Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Hírek, események. A szellemi tulajdon világnapja
A szellemi tulajdon világnapja 61 Az imént tolmácsolt világnapi üzenet lényegét három tézis foglalja össze a legtömörebben:- egyedüli, „kifogyhatatlan erőforrásunk” a tehetség, az emberi alkotókészség;- a kíváncsi fogékonyság és a teremtő fantázia kiváltképp a holnap generációja, az ifjúság adománya;- szellemitulajdon-védelmi rendszereink ösztönző és oltalmazó funkciói közül is kimagaslik az a felelősség, amely a gazdasági értékké válás folyamatait övezi. Az idei jelmondat eredeti változatát - Think, imagine, create!-a magyar kultúra részesei közvetlenül társíthatják Kölcsey Ferenc tágasabb, veretes epigrammájával: Hass, alkoss, gyarapíts! A következő sor reményteljes víziójához azonban szemléleti tudatosságra, a minták felelős megválasztására is szükség van. A szellemi tulajdon világnapjának immár ötödik alkalma, az elmúlt évek sora megerősítette a Magyar Szabadalmi Hivatal törekvéseinek megalapozott voltát. Cél az ars és techné összekapcsolása a magyar művészeti és technikai kultúra örökségének és alkotóerejének ápolásában, közvetítésében és védelmében jeleskedő intézmények előtti tisztelgéssel - ezt hivatott kifejezni a hivatalunk által 2000-ben alapított Millenniumi Díjunk adományozása. Az iparjogvédelem és a szerzői jog hivatásos művelőiként ezzel a gesztussal kívánunk kezet nyújtani a magyar tudomány és kultúra élesztésében rokon felelősséget és erőfeszítéseket megélő intézménytársainknak. Világnapi helyszíneink kiválasztásában is ez vezetett bennünket: Petőfi Irodalmi Múzeum, Uránia Nemzeti Filmszínház, Thália Színház s ma a KOGART Ház: a hazai művészeti élet megannyi fellegvára. A film- és az előadóművészet után a nagy hagyományú magyar festészetet hívjuk segítségül az ünnep két elengedhetetlen mozzanatához: az elbűvölés és az elismerés aktusához. A festészet lehetővé teszi, hogy akként lássuk a dolgokat, ahogy valaha szerették, szemlélték őket. A festészet - Altamira óta - a legkézenfekvőbb eszközünk arra, amit Kondor Béla ilyen egyszerűen fejezett ki: „Jelet hagyni.” A kép egyetemes fogalmunk: emberi világunk képzeteinkkel népesítődik be, s képzeletünkkel válik megunhatatlanná. Önök ma Fehér László festőművész tekintetének kereszttüzében foglaltak helyet. Gondoltak már arra, hogy az idő homokszemeit, a pillanatokat a pillantás egységével határozzuk meg? Szemhunyásnyi érzékelések villámfénye világítja be egész életünket. Fehér László képeiben a pillantás megragadása kifejezi a pillanat örökkévalóságát - legyen az évfordulós önarckép, egy elmorzsolt könnycsepp vagy akár egy szokatlan látószög meglepetése. Önmaga egyediségének állandó feltárása visszatérő akció. Már a „megemelt tárgyak” is kitűnnek a látómezőnkből. Szeretteinek igéző rögzítése - nem a méretek okán - valódi makrokozmosszá tágítja közös létezésünket. Hiszen különös hely illeti benne a gyerekeket, barátokat és a méltósággal megidézett elesetteket. Paul Valéry írja naplójában: „Minden szép mű zárt. Néma sugárzás.” Melegedjenek ebben a mikrohullámú érzelmi sugárözönben. Magyarország 2004-ben tagjává vált az Európai Uniónak — csatlakozásával visszatért ahhoz a kötelékhez, amelynek mindig is szellemi vérkörében élt és dolgozott -minden megpróbáltatás közepette és ellenére. Történeti öröksége, kulturális hagyományai és tudományos hozzájárulása a világ haladásához a szellemi tulajdon védelmének területén is kézzelfogható bizonyítékokkal szolgál e lépésnek mind a megszolgált, mind az újabb kihívásokkal terhes voltát illetően. Vonzások és választások - azaz elfogadott és cselekvőén támogatott uniós modellek befolyása és tudatos mérlegeléssel értékelt opciók közötti válogatás - jellemezték a Magyar Szabadalmi Hivatal elmúlt esztendejét. Ma közreadott éves jelentésünk Goethétől kölcsönzött mottója annál is inkább találó tavalyi tevékenységünkre, mert - érvényesítve a tudásbázisú piacgazdaság logikáját - 2004 a szellemi tulajdonról való innovációs közgondolkodásban az áttörés éve volt Magyarországon. A szellemi vagyonnal való gazdálkodásban, az iparjogvédelmi és a szerzői jog versenyeszközjellegének tudatosításában aligha túlbecsülhető az év végén megszületett innovációs törvény eddig soha nem tapasztalt koncentrálása a szellemi tulajdon kérdéseire. Részvételünk az európai uniós szakmai keretek alakításában új esély és felelősség - nemzeti érdekeinket a közösségi együttműködés viszonyai között, a globális áramlatok és kölcsönhatások figyelembevételével kell képviselnünk és érvényesítenünk. Az elmúlt év mérlegének legfontosabb tanulsága: a globális és európai uniós iparjogvédelmi és szerzői jogi rendszerek reformfolyamatai közepette új jövőkép, középtávú stratégiai fejlesztési terv kialakítása szükséges az immár belülről megismert új keretek tapasztalataira építve. Ugyanarról - de másképpen, eszményeinkről, közös új céljainkról - gyökereinket föl nem adva kell gondolkodnunk, miként azt Goethe tette egykor másik szimbolikus, „Nyugat-keleti díván” című kötetében. ,JCi megismert másokat s magát megismerte látja, Kelet és Nyugat mint forrt itt is egybe!' A hazai alkotóerő kiaknázásában, a szellemi tulajdont övező jogtudatos piaci tisztelet javításában szükséges ugrást hivatott megtámogatni az a gondolkodó társaskör is, amely hivatalunk Garibaldi Klubjában 2003-tól ad otthont a hazai tudományos élet kiválóságaival folytatott „szép beszélgetéseknek”. Ugyancsak ma adjuk közre az első szemeszter hét találkozójának dokumentumkötetét - ezzel is csalogatva Önöket az önfejlesztés e közösségi műhelyébe. Engedjék meg, hogy az elbűvölés nehéz mesterségéhez ismét a festészetet hívjam segítségül. Esténk zárórészében, a koccintások közben, kérem, keressék majd meg az I. emeleten Vaszary János képkettősét. Annak, amit hazánknak, s benne személyesen nekünk fejlődnünk, „ugranunk” kell, megvilágosító jelképe az 1893-as „Leányka a veteményeskertben”, majd az 1930-as „Itáliai emlék” című festmény között szikrázó feszültség. Egyazon kéz és szem müve mindkettő; feltételezik egymást, de a változás mértéke és a minőség biztonsága letaglózó. A valóságismeret kettős iskolája: a hű, részletgazdag megidézés megejtő finomsága és a látvány-élmény vará-
