Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 3. szám - Mészáros Katalin: Védjegyhígítás az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete

110. évfolyam 3. szám 2005. június

MÉSZÁROS KATALIN*

Védjegyhígítás az Európai Unióban

r

és az Amerikai Egyesült Államokban

E cikk—amely nem feltétlenül tükrözi minden esetben a Magyar Szabadalmi Hivatal álláspontját - a védjegyhígításra vonatkozó európai és amerikai szabályozást elemzi bírósági döntések ismertetésével, a velük kapcsolatosan megjelent sok érdekes cikk, értelmezés, vélemény közül néhánynak a feldolgozásával, kiegészítve a jelen cikk írójának gondolataival.

A jóhírü védjegy felhígulásának, angolul „dilution”-nak, németül „Verwässerung”-nak nevezik, ha egy, a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölésnek a használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhímevét. A jóhírü védjegy árujegyzékében szereplő áruknak, szolgáltatásoknak és a hígító megjelöléssel forgalmazott áruknak, szolgáltatásoknak a kapcsolatáról a későbbiekben lesz szó.

A védjegyhígítás körébe tartozó egyik legelső ismert jogeset még 1924-ből származik, amikor a fogkrémekre és szájvizekre lajstromozott ODOL védjegymegjelölést egy fémipari cég acélárukra jelentette be. Az eljárás során - tekintve, hogy védjegyhígítás elleni paragrafust az akkori védjegyjogszabály nem tartalmazott - az ODOL márkanév használatát jó erkölcsbe ütközőnek tekintették, mert az az ismert ODOL márkanévhez fűződő kedvező fogyasztói előítéletet kívánta volna a maga számára felhasználni, és ezért a fémipari cég bejelentését elutasították.

A védjegyhigítás kifejezéssel az Amerikai Egyesült Államok védjegytörvényében találkozunk. Európában a jogszabályokban nem, legfeljebb cikkekben, ritkán periratokban fordul elő ez a szó, de a kifejezés által takart fogalom jól ismert.

Hatályos védjegytörvényünk (a továbbiakban Vt.) 12. §-a határozza meg a védjegyoltalom tartalmát, miszerint:

(2) A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága

* BUDAPATENT Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft.

vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy

c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

Az idézett törvényhely lényegében analóg a 89/104 EGK tanácsi irányelv 5. cikkelyének (1) (a), (b) és (2) pontjával. Az irányelv 5. cikkelyének a tagállamokra nézve kötelező erejű (1) (a) és (b) pontja törvényünk 12. § (2) a) és b) pontjának felel meg. Az irányelvnek a tagállamokra nézve nem kötelező 5. cikkely (2) pontjának törvényünk 12. § (2) c) pontja felel meg, az ebben leírt kritériumok megvalósulása esetében beszélhetünk védjegyhígításról. Ezek a kritériumok a következők:

— a védjegy jóhírü;

— a jóhírű védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés alapos ok nélküli használata harmadik személy által;

— a védjegy árujegyzékétől eltérő árukon történő használat esete;

— amennyiben a megjelölés használata sérti (sértené) vagy tisztességtelenül kihasználja (kihasználná) a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhímevét. Megjegyzendő, hogy a magyarországi védjegytörvény -az irányelvtől eltérően - az utolsó kritériumot feltételes módban jelöli meg („...használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná...”), aminek e cikk végén említésre kerülő szempontból jelentősége van.

Az irányelvnek a jóhírű védjegy hígítás elleni oltalmáról szóló, opcionális 5(2) pontját valamennyi, az EU-hoz 2004. május 1. előtt csatlakozott tagország átvette nemzeti jogába.

A jóhímevet élvező védjegyeket vizsgálva, mind a hazai, mind az európai szabályozás a védjegyoltalom tartalmát illetően három, egymástól jól elválasztott esetet definiál az árujegyzék szempontjából:

— a jogsértő megjelöléssel érintett ámk azonosak a védjegyes árukkal,

— a jogsértő megjelöléssel érintett áruk hasonlóak a védjegyes árukhoz,