Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 3. szám - Hírek, események. A szellemi tulajdon világnapja

A szellemi tulajdon világnapja 61 Az imént tolmácsolt világnapi üzenet lényegét három té­zis foglalja össze a legtömörebben:- egyedüli, „kifogyhatatlan erőforrásunk” a tehetség, az emberi alkotókészség;- a kíváncsi fogékonyság és a teremtő fantázia kiváltképp a holnap generációja, az ifjúság adománya;- szellemitulajdon-védelmi rendszereink ösztönző és ol­talmazó funkciói közül is kimagaslik az a felelősség, amely a gazdasági értékké válás folyamatait övezi. Az idei jelmondat eredeti változatát - Think, imagine, create!-a magyar kultúra részesei közvetlenül társíthatják Kölcsey Ferenc tágasabb, veretes epigrammájával: Hass, alkoss, gyarapíts! A következő sor reményteljes víziójához azonban szemléleti tudatosságra, a minták felelős megvá­lasztására is szükség van. A szellemi tulajdon világnapjának immár ötödik alkal­ma, az elmúlt évek sora megerősítette a Magyar Szabadalmi Hivatal törekvéseinek megalapozott voltát. Cél az ars és techné összekapcsolása a magyar művészeti és technikai kultúra örökségének és alkotóerejének ápolásában, közve­títésében és védelmében jeleskedő intézmények előtti tisz­telgéssel - ezt hivatott kifejezni a hivatalunk által 2000-ben alapított Millenniumi Díjunk adományozása. Az iparjogvé­delem és a szerzői jog hivatásos művelőiként ezzel a gesz­tussal kívánunk kezet nyújtani a magyar tudomány és kul­túra élesztésében rokon felelősséget és erőfeszítéseket megélő intézménytársainknak. Világnapi helyszíneink kiválasztásában is ez vezetett bennünket: Petőfi Irodalmi Múzeum, Uránia Nemzeti Filmszínház, Thália Színház s ma a KOGART Ház: a hazai művészeti élet megannyi fellegvára. A film- és az előadó­művészet után a nagy hagyományú magyar festészetet hív­juk segítségül az ünnep két elengedhetetlen mozzanatához: az elbűvölés és az elismerés aktusához. A festészet lehetővé teszi, hogy akként lássuk a dolgokat, ahogy valaha szerették, szemlélték őket. A festészet - Alta­mira óta - a legkézenfekvőbb eszközünk arra, amit Kondor Béla ilyen egyszerűen fejezett ki: „Jelet hagyni.” A kép egyetemes fogalmunk: emberi világunk képzeteinkkel né­­pesítődik be, s képzeletünkkel válik megunhatatlanná. Önök ma Fehér László festőművész tekintetének ke­reszttüzében foglaltak helyet. Gondoltak már arra, hogy az idő homokszemeit, a pillanatokat a pillantás egységével ha­tározzuk meg? Szemhunyásnyi érzékelések villámfénye vi­lágítja be egész életünket. Fehér László képeiben a pillantás megragadása kifejezi a pillanat örökkévalóságát - legyen az évfordulós önarckép, egy elmorzsolt könnycsepp vagy akár egy szokatlan látó­szög meglepetése. Önmaga egyediségének állandó feltárá­sa visszatérő akció. Már a „megemelt tárgyak” is kitűnnek a látómezőnkből. Szeretteinek igéző rögzítése - nem a mére­tek okán - valódi makrokozmosszá tágítja közös létezésün­ket. Hiszen különös hely illeti benne a gyerekeket, baráto­kat és a méltósággal megidézett elesetteket. Paul Valéry írja naplójában: „Minden szép mű zárt. Néma sugárzás.” Melegedjenek ebben a mikrohullámú ér­zelmi sugárözönben. Magyarország 2004-ben tagjává vált az Európai Unió­nak — csatlakozásával visszatért ahhoz a kötelékhez, amelynek mindig is szellemi vérkörében élt és dolgozott -minden megpróbáltatás közepette és ellenére. Történeti öröksége, kulturális hagyományai és tudományos hozzá­járulása a világ haladásához a szellemi tulajdon védelmé­nek területén is kézzelfogható bizonyítékokkal szolgál e lépésnek mind a megszolgált, mind az újabb kihívásokkal terhes voltát illetően. Vonzások és választások - azaz elfogadott és cselekvőén támogatott uniós modellek befolyása és tudatos mérlege­léssel értékelt opciók közötti válogatás - jellemezték a Ma­gyar Szabadalmi Hivatal elmúlt esztendejét. Ma közreadott éves jelentésünk Goethétől kölcsönzött mottója annál is in­kább találó tavalyi tevékenységünkre, mert - érvényesítve a tudásbázisú piacgazdaság logikáját - 2004 a szellemi tulaj­donról való innovációs közgondolkodásban az áttörés éve volt Magyarországon. A szellemi vagyonnal való gazdálkodásban, az iparjog­­védelmi és a szerzői jog versenyeszközjellegének tudatosí­tásában aligha túlbecsülhető az év végén megszületett inno­vációs törvény eddig soha nem tapasztalt koncentrálása a szellemi tulajdon kérdéseire. Részvételünk az európai uniós szakmai keretek alakítá­sában új esély és felelősség - nemzeti érdekeinket a közös­ségi együttműködés viszonyai között, a globális áramlatok és kölcsönhatások figyelembevételével kell képviselnünk és érvényesítenünk. Az elmúlt év mérlegének legfontosabb tanulsága: a glo­bális és európai uniós iparjogvédelmi és szerzői jogi rend­szerek reformfolyamatai közepette új jövőkép, középtávú stratégiai fejlesztési terv kialakítása szükséges az immár belülről megismert új keretek tapasztalataira építve. Ugyanarról - de másképpen, eszményeinkről, közös új cél­jainkról - gyökereinket föl nem adva kell gondolkodnunk, miként azt Goethe tette egykor másik szimbolikus, „Nyu­gat-keleti díván” című kötetében. ,JCi megismert másokat s magát megismerte látja, Kelet és Nyugat mint forrt itt is egybe!' A hazai alkotóerő kiaknázásában, a szellemi tulajdont övező jogtudatos piaci tisztelet javításában szükséges ug­rást hivatott megtámogatni az a gondolkodó társaskör is, amely hivatalunk Garibaldi Klubjában 2003-tól ad otthont a hazai tudományos élet kiválóságaival folytatott „szép be­szélgetéseknek”. Ugyancsak ma adjuk közre az első sze­meszter hét találkozójának dokumentumkötetét - ezzel is csalogatva Önöket az önfejlesztés e közösségi műhelyébe. Engedjék meg, hogy az elbűvölés nehéz mesterségéhez ismét a festészetet hívjam segítségül. Esténk zárórészében, a koccintások közben, kérem, keressék majd meg az I. eme­leten Vaszary János képkettősét. Annak, amit hazánknak, s benne személyesen nekünk fejlődnünk, „ugranunk” kell, megvilágosító jelképe az 1893-as „Leányka a veteményes­kertben”, majd az 1930-as „Itáliai emlék” című festmény között szikrázó feszültség. Egyazon kéz és szem müve mindkettő; feltételezik egy­mást, de a változás mértéke és a minőség biztonsága letag­lózó. A valóságismeret kettős iskolája: a hű, részletgazdag megidézés megejtő finomsága és a látvány-élmény vará-

Next

/
Thumbnails
Contents