Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak
A hagyományos tudás és oltalma - hadüzenet a biokalózkodásnak 9 2.2. A hagyományos tudás a jelenleg érvényben lévő szellemitulajdon-védelmi szabályozás tükrében A hagyományos tudással kapcsolatos szempontok újabb viták sorozatát nyitották meg a szellemitulajdon-védelem e téren való alkalmazhatóságával kapcsolatban. A viták két szélsőség között mozognak: az egyik pozíció támogatja a szellemitulajdon-védelem alkalmazását a hagyományos tudással kapcsolatban, beleértve az eredmények szabadalmaztatását is, míg a másik szélsőséges nézet értelmében ezt a tudást bárki által hozzáférhető termékként kell kezelni. Az első csoportba tartozók a következő érveléssel élnek. A szellemitulajdon-védelem alkalmazásának kiterjesztése e területre elő fogja segíteni a technológiai innovációt, mivel segíti, hogy e tudás eredményei elterjedjenek a modem gazdaságban. Véleményük szerint a szellemitulajdon-védelemi jogok érvényesítése ösztönzőleg fog hatni a tekintetben is, hogy az őshonos lakosság megőrizze a környezetét, és a biodiverzitást megfelelően kezelje. Emellett a fejlett országok morális kötelessége, hogy a bennszülöttek és a helyi közösségek részére a hagyományos tudás és a genetikai források használatából származó előnyök igazságos megosztását biztosítsa. (Maga a CBD is gyakran hivatkozik arra, hogy a hagyományos tudás oltalma elősegíti szélesebb körű elterjedését.) Ebben a kontextusban az oltalom elősegíti a hagyományos tudáshoz való hozzáférést, mivel a helyi közösségekben bizalmat ébreszt, és javítja a lehetőségét annak, hogy számukra érték termelődjön belőle, az igazságos kompenzálás pedig elősegíti azt, hogy inkább érdekükké váljon a hozzáférés biztosítása és a tudás megőrzése. Ezzel szemben azok, akik ellenzik a szellemitulajdonvédelem alkalmazását e területen, azzal érvelnek, hogy a hagyományos tudás közösségi tulajdon, amely generációról generációra terjed, ha azonban a szellemitulajdon-védelem eszközeivel védenék, akkor ez a tudás privatizációját jelentené, ami a gátja lenne annak, hogy a következő generációk és az ipar hozzáférhessen. Érvelésük szerint a szellemitulajdon-védelem hangsúlyozott célja a tudás piacképes áruvá való konvertálása, nem pedig az ilyen tudás konzerválása a leginkább illeszkedő kulturális kontextusban. Szerintük a hagyományos tudás a legnagyobb jelentőséggel in situ bír, azaz például a növények esetében, azok saját ökológiai környezetében. A szellemitulajdon-védelem alkalmazása e területen ezeket a hagyományokat elszakítja azzal, hogy a növények egyes elkülönült tulajdonságainak ad értéket, azoknak, amelyek a legegyszerűbben reprodukálhatók a természetes környezettől függetlenül, laboratóriumokban, üvegházakban. Nézetük szerint a szellemitulajdon-védelem intézményrendszere nem alkalmas az etnobotanikai tudás védelmére. Az ellenzők gyakorlati okokra, elvekre hivatkozva azt állítják, hogy a létező nyugati szellemitulajdon-védelmi rendszer, valamint a helyi és őshonos kultúra és gyakorlat között áthatolhatatlan ellentmondás van. Kitéve ezeket a közösségeket és forrásaikat a piaci viszonyoknak, óhatatlan, hogy legyőzzék őket, és végül szétrombolják a közösségeket. A két csoport valós aggodalmakat szólaltat meg. A hagyományos tudás megfelelő oltalmának biztosítása a CBD elfogadása óta egyre nagyobb figyelmet kap. Úgy tűnik, hogy az oltalom szükségessége mellett szóló érvek, azaz igazságosság, a hagyományos életvitel fenntartása, megóvása, a biokalózkodás megelőzése, a hagyományos tudás alkalmazásának előremozdítása nagyobb súllyal esnek latba. Nagyon precízen kell definiálni azonban, hogy a társadalom mit akar az oltalom révén elérni, és hogyan biztosítható e célok leghatásosabb védelme. Szükséges az oltalom, ugyanakkor ennek mikéntje körül jelentős viták zajlanak, nevezetesen a körül, hogy ez a védelem a jelenlegi szellemitulajdon-védelmi rendszer keretein belül történjen, egy sui generis rendszer kifejlesztése, vagy a kettő valamilyen módon történő kombinálása révén valósuljon meg. Mindegyik esetben meg kell győződni a rendszer életképességéről, hatásosságáról, költségvonzatairól, arról hogy a bennszülött közösségek esetlegesen létező jogi rendszerei ezt mennyire fogadják be. A különféle oltalmi formák alkalmazása a hagyományos tudás védelmére egyrészt attól függ, milyen célokat akarnak elérni az oltalommal, másrészt hogy ezek milyen mértékben elégíthetők ki a különféle oltalmi formákkal. A hagyományos tudás oltalmának az alábbi célkitűzéseket kell megvalósítania:- a hagyományos tudás értékének felismerése és tiszteletének elősegítése;- válaszadás a hagyományos tudás birtokosainak tényleges igényeire;- a jogosulatlan használat és bármely nem megfelelő használat megakadályozása;- a hagyomány alapú kreativitás és innováció oltalma;- a hagyományos tudásrendszerek és birtokosaiknak támogatása;- igazságos előnymegosztás biztosítása;- a hagyományos tudás használatának előmozdítása. Fontos szempont a hagyományos tudás oltalma révén nyerhető anyagi előnyök és az oltalomszerzéssel felmerülő költségek közötti egyensúly megteremtése. Ez különösen hangsúlyos szerepet kap a hagyományos gyógyszerek esetében, mivel egy, a jelenlegi szellemitulajdon-védelmi elveknek megfelelő oltalom megnehezítheti a fejlődő országok lakossága jelentős részének a gyógyszerekhez való hozzáférését. A hagyományos fajták esetében az oltalom szintén meggátolhatja azt a lehetőséget, hogy a farmerek egymás között kicseréljék a szaporítóanyagot. Ez oda vezethet, hogy az új fajták nemesítéséhez használt hagyományos fajták mennyisége is csökken. A másik kérdés a lehetséges jogi rendszer hatásossága és életképessége. A hagyományos tudás alapvetően kollektív természete a joggyakorlás szempontjából nehézségeket jelent. A két, nagyon eltérő kulturális identitású fél közötti megegyezés nehézségeit jól érzékelteti az alábbi példa. A Shaman gyógyszergyár nemrég hozta forgalomba az NSF-IB-t, amely egy növényi eredetű, hasmenés kezelésére szolgáló gyógyszer, amelyet az Amazóniai térségben nagyon elterjedt növényből (Croton lecheri) nyert, Latin-Amerikában sárkányvémek (sangre de drago) nevezett vörös latexből állítanak elő. A szabadalmat az SP-303 jelű vegyületre engedélyezték 1990-ben. A leírásban a bejelentő feltárta, hogy a sárkányfa elterjedten használt például a Peruban élő bennszülött közösségek által különböző betegségek, így influenza, mandulagyulladás, hasmenés kezeié-
