Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak

A hagyományos tudás cs oltalma - hadüzenet a biokalózkodásnak

11

tott és termesztett termékek, mint a borok, dohány, gyümölcsök stb.

A 2. § az egyenlő elbánás elvére vonatkozik, azaz az ipari tulajdon oltalmát illetően a külföldieket ugyanolyan oltalomban kell részesíteni, mint a belföldieket, és jogaik megsértése esetén ugyanazokat a jogsegélyi formákat vehetik igénybe, mint a belföldiek.

A 7. § rendelkezik a kollektív védjegyekről. Ennek értelmében egy közösség, amelynek léte nem ellenkezik az adott (származási) ország törvényeivel, is folyamodhat védjegyoltalomért. (Azaz, noha ez nem szerepel implicite az egyezményben, érthető úgy, hogy az őshonos lakosság csoportjai jogilag elismert szervezeteket létrehozva élhetnek ezzel a lehetőséggel.)

Maga az egyezmény nem tartalmaz semmiféle megkötést a hagyományos tudásra vonatkozóan, de védi azokat a modem ipari termékeket és szolgáltatásokat, amelyek e tudás alapján jönnek létre.

Az új növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (Union for the Protection of New Varieties of Plants-UPOV)

Az egyezmény kizárólagosságot biztosit az új növényfajták létrehozóinak (e jogok a fejlődő országok nemesítőire is kiterjednek). Emellett a farmerprivilégium révén az a termelő, aki az oltalom alatt álló fajtát a saját gazdaságában termelt magból továbbszaporítva állítja elő, nem tekinthető jogsértőnek. A növényfajták újdonságával kapcsolatban — eltérve a szabadalmi jogban ismert általános újdonságfogalomtól - csak ugyanannak a fajtának a korábbi használata lehet meghatározott esetekben újdonságrontó.

A szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó TRIPS-egyezmény (Agreement on Trade- Related Aspects of Intellectual Property Rights) minimális követelményeket ír elő az iparjogvédelmi jogokkal kapcsolatban a ratifikáló országok számára. Elvárják, hogy átfogó, valamennyi oltalmi formát felölelő érvényes iparjogvédelmi rendszert hozzanak létre. Azonban az 1. § mutat bizonyos flexibilitást, amikor így szabályoz: a tagállamok számára lehetséges, de nem kötelező, a hazai jogrendszer alkalmazása, ha az erőteljesebb védelmet biztosít, mint az egyezmény által megkívánt, feltéve, ha ez nincs ellentmondásban az egyezménnyel. E rendelkezés mentén végül is sor kerülhet a hagyományos tudás védelmére. Összességképpen megállapítható, hogy a TRIPS maga nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a hagyományos tudás, illetve a helyi és őshonos emberek innovációinak védelmére szolgálnának, de flexibilis abban a vonatkozásban, hogy újabb, alternatív, nem hagyományos szellemitulaj dón-védelmi intézkedéseket foganatosítsanak. A kérdés folyamatosan napirenden van, amit mutat az is, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization - WTO) miniszteri konferenciája a 2001-ben megalkotott ún. Doha-deklaráció értelmében utasította a TRIPS-tanácsot a hagyományos tudással és folklórral, a TRIPS és a CBD kapcsolatával összefüggő kérdések vizsgálatára.

Azaz ha a hagyományos tudás oltalmával kapcsolatos kérdések konkrétan nem is jelennek meg a fenti egyezményekben, olyan rendelkezés sincs, amely gátja lehetne annak, hogy bármely tagállam oltalomban részesíthesse e tudás eredményeit.

Számos közösség esetében a jelenlegi szellemitulajdon-védelmi koncepció, elsősorban ennek monopolisztikus vonatkozásai, alapvetően ellentmond az ilyen közösségek gyakorlatának és hitvilágának, amely pontosan e tudás nyitottságán és megosztásán alapul. Egyes esetekben erre megoldást jelenthet a vonatkozó szellemitulajdon-védelmi törvények némi módosítása. Például a hagyományos tudás jogosultja sok esetben egy egész közösség. Lehetséges olyan szervezetek, együttműködési formák létrehozása, amelyek a teljes közösség nevében lépnek fel. Sok esetben a kormányhivatalok vállalnak e területen aktív munkát. Gondot jelenthet, hogy a hagyományos tudás tipikusan több generáción ível át, ezzel szemben a szellemi tulajdon legtöbb formája esetében az oltalmi idő korlátozott. Elképzelhető esetleg a szellemitulajdon-védelmi törvények ilyen irányban történő módosításának lehetősége. (Az indiai szabadalmi törvényt úgy módosították, hogy az megfeleljen a hagyományos tudással kapcsolatos sajátos kívánalmaknak.)

Vannak azonban olyan területek, amelyek egyes eredményeire a szellemitulajdon-védelem a jelenlegi formában használható, és e törvények alkalmazása elfogadható és előnyös a jogosultaknak is. Az alábbiakban ezeket tekintjük át.

A hagyományos gyógyászat egyes elemei például szabadalmi oltalomban részesíthetők. Kínában 2001-ben 3300 szabadalmat engedélyeztek a tradicionális kínai gyógyászat területén. A Kínai Szabadalmi Hivatalban a vizsgálók egy része a hagyományos kínai gyógyászat területére specializálódott.

Azonban számos sajátos megfontolás is felmerül a hagyományos tudás eredményeinek szabadalmaztatása kapcsán. Az Európai Szabadalmi Egyezmény (European Patent Convention - EPC) 52. cikkelye alapján szabadalmi oltalomban részesíthető a találmány, ha új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható. A találmány újnak tekinthető, ha nem része a technika állásának. Az EPC értelmében a technika állásának része mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt bárki számára hozzáférhető írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon. Mivel a hagyományos tudás évszázadok óta ismert, nehéz azt mondani, hogy ne tekintsük a technika állása részének (annak ellenére, hogy elhangzottak már olyan javaslatok, hogy a technika állásából ki kellene ezt zárni). Azaz ha a bárki általi hozzáférhetőség követelménye teljesül, akkor a hagyományos tudáson alapuló találmány nem felel meg az újdonság követelményének, azaz nem részesíthető szabadalmi oltalomban (többek között ezzel érvelnek a sui generis oltalmi formák kialakításáért kardoskodók -1. a sui generis rendszerek ismertetésénél). Nem szabad elfeledkezni azonban arról a tényről sem, hogy nagyon gyakran a hagyományos tudás felhasználása csak egy halvány nyomot jelent a kutatóknak, felgyorsítva a kutatást. Ezen esetekben a hagyományos tudás csak kiindulási ismeretet jelent, amely alapján olyan találmányok jöttek létre, amelyeknél az újdonság, feltalálói tevékenység követelménye nem kérdőjelezhető meg.

Nagyon jó példa a modem tudomány és a hagyományos tudás kölcsönhatására a manióka (cassava, Manihot esculenta, Crantz) példája, amely mintegy 400 millió em-