Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak
6 Szulmanné dr. Binet Mariann 1984-ben Loren Miller, az International Plant Medicine alapítója a Baisteriopsis caapi új, elkülönült fajtájára nyújtott be bejelentést, amelyet az Amazonas-esőerdő térségében fedezett fel, és Da Vine-nek nevezett el. A bejelentés szerint a hatóanyagot a rák gyógyítására és fizikoterápiás kezelésében kívánta felhasználni. A Baisteriopsis caapi az Amazonas régióban elő emberek életében nagyon fontos vallási és gyógyászati szereppel bír. A növény kérgéből nyert főzetet évszázadok óta az ayahuasca-nak nevezett ital formájában vallási ceremóniákban és gyógyítási célokra használták az itt élő emberek. Ezt a növényt a szó szoros értelemben nem feltalálták, hanem inkább felfedezték. Mivel az USA-ban korábban semmiféle írásos dokumentum nem jelent meg e növénnyel kapcsolatban, a bejelentés megfelelt az újdonság követelményének, és 1986-ban szabadalmat kapott. Az Amazonas vidéki közösségek kérésének megfelelően megindult ismételt vizsgálat során azonban a szabadalmat (mivel a bejelentés írásos újdonságrontó anyag hiányában az USA standard szerint megfelelt a követelményeknek) nem semmisítették meg, és így az végül is 2003-ban - az oltalmi idő lejártával — megszűnt. A hagyományos közösségtől származó tudás és/vagy biológiai anyag jogosulatlan felhasználására további példák is ismertek. Az Andok vidéki emberek használják a macát (Lepidium meyenii) a termékenység fokozására, az indiaiak pedig a miatyánkcserjét (neem tree) peszticidként alkalmazzák. (Az indiai mitológia szerint amikor az amritot, a mennyei nektárt a földről az égbe, az istenekhez szállították, néhány cseppje a neemre hullott. Ezért tartják oly nagy becsben ezt a fát, amelynek az orvoslásban és a növényvédelemben egyaránt hasznát veszik. A neem olaja az indiai ayurvédikus gyógyászatnak talán a legrégebben használt gyógyszere.) Mindkét növény esetében nyugati cégek szabadalmi bejelentést nyújtottak be. Az elmúlt években fokozódott a fejlődő országokból származó gyógynövények kereskedelme, és miközben egyre több gyógyszert fejlesztettek ki felhasználásukkal, alig származott a forrásország helyi lakosságának ebből bármiféle előnye. (Az egyetlen fizetség a forrásországok számára a növények begyűjtésével kapcsolatos emberi munka megfizetése volt.) 1.5. Az oltalom szükségessége Összességében tehát a világgazdaság jelentős mértékben használja fel a tradicionális tudást, nagy szerepe van az ipari K+F programokban. Sokan a szerteágazó és fenntartható jövő kulcsának tekintik. Mik azok a kihívások, amelyekkel a tudás birtokosainak szembe kell nézni?- Sok esetben magának a tudásnak a túlélése van veszélyben, ahogy a közösség kulturális túlélése veszélybe kerül. A külső környezeti és társadalmi nyomás, a migráció, az élet hagyományos útjainak megtörése, a modern életstílus egyaránt gyengítheti a tudás átadásának esélyét a következő generációra. Kockázat lehet az eredeti nyelv elvesztése és a spirituális világnézet eltűnése, amelyek szerepe fontos a hagyományok terjesztésében. Számos hagyományos gyakorlat és ehhez kapcsolódó hiedelem már visszavonhatatlanul eltűnt. Mérsékelt becslések szerint a XX. században 85 brazíliai indián csoport halt ki. A földek birtoklásával kapcsolatos viták számos országban elősegítik az őshonos lakosság elűzését, és ezáltal megfosztását a tradicionális tudás alapjait képző természetes forrásoktól. Nemcsak az emberi jogok sérülnek ebben a folyamatban, hanem a hagyományos tudás is erodálódik, eltűnik. A másik nehézség, amivel szembe kell nézni, e tudás tiszteletének és elismerésének a hiánya. Sok esetben a hagyományos tudás valós értékének szűk látókörű szemlélete vezet ehhez. Amikor például egy hagyományos gyógyító a betegség kezelésére egy gyógynövénykeveréket javasol anélkül, hogy az emberi szervezetre gyakorolt hatását a modem biokémia eszközrendszerével leírná, a tényleges hatóanyagokat izolálná, a generációk által igazolt gyakorlati tapasztalatok ellenére sem örvend akkora elismerésnek, mint egy szintetikus gyógyszer kibocsátója.- További gond a tudás mások általi jogosulatlan felhasználása és ennek révén a jogosulatlan haszonszerzés, amely felveti az oltalom szükségességét. Ennek hiánya olyan tisztázatlan helyzetet teremt, amely gátat szab a tisztességes felhasználásnak is. Azaz általános igény van a jól megalapozott, kiszámítható szabályokkal rendelkező oltalmi rendszer kialakítására mind a tudás birtokosai, mind a tisztességes felhasználók szemszögéből. Thomas Graves a törzsi jogokkal kapcsolatban a következő módon fogalmaz: Az őshonos kulturális tudás mindig is nyitott kincsestára volt a Nyugati civilizációnak. Azonban ameddig mi kitartóan törekszünk az értékes tudás védelmére egymás között, addig a bennszülötteknek saját kulturális ismereteikkel kapcsolatban soha nem nyújtottak hasonló jogokat. A létező szellemitulajdon-védelmi törvények támogatják mindannak a kihasználását, ami az őshonos tudással kapcsolatban profitot eredményezhet, azonban mindenféle kötelezettség nélkül arra nézve, hogy e tudás eredeztetője számára akár egy köszönet elhangzana, vagy az eredményekből részesülne. Korunk egyik nagy kihívása a hagyományos tudás gyökereinek erősítése, táplálása annak érdekében, hogy gyümölcsét a jövő generációi is élvezhessék, és a hagyományos közösségek virágozzanak és fejlődjenek olyan módon, amely saját értékrendjükkel és érdekeikkel összeegyeztethető. Egyre nő a növényi és állati fajok elvesztése és a természetes környezet lerombolása miatti aggodalom. Ez a mezőgazdaság, gyógyszer- és biotechnológiai iparágak technológiai változtatásainak alapjait veszélyezteti. Nagy gond, hogy az őshonos emberek jogait a nemzeti és nemzetközi jog vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy nem megfelelően definiálja. így az oltalombiztosítás elsődleges célja e tudás megőrzése. Nemcsak a már meglévő, a múltban keletkezett hagyományos tudás oltalma a feladat, hanem az is fontos, hogyan fogadjuk el, tartjuk fenn, és terjesztjük a hagyományos tudásrendszerek folyamatos használatából származó újabb eredményeket. Magukban a bennszülött és helyi közösségekben is egyre jobban tudatosul, hogy a hagyományos tudás része kulturális identitásuknak. Ezen elkülönült tudás fenntartása elengedhetetlen jövőbeni jólétük, fenntartható fejlődésük, valamint szellemi és kulturális vitalitásuk szempontjából. A hagyományos tudás jogi oltalmának biztosítása a fejlődő és
