Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak
Ipatjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 5. szám 2005. október TANULMÁNYOK SZULMANNÉ DR. BINET MARIANN A hagyományos tudás és oltalma — hadüzenet a biokalózkodásnak Az Európai Szabadalmi Hivatal 2005. 03. 08-án első ízben hozott olyan döntést, amely során biokalózkodásra hivatkozva semmisített meg egy szabadalmat. Az EP436257 sz. szabadalmat 1995-ben engedélyezték az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium és egy multinacionális cég, a WR Grace számára az Indiában őshonos növény, a miatyánkcserje (Azadirachta Indica) magjából kivont inszekticid és fungicid hatású extraktummal kapcsolatban (Eljárás miatyánkcserjemagból nyert hidrofób extraktum fungicidként történő használatára). A határozat egy tíz éve húzódó eljárás végére tett pontot. A szabadalom megsemmisítése érdekében három szervezet (Európai Parlament Zöld Párt; India’s Research Foundation for Science, Technology and Ecology; International Federation of Organic Agriculture Movements) indított eljárást. A döntést több szempontból is nagy sikerként értékelik az elemzők. 1. Első ízben fordult elő, hogy egy szabadalmat ilyen indok (biokalózkodás) alapján semmisítettek meg. 2. A fejlődő országok lakosságával — azokkal az emberekkel, akiknek joguk van hagyományokon alapuló tudásuk révén létrejövő szellemi alkotások feletti rendelkezéshez - vállalt szolidaritás győzelme. Egyre gyakrabban olvassuk a folyóiratok főcímei között a szót: biokalózkodás, amely elsősorban a fejlődő és kevésbé fejlett országokat sújtja. A kifejezés alatt a hagyományos közösségek tudásának és/vagy a tőlük származó biológiai anyagnak a jogosulatlan használata vagy a hagyományos tudáson alapuló ismert termékek gyártásának és használatának monopolizációja értendő. Ahogyan az újságcikkek nyomán elénk tárul, ezek a modem kori kalózok, drogbárók, újfajta gengszterek vadul törnek előre az esőerdőkben, hogy kifürkésszék a hagyományos gyógyítással foglalkozók titkait, és megszerezzék az ezekhez kapcsolódó növényeket annak érdekében, hogy új gyógyszereket fejlesszenek ki, amelyek aztán Európában, az Amerikai Egyesült Államokban szabadalmi oltalomban részesülve óriási profitot eredményeznek a bejelentőnek, és amelyeket esetleg a származási helyre exportálva az ottani lakosság többsége számára elérhetetlenül magas áron értékesítenek. A probléma valós, a kép azonban ennél árnyaltabb. E tanulmány célja objektív helyzetjelentés elkészítése, a hagyományos tudással és annak oltalmával kapcsolatban néhány alapelv, fő irány bemutatása, keresve a választ a következő kérdésekre. Kell-e, képesek vagyunk-e a létező szellemitulajdon-védelmi rendszer keretei között a hagyományos tudás alapján létrejövő alkotásokat oltalmazni, vagy szükség van-e más, flexibilisebb oltalmi formák kialakítására e tudás védelme érdekében? Hogyan teremthető meg az egyensúly a hagyományos innovációk és a bennszülöttek genetikai forrásainak oltalma és ezen anyagok iránti igény a génkutatás, a gyógyszeripari fejlesztések, a táplálkozástudomány és a biotermékek között? Szükséges-e globális szabályozási rendszer kifejlesztése, vagy megfelelőbb egy, a helyi viszonyokhoz illeszkedő, adott esetben országonként eltérő, diverz oltalmi rendszer? Hogyan tudják az egyes országok hatásosan kezelni ezeket a kérdéseket? 1. A hagyományos tudás — hagyományon alapuló tudás 1.1. Meghatározása, jellemzői Ma már szinte nincs olyan területe az életnek, ahol valamilyen módon ne lennének az ún. hagyományos tudással kapcsolatos gondok napirenden. Az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a biológiai diverzitás, a környezet, az emberi jogok, a kulturális politika, a tudományos kutatás, a kereskedelem és a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos kérdések egyaránt érintik a hagyományos tudást. E problémák még jelentősebbé válnak a kevésbé fejlett országok nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos növekvő elégedetlenségének és a közelmúlt globalizációellenes megnyilvánulásai (Seattle, Washington, Prága, Quebec, Genova) tükrében. Gyakran találkozunk újabban az iparjogvédelemmel kapcsolatos irodalomban is a „tradicionális tudás”, „hagyományos tudás” kifejezésekkel. Gyűjtőfogalom, amely nagyon eltérő, különböző kifejezésmódú tudástípusokat ölel fel, és ezért nehéz jogi és tudományos szempontból egyaránt megfelelő definíciót adni. A fenti kifejezések is csak képviselői a lehetséges sok változatnak, amelyet ugyanannak a fogalomnak a leírására használnak. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization - WIPO) a hagyományos tudás kifejezést olyan irodalmi, művészeti, illetve tudományos munkák, előadások, találmányok, tudományos felfedezések, formatervezési minták, megjelölések, nevek, szimbólumok és minden egyéb olyan, hagyományokon alapuló al
