Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak

Szulmanné dr. Binct Mariann

Protection of Minorities) által elkészített, a bennszülöttek jogaira vonatkozó deklarációtervezet (1993) 12. §-a a hagyományos tudással kapcsolatos szellemi tulaj dón-védelmi jogokra vonatkozik. Ennek értelmében a bennszülötteknek joguk van saját kulturális hagyományaik, szokásaik megőrzésére, ápolására. Megilleti őket a kártérítés a hozzájárulásuk nélkül elvett kulturális, szellemi, vallási és spirituális tulajdonukkal kapcsolatban. A 29. § szerint a bennszülöttek joga, hogy teljes mértékben birtokolják kulturális és szellemi tulajdonukat. Speciális intézkedéseket tehernek saját tudományos, technológiai, különféle kulturális alkotásaik fejlesztése, védelme, ellenőrzése érdekében, beleértve az emberi és egyéb génállományt, magokat, gyógyszereket, a faunára és a flórára vonatkozó tudásukat, a szájhagyomány útján terjedő hagyományokat stb. A tervezet utal arra, hogy a hagyományos tudás nem védhető a hagyományos iparjogvédelem eszközrendszerével, speciális eszközrendszert kíván meg.

A fenti népcsoportok jogaival kapcsolatos kérdéseket intenzíven tárgyalták a különféle környezetvédelmi szervezetek is. Ezek közül az Egyesült Nemzetek Általános Tanácsa (United Nations General Assembly) által alapított Környezeti és Fejlesztési Világbizottság (World Comission on Environment and Development) már 1982-ben figyelmet fordított a bennszülöttekkel kapcsolatos kérdésekre, különösen a fenntartható fejlődési folyamatban játszott szerepükre („életstílusuk alapján a modern társadalmak sokat tanulhatnak a természetes források menedzselésével kapcsolatban”). E szervezet ajánlására az Egyesült Nemzetek által 1992-ben Környezet és fej lődés címen szervezett konferencia napirendjén szerepelt a hagyományos tudás és az iparjogvédelem kapcsolatának a megvitatása. A több mint 160 állam által elfogadott „Agenda 21 ” teljes fejezetet szentel a bennszülöttekkel kapcsolatos kérdéseknek, és számos ajánlást is tesz arra vonatkozóan, hogy milyen módokon lehet e népcsoportok jogait védeni. A 26. fejezetben megfogalmazzák, hogy a helyi és bennszülött lakosság a természetes környezettel holisztikus kapcsolatban van, és több generáción átívelő hagyományos tudást fejlesztettek ki földjeikre, a természeti erőforrásokra és a környezetre vonatkozóan. E közösségeknek joguk van bármiféle diszkriminációtól mentesen az emberi jogok élvezésére. Ajánlást tesznek a kormányok számára olyan intézkedések megtételére, amelyek révén e népcsoportok szellemi és kulturális tudása védhető. Szintén e szervezethez fűződik az ún. Riói deklaráció, amely hangsúlyozza a helyi és a bennszülött lakosság szerepét a fenntartható fejlődés biztosításában: a bennszülötteknek és közösségeiknek, valamint a különféle helyi közösségeknek tudásuk és a hagyományokban gyökerező gyakorlatuk alapján meghatározó szerepük van a környezetmenedzsmentben és -fejlesztésben.

A területre talán a legnagyobb hatást a (már fentebb hivatkozott) A biológiai diverzitásra vonatkozó egyezmény (CBD) gyakorolta és gyakorolja napjainkig, amely 1993- ban lépett hatályba. A cél a biológiai diverzitás és e források fenntartható felhasználásának és a használatuk révén elért haszon igazságos megosztásának biztosítása volt. A biológiai forrásokkal kapcsolatban a hangsúly az „emberiség közös örökségéről” eltolódott a „nemzetek saját biológiai forrásai feletti önrendelkezés” irányába, ami a helyi kultúra megőrzése és védelme szempontjából jóval Ígéretesebb. A sokszor idézett 8(j) § (lásd fent) azonban a hagyományos tudás oltalmazásával kapcsolatos kérdéseket a szerződő felek belátására bízza. Emellett e cikkely nem is beszél közvetlenül oltalomról, hanem egyszerűen felhívja a feleket a tudás elfogadása, megőrzése és fenntartása érdekében az általuk megtehető intézkedések megtételére. Ezt felismerve számos fórum foglalkozott a hiányosságok megszüntetésének lehetőségével. Az egyezménnyel kapcsolatos 4. kongresszus rendelkezik arról, hogy a 8(j) § értelmében a WIPO iránymutatásával hozzanak létre megfelelő szellemitulajdon-védelmi szabályozást. Az egyezmény két, a terület iparjogvédelmi szabályozása szempontjából kiemelkedő jelentőségű intézkedését kell külön kiemelni, nevezetesen a haszonmegosztás és az előzetes hozzájárulás (prior informed consent/CBD 15.5 §) elvét. Ennek értelmében a hagyományos kultúra bármely eleméhez való hozzáférés és alkalmazás csak e tudás birtokosainak engedélyével, bevonásával és a haszon igazságos megosztásával lehetséges. Azaz valamennyi közvetlen és jövőbeni előnyt, amely az adott biológiai forrás kereskedelmi felhasználásából származik, megfelelő módon meg kell osztani a tudás eredeti jogosultjaival. Több ország is tervezi ennek alapján a nemzeti törvénykezés ezzel összhangban történő kiterjesztését. (Érdekes megjegyezni, hogy a világ legtöbb állama, beleértve valamennyi EPO-tagállamot, ratifikálta a CBD-t, ami azt jelenti, hogy valamennyi EPO-tagállam köteles a hagyományos tudással kapcsolatban az igazságos haszonmegosztás és az előzetes engedély elvét alkalmazni. Az egyezményt ez ideig nem ratifikáló államok közé tartozik például az Amerikai Egyesült Államok és Thaiföld.)

Egyéb nemzetközi fórumok, különböző ipari érdekcsoportok (International Agri-Food Network, the International Federation of Agricultural Producers, Confederation of the Food and Drink Industries of the EU), különféle nemzetközi, nem kormányzati szervek (Greenpace, World Wide Fund for Nature), az ENSZ valamennyi szervezete napirendjén is rendszeresen szerepel e problémakör megvitatása. A 2000-ben rendezett FAO-konferencián elfogadott egyezmény (Treaty on Plant Genetic Resources for Food and Agriculture) tartalmazza az élelmiszeripar és a mezőgazdaság vonatkozásában fontos növénygenetikai források szempontjából releváns hagyományos tudás oltalmának szükségességét. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization - WHO) már 1978-ban elismerte a hagyományos gyógyászat szerepét az egészségmegőrzésben. E témával a szervezeten belül működő csoport azóta is kiemelten foglalkozik.

Meg kell jegyezni, hogy a fenti példák csak töredékét jelentik azoknak a nemzetközi egyezményeknek és fórumoknak, amelyek a kérdéskör megvitatásával foglalkoztak és foglalkoznak. Összességében azonban megállapítható, hogy lényegében egyik egyezmény sem teremti meg azt a kötelezően alkalmazandó jogi alapot, amely lehetőséget biztosít a helyi és bennszülött lakosság hagyományos tudásának védelmére. Az egyes egyezményeket nagyon sok állam még nem ratifikálta.