Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak
A hagyományos tudás és oltalma - hadüzenet a biokalózkodásnak 7 kevéssé fejlett országok számára érték teremtését is jelenti, segíti kulturális identitásuk megerősítését, mindez olyan általános társadalmi célok elérését is szolgálja, mint amilyen a fenntartható mezőgazdaság, az elfogadható egészségbiztosítás, a biodiverzitás megőrzése. Világszerte nőtt az igény arra, hogy e tudás birtokosait valamilyen módon kompenzálják, hiszen ennek elmaradása ezen emberek egyfajta neokolonalizációját jelenti. A következőkben a szellemitulajdon-védelem és a hagyományos tudás kapcsolatát vizsgáljuk. Mi az, amit oltalomban kell részesíteni? Mitől kell oltalmazni? Milyen célból? Kiknek az érdekében? Ezek a kérdések önmagukban is fontosak, megválaszolásuk azonban néhány még mélyebb kérdés megválaszolását igényli. Hogyan nyerhet a hagyományos tudás nagyobb elismerést és a meglévőhöz képest erősebb jogi oltalmat olyan módon, amely elfogadható és előnyös a közösségek szempontjából is? 2. A hagyományos tudás oltalma 2.1. A hagyományos tudás az emberjogi egyezmények és a nemzetközi fórumok tükrében A hagyományos tudás oltalmazásával kapcsolatos vita újabban elmozdult az emberi jogokkal kapcsolatos fórumok irányába is. Ez a következő okokkal magyarázható:- Az ipari országok cégeinek, kutatóinak elismerése anélkül, hogy az őshonos lakosság megfelelő kompenzációja megvalósulna alapvető morális, etikai és jogi normák megsértését j elenti. — Az őshonos lakosság tudása annak saját tulajdonát képezi, és nem indokolható meg, hogy a nemzetközi jog miért diszkriminálja ezt, miért állít korlátotokat, hogy e tulajdonhoz kapcsolódó jogokat élvezzék. A következőkben - a teljesség igénye nélkül - néhány, e fórumokon született egyezményből idézünk. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (Universal Declaration of Human Rights - UH DR) (1948): 27. § 1. Mindenkinek joga, hogy a közösség kulturális életében szabadon részt vegyen, élvezze a művészeteket, részese legyen a tudományos haladásnak. 2. Mindenkinek joga van tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásaival kapcsolatban az anyagi és erkölcsi elismerésre, védelemre. Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (International Convenant on Economic, Social and Cultural Rights - ICESCR): 15. § 1. Mindenkinek joga van: a) a kulturális életben való részvételre; b) atudomány fejlődéséből származó előnyök élvezésére; c) mindenkinek joga van tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásaival, melyeknek ő a szerzője, kapcsolatban az anyagi és erkölcsi elismerésre, védelemre. A biológiai diverzitásra vonatkozó egyezmény (Convention on Biological Diversity - CBD): m § A nemzeti törvénykezés tárgya az őshonos és helyi közösségek hagyományos életstílusban megnyilvánuló tudásának, találmányainak és gyakorlatának a tiszteletben tartása, megőrzése és fenntartása a biológiai diverzitás megőrzésének és fenntartható fejlődésének a biztosítására és szélesebb körű használatának előmozdítására a tudás birtokosainak elismerésével, és az ilyen tudás használatából származó előnyök megosztásával. A nemzetközi munkaügyi szervezet (International Labour Organization - ILO) 169. számú egyezménye: Az emberekjoga, hogy a földjeikhez kötődő természetes erőforrások speciális védelemben részesüljenek. E jog magában foglalja az emberek jogát, hogy ennek használatában, menedzselésében és megőrzésében részt vegyenek. A bennszülött népekjogaira vonatkozó nyilatkozattervezet (Draft Declaration of Indigenous Rights) (1994): 29. § A bennszülött lakosság jogosult a szellemi és kulturális eredményeivel (a tudomány, technológia és kultúra területére tartozó alkotásaik, az emberi és genetikai forrásokhoz kapcsolódó ismeretek, magok, gyógyszerek, a faunához és flórához kapcsolódó tudásuk, a szájhagyomány útján terjedő tradíciók, irodalom, a vizuális és előadóművészi alkotások) kapcsolatos teljes körű tulajdonjog, ellenőrzés és védelem elismerésére. Az UHDR elfogadása (1948) óta a szellemi tulajdont alapvető emberi jognak tekintik. Ettől kezdődően több nemzetközi emberi jogi intézmény és dokumentum erősítette meg a szellemi tulajdont mint emberi jogot. E fórumok ugyanakkor növekvő mértékben foglalkoznak azzal, hogy a nemzetközi emberi jogokat miként lehet alkalmazni a bennszülött és helyi lakosság hagyományos tudásának szellemi tulajdonként történő védelmére. Az International Labour Organization (ILO) volt az első szervezet, amely a bennszülöttek jogaival foglalkozott. Munkája alapján olyan egyezmények születtek, amelyekben deklarálták, hogy a bennszülöttek szociális, kulturális, vallási és spirituális értékeit és gyakorlatukat el kell ismerni és védeni kell, kellő figyelemmel kell lenni azokra a problémákra, amelyekkel akár egyénként, akár csoportként szembe kell nézniük. A kormányoknak tiszteletben kell tartani e népcsoportok kulturális és spirituális értékeinek kapcsolatát a területtel, földekkel, ahol élnek, és figyelembe kell venni e kapcsolat közösségi vonatkozásait. E rendelkezések - szélesen értelmezve - magukba foglalják a hagyományos tudásnak mint kollektív tudásnak a védelmét is. A FAO (Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete), Nemzetközi kötelezettség az élelmiszer és mezőgazdaság növénygenetikai forrásairól (International Undertaking on Plant Genetic Resources for Food and Agriculture - IU), című deklarációja tekinthető talán az első olyan átfogó egyezménynek, amelyben a nemzetközi közösség elkötelezettséget vállal a genetikai források konzerválásának szükségessége mellett. Célként fogalmazzák meg a genetikai források privatizációja elleni fellépést annak deklarálásával, hogy e források az emberiség közös örökségének tekinthetők. A bennszülöttek jogaival kapcsolatos kérdések megvitatását az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa (the United Nations Economic and Social Council) is napirendre tűzte. E szervezet egyik munkacsoportja (Comission on Human Rights on the Prevention of Discrimination and
