Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 85 épített szellőztető rendszer ismerhető meg, amely a levegőcsere során fertőtlenítő és szagtalanító szereket permetez szét az utastérbe. A csőrendszer egy szakasza ködkürtként is működtethető volt. Ugyancsak a közlekedési eszközökhöz tartozik Mary Anderson 1903-as találmánya, a ma használatoshoz rendkívül hasonló, gumibetétes ablaktörlő gépkocsik szélvédőjéhez. Szinte elképzelhetetlen, hogyan lehetett enélkiil közlekedni olyan örökké esős-ködös országokban, mint Anglia vagy Skócia. Katie Moran ugyanebben az évben egy, a tömegközlekedést havas időben igencsak gátló akadályt kívánt megoldani: villamosok homlokoldalára szerelhető síntisztító berendezést tervezett. A kaparókarok eltávolították a jeget és a havat, majd szárazra törölték a síneket. Sarah Bazeley és Annie Birkin közös munkája egy olyan, gépkocsikra szerelhető érzékelő berendezés, amely a kerékgumik túlterhelését, illetve belsejükben a nyomáscsökkenést figyeli, és így a defektet segít megelőzni. Különösen figyelemreméltó a fenti három és jó néhány hozzájuk hasonló találmány, ha meggondoljuk, hogy ebben az időben a nők nem jártak még műszaki egyetemre. Mindezek betetőzéseként megemlítjük még Sheila O’Neill összecsukható, ezáltal szükség esetén közúton szállítható monoplánját (egyfedeles repülőgépét), amelyre 1910-ben kapott oltalmat. A beteg vagy fogyatékos családtagok gondozása ősidők óta a nők feladata volt, így tulajdonképpen teljesen illogikus, miért csak a legutóbbi másfél évszázad során válhattak orvosokká (az Egyesült Államokban először 1849-ben, Angliában 1874-ben), és miért szinte törvényszerűen férfi még ma is a legképzettebb bába, a nőgyógyász. A tuberkolózis népbetegséggé válása idején a fertőtlenítésnek, a gőzfázisban oldott gyógyszereket belélegeztető készülékeknek egyre nagyobb jelentősége lett. Emma Pike 1890-es szabadalmában egy olyan hosszú csőrű, a mai kuktafazék elvén működő túlnyomásos edény szerepel, amely mindkét fenti célra alkalmas: tisztítja a légutakat, fertőtleníti a beteg közvetlen környezetét. A nagyipar, a gépesítés szomorú kísérőjelensége az üzemi balesetek számának növekedése, amelyekben sokan maradandó károsodást szenvedtek, de a harcterekről is nagy számban jöttek haza megnyomorodva. Az életvezetés, a mindennapi higiénia egyre több embernek jelentett nehezen megoldható problémát. 1853-ban Mary Davy és Ann Taylor olyan szerkezetet tervezett, amelynek segítségével súlyos sérültek, végtaghiányos emberek is önállóan tisztálkodhattak. A brüsszeli Madame Rods a sérültet kevésbé kínzó, rugalmas szalagokból szőtt hordágyat tervezett, Emily Mitchell pedig egy sátorban elhelyezhető, gyorsan elbontható, illetve felépíthető teljes tábori kórházat, zsebekkel és elválasztó lapokkal a vászonfalak között. A feltalálónők elismerésében az Egyesült Államok járt az élen - 1876-ban Philadelphiában, a független állam megalakulásának centenáriumára rendezett kiállításon külön pavilonban mutathatták be alkotásaikat, a rendezvény elnöke a hölgytársadalom jeles személyisége volt: Benjamin Franklin dédunokája. A találmányok gyakorlati bemutatóinak némelyikét az akkor már létező, bár ritkaságszámba menő mémöknők tartották. A szerző könyvének zárófejezetében sajnálkozva jegyzi meg - a magyarországi tapasztalatoknak is megfelelően -, hogy a feltalálónők száma manapság is sajnálatosan csekély. A hölgyekben vitathatatlanul jelen levő ötletesség, tetterő és vitalitás mellett talán az önbizalmat és a jó értelemben vett önmenedzselést kellene fejleszteni. Longa Petemé * * * Mindentudás Egyeteme 2. és 3. kötet. Kossuth Kiadó, 2004; ISBN 963 094 5517, ISBN 963 094 6068 Nagy öröm és egyúttal nagy bánat ezeket a köteteket olvasgatni, felemelő és lesújtó élmény. Nagy öröm elmerülni a tudásnak ebben a világunk mind több területét átfogó kincsestárában, öröm tallózgatni az előadások között és elmélyedni bennük. Szó szerint lenyűgöző olvasmány, és rengeteget tanulunk belőle - tételes tudást is, szemléletet is. Nagy bánat, hogy csak sokkal kevesebb időt szentelhetünk ennek, mint szeretnénk. Felemelő érzés látnunk, milyen nagyok a világ titkait kutató tudomány képességei, eredményei, a tudományé, amelyről szeretjük hinni, hogy legalább valamelyest intellektuális közösségben vagyunk vele. És lesújtó ismét és ismét rádöbbennünk saját tudásunk döbbenetesen nagy fogyatékosságaira, s hogy mennyit veszített, akinek nem adatott meg a szerencse - tehetség? elhivatottság érzése? kitartás? -, hogy maga is a kutatás csodálatos világában élhessen. Az eredeti felfogás szerint az egyetem a szellemi képességek legmagasabb szintű oktatásának, fejlesztésének fellegvára volt, ahol a tudás teljességét igyekeztek átadni a hallgatóknak. Ma egyre inkább a specializáció az úr: a fejlett szaktudást igénylő tevékenységeknél mind több ismeret kell ahhoz, hogy képesek legyünk azokat magas színvonalon végezni, lépést tartani a szakma fejlődésével, hogy megőrizhessük munkánk termékének versenyképességét a piacon, nem utolsósorban pedig a magunkét a munkaerőpiacon. így mind kevesebb időnk és főként energiánk jut a kitekintésre, arra, hogy ismerjük a szükebb szakterületünkön kívül eső világot, kövessük annak fejlődését, eredményeit. Mi borzasztóbb: régebben az vált szakbarbárrá, aki a mesterségbeli tudása tökéletesítéséért többé-kevésbé lemondott a humán műveltségről. Mára viszont a szakbarbár egyre inkább elveszíti még a rálátását is a távolabbi szakterületekre, és még inkább fenyegeti ez a mindennapos hajszába belefáradó közönséges halandókat: a legtöbbünknek mind kevesebb ideje, energiája marad arra, hogy utána menjen a kitekintést adó tudásnak, s akárcsak eljárjon ilyen előadásokra. Ezért különösen nagyszerű, hogy e kötetekkel az előadások házhoz jönnek hozzánk. Az előadók egy részét mindannyian jól ismerjük, s tudjuk, hogy szakterületük kiváló ismerői. Csillogó nagy nevek sorakoznak itt az elmélet és a gyakorlat különféle területeiről, olyanoké, akik a közéletben szinte jelképezik az arra vonatkozó tudás legjavát - csak példaként említve a kötetek sorrendjében: Vékás Lajos, Ormos Mária, Vizi E. Szilveszter, Schweitzer József, Erdő Péter, Vissy Károly, Falus András, Lovász László, Esterházy Péter, Jaksity György, Havass Miklós, Csányi Vilmos, Nyíri Kristóf. Mások nevét innen tanuljuk meg. Az előbbiek jobb megismeréséhez, s méginkább az utóbbiak beméréséhez segít, hogy minden előadónál meg
