Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 4. szám - Könyv- és folyóiratszemle

Könyv- és folyóiratszemle 61 dósokra irányítja rá a figyelmünket, olyanoknak is megadja a legnagyobb nyilvánosság előtt való bemutatkozás lehető­ségét, akiket még kevésbé ismerünk - többnyire azért, mert az ismertséget ma döntően meghatározó média az ő kutatási területüket eddig nem emelte reflektorfénybe. Minden elő­adónak megtaláljuk a dióhéjban összefoglalt szakmai életrajzát, ami segít az előbbiek jobb megismerésében, s még inkább az utóbbiak bemérésében. A címekből már említettünk - tallózzunk itt egy kicsit az előadásokban is, csupán néhány kiragadott példával. Az értékrend intellektuális létünk egyik legfőbb megha­tározója. A fogyasztói társadalom, a média- és reklámcir­kusz szellemi igénytelenséget propagáló világában sokan tekintenek vissza megbízható támaszért a hagyományos ér­tékekre. Mindez még időszerűbbé és fontosabbá teszi Heller Ágnes témáját. Amint a minden előadás elején talál­ható rövid összegzés itt vázolja, a modemitást magát is a megkérdőjelezés szelleme mozgatja: egyfajta dinamika, amely valahol az ókori Athénban született, ott munkál a zsi­dó-keresztény kultúrában, és azóta is bomlasztóan hat min­den hagyományos, hierarchikus és tekintélyelvű társada­lomra. Mégis, a modern társadalom az egyetlen, amelyet ez az elbizonytalanító dinamika nem fenyeget összeomlással - ellenkezőleg, ez tartja életben. Persze, hogy erről minde­nekelőtt eszünkbe jut: az innováció maga is kreatív rombo­lás. És eszünkbe jut, hogy innen származhat korunk egyik legveszélyesebb problémája: a fundamentalista világ szem­beszegülése a nyugati világ- és értékrenddel. Heller is rombol itt korábbi hittételeket. Szavai szerint „a kapitalizmus a javak és emberek elosztásának az a módja, amely nélkül a modem társadalom nem lenne képes fenn­maradni.” És: „Kapitalizmus van, de kapitalista társadalom nincsen.” Bemutatja, hogy a modernség dinamikus egyen­súly, amely természeténél fogva sohasem stabilizálódhat - tegyük hozzá: akárcsak az innováció vívmányai. Róna-Tas András előadása: Nép és nyelv: a magyarság kialakulása. Tudjuk, látjuk, hogy valószínűleg nem adható kritériumok egzakt, zárt rendszere arra, hogyan határozha­tó meg és határolható körül egy nép. Illyés Gyula híres ta­nulmánya (Ki a magyar?) szerint „Egy-egy népet nem a tes­ti hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más múltú és más jelenű néptől.... Minden nép közösség - jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.” Az előadás bemu­tatja azokat a forrásokat, amelyek alapján a tudományos ku­tatás a magyar nép és a magyar nyelv eredetét vizsgálja. Időtlen és ma is rendkívül izgalmas kérdése, hogy mennyi­ben meghatározó eleme a népnek a közös nyelv. Jól tudjuk, ez ma is sok helyütt a többnemzetiségü államok egyik kritikus jelentőségű problémája. Kondor Imre: Bank és kockázat. Kezdjük azzal, hogy az előadó a fízikatudomány akadémiai doktora, főbb kutatási területe a statisztikus fizika. Emlékezzünk: midőn a kilencvenes években nagyon erőteljesen nőni kezdett a pénzpiacokon a származékos termékek fejlesztésének gaz­dasági jelentősége, sok elméleti fizikus állt át e termékek fejlesztői és/vagy kereskedői közé, hiszen ők ismerték a legjobban ennek matematikai eszköztárát. Tudjuk azt is, hogy a bankok és általában a pénzügyi intézmények üzleti tevékenységében rejlő kockázatok kezelése is a valószínü­­ségszámítás eszköztárát igényli. Kondorról itt olvashatjuk, hogy jelenleg a statisztikus fizikai módszerek pénzügyi problémákra való alkalmazásával foglalkozik. Ez igen nagy gyakorlati horderejű téma. A bankok által viselt tevé­kenységi kockázatok kiemelkedően nagy nemzetgazdasági jelentőségét mutatja, hogy még a leginkább liberális gazda­ságirányítási rendszerekben is, ahol a vállalakozások sza­badságát többnyire csak a jogrend betartatásához, továbbá a piaci verseny, valamint a fogyasztók védelméhez szüksé­ges módon és mértékben korlátozzák, a bankok és bizonyos más pénzpiaci közvetítők számára jogszabályok írnak elő kötelezően betartandó óvatossági szabályokat a kockáza­tok viselésére. Megkülönböztető vonása e piaci szereplők­nek, hogy a működésükben különösen nagy gazdasági je­lentősége van a rendszerkockázatnak, amelyre Kondor itt csak futólag utal. Ennek legsúlyosabb megvalósulása az ún. pénzpiaci járvány, amelynek vizsgálata szintén felsőfokú matematikai apparátust igényel. Nagyrészt éppen e rend­szerkockázat ésszerű leszorítása érdekében avatkoznak be az államok, az itt is bemutatott Bázeli Tőkeegyezmény ré­vén pedig maga az Európai Unió is a bankok és más pénzpi­aci közvetítők üzleti tevékenységébe. Dr. Osman Péter

Next

/
Thumbnails
Contents