Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak
4 Szulmannc dr. Binct Mariann kotás leírására használja, amely tudományos, művészeti vagy irodalmi területen kifejtett szellemi aktivitás révén jön létre. A hagyományos tudásnak számos részhalmaza van, ezek közül egyesek a bennszülött tudás (indigenous knowledge), a folklór, a hagyományos gyógyászati tudás kifejezéssel jelölhetők meg. Sokan átfedésben, szinonimaként használják a hagyományos tudás (traditional knowledge) és a bennszülött/őshonos lakosság tudása (indigenous knowledge) fogalmakat. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization) a bennszülöttekre a következő definíciót adja: független országokban elkülönült populációban élő emberek, akik már e területeken éltek a gyarmatosítás idején, és akik függetlenül jogi helyzetüktől ősi civilizációjuk, saját társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai intézményrendszerük egyes elemeit megőrizték. A definíció négy lényeges elemet hordoz: az idő, a geográfiai helyzet, a rugalmasság és a terület elfoglalása más populációk által. Hagyományos (traditional), illetve hagyományokon alapuló tudással rendelkező emberek alatt azok értendők, akik nem írott formában rendelkeznek olyan régi szokásokkal, hiedelmekkel, rítusokkal és gyakorlattal, amelyeket a megelőző generációktól vettek át. E meghatározásból kiindulva a bennszülött tudás az adott területen őshonos emberek sajátos tudása. A hagyományos tudás alatt pedig egy sajátos, elkülönült kultúra képviselői által birtokolt tudás értendő. Azaz a bennszülött tudás tulajdonképpen a hagyományos tudás egy részhalmazának tekinthető. A hagyományos tudás esetében a megkülönböztetés alapjául tehát e tudás eredete (hagyományos vagy bennszülött közösségek) és kulturális elkülönültsége szolgálhat inkább, mint komponenseinek speciális tartalma. Ez a tudás mindenképpen kultúraspecifikus, szemben a „hivatalos” tudással, amely nem kötődik kultúrához. Például a „mola” egy hagyományos, sokszínű, textil kézimunka, amelyet több anyagréteg kivágásával és egymáshoz illesztésével hagyományos módon állít elő a Panamában élő kuna közösség. Noha léteznek utánzatai Taiwanon, ennek ellenére a „mola” egyértelműen a kúria közösség saját kultúrájának kifejezésére alkalmas, a közösség hagyományos tudásán alapuló termék. Mi teszi ezt a tudást hagyományossá? Nem az antikvitása. Ellentétben a közvélekedéssel, e tudás nem feltétlenül ősi. A „hagyományos” kifejezés, amelyet e tudás leírásával kapcsolatban használnak, nem arra utal, hogy e tudás elavult vagy nem műszaki jellegű, pusztán arra, hogy olyan módon keletkezik, amely a közösség hagyományaival kapcsolatos, de nincs magával a tudással kapcsolatban, csak a tudás keletkezésével, megőrzésével és terjesztésével. A tudás egy olyan formája, amelynek van tradicionális kapcsolata egy meghatározott közösséggel; az a tudás, amely fejlődik, fenntartódik és átadódik egy hagyományos közösségen belül, és generációkon ível át, sokszor speciális szokásjogi rendszerek közvetítésével. Gyakran a közösség kulturális és spirituális identitásának része. Azaz a közösséggel való kapcsolat az, ami tradicionálissá teszi. Olyan információ, amelyet egy adott közösség tagjai hosszú idő alatt a helyi kultúrára és környezetre adaptálva, gyakorlati tapasztalatok alapján fejlesztettek ki, és fejlesztenek folyamatosan. E tudás biztosítja a közösség fennmaradását, a genetikai erőforrások fenntartását, amelyek a közösség folyamatos túléléséhez szükségesek. (Genetikai erőforrás: tényleges vagy potenciális értékkel bíró genetikai vagy biológiai anyag.) Az idők folyamán folyamatosan alakul, fejlődik, ahogyan az egyének szembekerülve az új társadalmi és környezeti kihívásokkal, azokra választ adnak, azaz fejlődése napjainkban is folytatódik. Egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem statikus, hanem dinamikus. Sok tekintetben tehát a hagyományos tudás kortársi tudást jelent. Kifejezésmódja is nagyon eltérő lehet. Egyes esetekben valamilyen módon formalizált (textilminták, „ayurveda” mint hagyományos gyógyszer). Nagy része azonban passzív, mint például a népi gyógymódok, amelyek sok esetben tradicionális hiedelmeken, tapasztalaton, kísérletezésen alapulnak, a következő generációhoz szájhagyomány útján jutnak. Számos dokumentált kifejezési módja is van, amelyet antropológusok, botanikusok és más tudósok gyűjtenek és publikálnak. Természetét tekintve általában kollektív, azaz birtokosa az adott közösség valamennyi tagja, ritkábban azonban csak a csoport néhány tagja, illetve egyetlen személy. A hagyományos tudás számos eredménye alkalmazható annak helyi (tradicionális), közösségi környezetéből kiszakítva, a helyzet azonban nem mindig ez. Sok esetben ez a tudás jellegéből, eredetéből következően rendelkezik az adott közösségre jellemző spirituális komponenssel is. Az a tudás, amely a közösségen kívül nem alkalmazható, nem bír kereskedelmi értékkel, noha haszna, szerepe az adott közösség életében igen nagy is lehet. 1.2. A hagyományos tudás alkalmazása A hagyományos tudásnak központi szerepe van milliók mindennapi életében a fejlődő országokban, ahol a lakosság egészségügyi ellátását zömmel még mindig a növényekből és állatokból nyert helyi hagyományos gyógyszerekkel biztosítják. Ide tartozik bizonyos növények vagy növényi részek használata, egyes növények gyógyhatásának a felismerése, az aratással kapcsolatos gyakorlat. Számos országban a vetőmagellátás alapvetően informális csatornákon keresztül történik, amely az adott közösségben legjobbnak bizonyult magfajta akár nagy távolságokba történő szállításán alapszik. Felöleli a helyi biológiai forrásokkal kapcsolatos mentális találmányokat a növénytermesztés és az állattenyésztés helyi sajátosságaira vonatkozóan. Magában foglalhat olyan ismereteket, például, hogy mely növények fejlődnek jól együtt, melyek azok az ún. indikátomövények, amelyek mutatják a talaj sósságát, melyek azok, amelyek virágzásukkal utalnak az esős időszak kezdetére. Magában foglalja a magok kezelésére, tárolására vonatkozó hagyományos technológiákat és gyakorlatot, a veteményezésre, aratásra használt eszközökkel kapcsolatos ismereteket. Ily módon jelentős szerepet játszik a növényfajták különböző tulajdonságainak javításában és a biodiverzitás fenntartásában. Felöleli a hiedelmi rendszereket, amelyeknek alapvető szerepük van az emberek életében, egészségük fenntartásában, a környezet védelmében, magában foglalja a folklór, az énekek, a költészet körébe tartozó alkotásokat is. Egyes elemei szorosan kapcsolódnak a növényekhez és más biológiai forrásokhoz, ilyenek például a gyógynövények, a hagyományos mezőgazdasági termé
