Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak
10 Szulmannc dr. Bind Mariann sére. A bejelentő felismerése a hatóanyag izolálása és leírása volt. A gyógyszergyár próbálta a hagyományos tudás birtokosainak hozzájárulását elismerni a kereskedelmi hasznosításból szánnazó bevételből, azonban komoly nehézségekbe ütközött elsősorban a tekintetben, hogy nem tudták megállapítani, ki képviseli a közösséget. Annak ellenére, hogy technikai segítséget és pénzt ajánlottak fel, ezideig nem jutottak el a végső megállapodáshoz. Gondot jelentenek a regisztráláshoz kapcsolódó anyagi terhek is. Végül is a jogok puszta megléte nem elegendő, ha a jogérvényesítés nem megoldott. Ez utóbbi függ attól például, hogy mennyire egyszerű a másolás, akadályozó intézkedések léteznek-e, és mindenekfelett van-e kapacitás a bitorlás azonosítására és az adminisztratív és jogi költségek vállalására. A jogérvényesítés problémája tűnik a legtöbb ilyen közösség számára a legnagyobb problémának. A döntéshozóknak tehát gondosan mérlegelni kell a jogi rendszer létrehozásához kapcsolódó előnyöket és költségvonzatokat, és azt is, hogy milyen egyéb politikák (földhasználat, a szokásjogon alapuló gyakorlat elismerése, a hagyományos tudás megőrzése és használatának elősegítése) alkalmazása szükséges a hagyományos tudás igazán hatásos védelméhez annak érdekében, hogy megmentsék az erodálódástól, elősegítsék folyamatos fejlődését és minél szélesebb körű használatát. Fontos kérdés az is, hogy a szabályozás nemzeti vagy nemzetközi keretek között valósuljon meg. Eddig már néhány ország alkotmányában, illetve nemzeti törvénykezésében (Costa Rica, Brazília, Panama, Fiilöp-szigetek) szerepel, illetve fontolgatják a közösségek saját tudása feletti önrendelkezési jog deklarálását. Figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a jelenlegi szellemitulajdon-védelmi rendszer szerinti oltalom territoriális jogot jelent, azaz nem érvényesíthető más országokban a nemzeti úton szerzett oltalom. Mivel sok esetben a hagyományos tudás alkalmazása külföldi cégek által történik, amelyek végül is külföldön szereznek oltalmat, a nemzeti úton megszerzett oltalom számos problémát nyitva hagy, így nem feltétlenül eredményez megoldást az egyik legsúlyosabb gondra, a biokalózkodásra. Azaz el kell dönteni, hogy a hagyományos tudás védelmére szolgáló rendszer kialakításánál nemzeti úton kell-e elindulni, és ezen az alapon fokozatosan kialakítani a nemzetközi szabályokat, vagy a nemzetközi kereteket kialakítva kell kifejleszteni a nemzeti szabályokat. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a nemzetközi keretek kialakítása esetleg elvonja a figyelmet olyan fontos hazai problémák megoldásától, mint az önrendelkezés, a földhöz való jog. A nagy államokkal való egyezkedés azt is jelenti, hogy ezek elsősorban a kereskedelmi szempontokat helyezik előtérbe, ugyanakkor a hagyományos tudás birtokosai számára jóval nehezebb álláspontjuk képviselete mind nemzetközi, mint nemzeti szinten. Mindenesetre ez ideig nincs olyan jogilag kötelező nemzetközi egyezmény, amely konkrét megoldási módot kínálna a hagyományos tudás jogi oltalmának mikéntjére vonatkozóan. Ugyanakkor, noha a hagyományos tudás oltalmával már néhány nemzeti jogrendszer is foglakozik, nem létezik a mai napig a gyakorlati kivitelezésre vonatkozó letisztult joggyakorlat. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bármiféle jogi eszköz hatástalan akkor, ha maga a közösség nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa hagyományos földjét és kultúráját. Élesen meg kell különböztetni a jogi oltalom koncepcióját a sokkal gyakorlatibb szemponttól, amely a hagyományos tudás eltűnéstől való védelmét biztosítja. Annak ellenére, hogy a bennszülött közösségek képviselői már sok nemzetközi munkaértekezleten részt vettek, még nem bontakozott ki szilárd kép az érdekeikre, illetve arra vonatkozóan, mely jogi kereteket találnák az oltalom biztosítására legalkalmasabbnak. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérdés összetettsége miatt „az egy méret jó mindenkire” megoldás feltehetően nem alkalmazható, azaz nem alakítható ki egyetlen olyan átfogó megoldás, amely illeszkedik valamennyi nemzeti prioritáshoz és jogi környezethez, nem beszélve a hagyományos közösségek igényeiről. A kulcs talán az lehet, hogy a hagyományos tudás birtokosai számára egy lehetséges oltalmiforma-választékot kínáljanak fel, amely segíti őket érdekeik felmérésében, saját irányaik kiválasztásában. A következőkben ezt a választékot, az egyes megoldások előnyeit, hátrányait pásztázzuk végig. 2.3. A hagyományos tudás oltalma a meglévő szellemitulajdon-védelmi szabályozás keretei között Sok, a hagyományos tudás oltalmával foglalkozó szakember automatikusan a szellemitulajdon-védelemmel kapcsolatos szabályozás körébe rendeli e kérdéseket. A szellemitulajdon-védelem olyan jogi intézményrendszer, amely az emberi szellem, találékonyság, éleseszűség eredményeként létrejövő alkotásokkal foglalkozik. Ezeket az alkotásokat, legyenek azok találmányok, minták, megkülönböztető megjelölések, művészeti alkotások mint például zeneművek, filmek, táncok, fotográfia stb., tulajdonként kezeljük, és ha az alkotás a vonatkozó törvényben rögzített kritériumoknak megfelel, akkor meghatározott időperiódusig (egyes oltalmi formák esetében az időperiódus nem rögzített) a tulajdont megillető oltalomban részesülhetnek. A szellemitulajdon-védelmi rendszer, és ezen belül az iparjogvédelem, folyamatosan változó terület, amely az alapját lerakó, az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883-ban megalkotott Párizsi Uniós Egyezmény óta folyamatosan követi az ipar és a gazdasági élet változásait, és ennek megfelelően épülnek bele azok az új jogszabályok, amelyeket a gazdasági élet, a technika és a világkereskedelem változásai megkívánnak. Azaz - hasonlóan a társadalom evolúciójához - folyamatosan változik. E változások természetesen a folyamatos nemzeti és nemzetközi egyeztetés mentén zajlanak. Mindez azt jelenti, hogy elvileg nincs annak akadálya, hogy a hagyományos tudás oltalmával kapcsolatos sajátos szempontok is érvényesíthetőek legyenek. Érdekes bepillantani abba, hogy a szellemitulajdon-védelem szabályozásával kapcsolatos nemzetközi egyezmények vonatkoznak-e valamilyen módon a hagyományos tudás oltalmára. Az ipari tulajdon oltalmával kapcsolatos Párizsi Uniós Egyezmény (Paris Convention for the Protection of Industrial Property) 1. §-a határozza meg az ipari tulajdon fogalmát. A (3) bekezdés értelmében az ipari tulajdon a lehető legszélesebb értelemben értendő, nemcsak az ipar és kereskedelem tartozik e körbe, hanem a mezőgazdaság, a gyár
