyító hatású anyag adagolásával érnek el, amely a kurkumapor (haldi. Curcuma longa L.) hatásos mennyiségét tartalmazza. Egy indiai szervezet (The Indian Council of Scientific and Industrial Research) tiltakozott a szabadalomengedélyezés ellen 32 olyan publikációt mellékelve, amelyek a hatóanyag sebgyógyító hatásával foglakoztak. Néhány közülük több mint 100 éve lett publikálva, néhány szanszkrit, urdu és hindi nyelven íródott. A szabadalmat 1997. augusztus 13-án megsemmisítették. Szintén India kérte a Basmati rizsre vonatkozó US5663484 számú szabadalom megsemmisítését. A sebek gyógyítása kurkuma használatával csak az egyik példája annak, hogy az újdonságra vonatkozó információk a vizsgálók számára nem hozzáférhetők, és így szabadalmat engedélyeznek. Az USA kormánya ezeket az eseteket a következő módon kommentálta: a tudás kommunikációja gyakran informális csatornákon, szemtől szembe történő kommunikáción alapul, ami csak azok számára teszi hozzáférhetővé, akik közvetlen kontaktusban vannak egymással. A nagy nyilvánosság nem élvezi ennek előnyeit, számára nem hozzáférhető. Emellett, amennyiben az információ nem írott formájú, nem hozzáférhető a szabadalmi újdonságvizsgálók számára sem, és ez olyan szabadalmak engedélyezéséhez vezet, amelyek egy meghatározott bennszülött közösség tudásán alapulnak. Azaz a hiba oka nem a szabadalmi rendszerben, hanem a hagyományos tudás hozzáférhetetlenségében keresendő. Ezek a példák arra a problémára hívják fel a figyelmet, hogy ha a hagyományos tudást egyáltalán valamilyen módon publikálják is, az nyelvi nehézségek miatt vagy azért, mert az információ olyan referenciakönyvekben található, amelyek a szabadalmi hivatalok számára nem hozzáférhetők, nem válik ismertté a vizsgálók számára. Ugyanakkor a hagyományos tudás birtokosainak, illetve nemzeti kormányaiknak óriási összegekbe kerül egy megsemmisítési eljárás megindítása. A biokalózkodás elleni fellépés egyik lehetősége a szabadalomengedélyezési eljárás során észrevétel benyújtása
