Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
34 Gyenge Anikó használási módnak sem felelne meg, így a szerzői jogi törvény számára ismeretlennek minősülne.84 A felhasználásnak a szerződéskötés időpontjában ismeretlen technikai eszközökkel való megvalósításának engedélyezése inkább jelentheti a kifejezés tartalmát, ami ellen csupán a szerzői jog — egyre kevésbé tartható — technikasemlegességének elve szólhat. Ezt az értelmezést támasztja alá az Szjt. 44. § (2) bekezdésének második mondata is, amely nem tekinti ismeretlen felhasználási módnak (vagy ismeretlen technikai eszközzel történő felhasználás megvalósításának) a hatékonyabb, kedvezőbb feltételekkel vagy jobb minőségben történő felhasználást.85 Vagyis ha a felhasználó a szerződésben kikötöttnél műszakilag jobb minőségű videokazettán többszörözi a művet, és ebből a megállapítottnál nagyobb bevételre tesz szert, ez egyrészt nem ismeretlen (és így tilos) felhasználás, másrészt a bevétel növekedése esetén a jogdíj növelése követelhető. Érdemes megjegyezni, hogy az ismeretlen felhasználási mód technikai jellegű értelmezése a 2004 májusában hatályba lépő Szjt.-módosítás kapcsán is vitát válthat ki. A közös jogkezelésből való kilépés egy-egy felhasználási mód tekintetében történő lehetővé tétele kapcsán tisztázásra szorul, hogy a szerző csak az összes nyilvánossághoz közvetítési cselekményre egységesen (a Kommentár értelmében vett felhasználási mód fogalom alapján), vagy az internetes felhasználások (mint technikai jellegű fogalom alapján) tekintetében léphet-e ki a közös jogkezelésből.86 Az UrhG nem ad az ismeretlen felhasználási módra definíciót. A Professorenentwurfban felvetett törvényi definíció, amely szerint ismertnek kell tekintetni azt a felhasználási módot, amely a szerződéskötéskor technikailag megvalósítható, és mindkét szerződő fél számára gazdasági jelentőséggel bír, túlságosan szűk meghatározásnak bizonyult, és végül nem maradt benn a szövegben. A korábbi törvény alapján kialakult joggyakorlat szerint (ami így továbbra is iránymutató maradt) azok a felhasználási módok számítanak újnak, amelyek önállóak (technikai és gazdasági jelentőséggel bírnak), a már ismert felhasználási módoktól jól elkülöníthetőek és a jogátengedés időpontjában az átlagszerző ismereteihez képest újak. Az ismeretlen felhasználási módra adott engedély érvénytelensége A kifejezett törvényi tilalom és ebből adódóan az ilyen tartalmú szerződési kikötés semmissége mindkét jogrendszerben egyértelműen a szerző védelmét szolgálja. Az olyan 84 Simon Stokes: Copyright and the Reproduction of Artistic Works in: E.I.P.R., 2003, október 85 • • A technikai értelmezés megalapozottságát támasztja alá a Professorenentwurf definíciója is, miszerint ismert a felhasználási mód, ha a szerződéskötés időpontjában technikailag megvalósítható, és mindkét szerződő fél szempontjából gazdasági jelentőséggel bír. (A vonatkozó szakaszt végül nem módosították, így az értelmező mondat sem került 86 belc ^ További kérdés lehet, hogy önálló felhasználási módnak minősülhet-e a telcfoncsengőhangként történő letöltések, vagyis az internetes felhasználáson belül is megállapíthatók-e önálló felhasználási módok, ami nyilvánvalóan megnehezítené a közös jogkezelés adminisztrációját. A mobiltelefon-csengőhang önálló felhasználási módként történő elismerésére jutott az OLG Hamburg egy 2002-ben hozott döntésében. ZUM 2002, 480 felhasználási jog átengedésének tiltása, amelynek tényleges gazdasági értéke a szerződéskötés időpontjában még csak megközelítőleg sem határozható meg, a fentebb említett meghatározott célra történő jogátruházás elvébe ütközik. Mivel ebben az esetben a felhasználás módja (eszköze) még csak megközelítőleg sem határozható meg, ezért a szabály az említett elvnek az adott esetkörben történő konkretizálásának is tekinthető. Az Szjt. 44. § (2) bekezdése szerint a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényesen nem adható. A szabálynak kettős funkciója van: egyrészt a nem pontosan meghatározott felhasználási mód kikötés keretét adja meg, hiszen ebbe semmiképp nem lehet beleérteni olyan felhasználási módot, ami a szerződéskötés időpontjában ismeretlen, másrészt az ismeretlen felhasználási mód tekintetében engedett jogra vonatkozó kikötést jogszabályba ütközés okán semmisnek kell tekintetni. Ebből következik, hogy ha a szerződésben a videokazettán való többszörözést kötötték ki 1995-ben, ennek a szerződésnek az alapján a felhasználó nem szerzett jogot a DVD-n való többszörözésre is, mivel a DVD 1995- ben még nem volt ismert felhasználási mód. Ha mégis megvalósult a DVD-n való többszörözés, a bíróság megállapíthatta a jogsértést. Abban az esetben, ha a szerződésben csak „bármilyen többszörözésre” adtak engedélyt, ugyanebben az időben szintén csak az akkor ismert többszörözési módokra vonatkozhatott a szerződés. Itt ugyan a bíróságnak nagyobb terhetjelent a szerződés tartalmának megállapítása, de itt sem érthető bele a DVD-n történő többszörözés. Egy kakukktojás: a buy-out szerződés Buy-out szerződésnek nevezzük a felhasználási szerződéseknek azt az amerikai szerzői jogi szerződési gyakorlatból átvett típusát,87 amelynek alapján a független szerző a másik szerződő fél (a felhasználó) számára kizárólagos, térben, időben és tartalmában egyaránt korlátlan felhasználási jogot biztosít müvén, és ellenszolgáltatásként egyszeri, átalányjellegű díjazásban részesül, továbbá lemond minden ezzel kapcsolatos jövőbeli igényéről. A buy-out szerződéssel a felhasználó teljes körű és tartós rendelkezési joghoz jut a mű felett88 még akkor is, ha az átruházott jogok egy részét nem gyakorolja vagy nem kívánja gyakorolni. A buy-out szerződés különlegessége az átalányjellegű jogátruházásban rejlik. Nem tartozik a szerzői jogi törvényekben nevesített szerződéstípusok közé, az utóbbi időben azonban rádió-, televízió- és filmjogok átengedésére és az új médiumokban felhasznált müvekre kötött szerződéskötésnél is előszeretettel alkalmazzák. Különösen gyakori ez a független újságírók cikkeivel kapcsolatban, amelyekre a kiadók gyakran kötnek olyan szerződést, amibe nemcsak a papírformátumú megjelenés engedélyezését, de az on-line kiadást, a CD-ROM-on, DVD-n, elektronikus sajtószemlében vagy adattárban történő felhasználást is kikö-87 Wandtke szerint a buy-out szerződés nem tekinthető felhasználási szerződésnek (i. m. Vor § 31 Rdnr. 83.). Däubner-Gmelin szerint a buy-out szerződés a szellemi jogokra épülő ipar szülöttje (i. m. p. 268.). Öle Jani: Der Buy-out-Vertrag im Urheberrecht. Berliner Wissenschafts-Verlag GmbH, 2003, p. 331.
