Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 3. szám - Mészáros Katalin: Védjegyhígítás az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban

Védjegyhígítás az Európai Unióban cs az Amerikai Egyesült Államokban

33- a jogsértő megjelöléssel érintett áruk eltérőek a védjegyes áruktól.

A hasonló és eltérő árukra vonatkozó különböző mérlegelési szempontoknál az az egyik probléma, hogy mit is nevezzünk hasonló vagy eltérő árunak.

Az áruhasonlóság elbírálásának sokféle szempontja lehet. Az egyik ilyen szempont az áruk rendeltetése. Azonban az áruk rendeltetését különböző ismérvek alapján lehet meghatározni.

A korábbi védjegytörvényünket magyarázó rendelet szerint az áruk akkor hasonlóak, ha a rendeltetésük azonos, vagy más műszaki, gazdasági vagy értékesítési jellemzőik alapján a vásárlók arra következtethetnek, hogy előállítójuk vagy forgalomba hozójuk ugyanaz a vállalat. Ilyen meggondolás alapján hasonló áruk általában azok, amelyek egy adott szaküzletben együtt fordulnak elő, vagy többféle profilú elárusítóhelyen egymáshoz közel kerülnek elhelyezésre.

Az előzőek alapján például a tejtermékeket, húsárukat, zöldségeket tekinthetjük hasonló áruknak is, de különbözőeknek is. Hasonlóak annyiban, hogy táplálkozásra szolgálnak és élelmiszerüzletekben kerülnek forgalomba. Különbözőeknek pedig azért tekinthetnénk, mert egymástól eltérő jellegű táplálékok, általában más-más vállalatok az előállítói, és az üzletekben egymástól elkülönítve árusítják azokat.

Az áruk hasonlósága és eltérősége tehát nem kategorizálható olyan mértékben, amilyet a jogszabályi kategorizálás (azonos, hasonló, eltérő) megkövetelne. A jogesetek során az áruhasonlóság vagy eltérőség megállapítását a fentiek ellenére minden fómm meg szokta oldani.

További probléma, hogy hasonló áruk esetében a bitorlás megállapíthatóságához a jogszabály az összetéveszthetőséget köti ki, míg eltérő áruk esetében elegendő, ha a megjelölés és a védjegy - összetéveszthetőség nélkül — hasonló, és a megjelölés használata sérti (sértené) vagy tisztességtelenül kihasználja (kihasználná) a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhímevét. Előfordulhat tehát, hogy hasonló megjelölés és védjegy, valamint hasonló áruk esetében az összetéveszthetőség nem állapítható meg, de a hasonló és nem eltérő áruk miatt a védjegyhígítási kritériumnak sem felel meg az eset. Ugyanakkor - a védjegy és a megjelölés közti hasonlóság következtében fellépő asszociatív hatás eredményeképpen - a megjelölés használata sértheti vagy tisztességtelenül kihasználhatja a jóhírü védjegy megkülönböztető képességét azáltal, hogy a védjegy és a megjelölés között fennáll bizonyos fokú hasonlóság, ami által a fogyasztó kapcsolatba hozza egymással a védjegyet és a megjelölést anélkül, hogy azokat összetévesztené.

Az irányelv 5. cikkely (1), (2) pontját és az ezekkel ekvivalens Vt. 12. § (2) pont megfogalmazását tekintve tehát úgy tűnik, a jóhírü védjegy nagyobb körű oltalmat élvez eltérő áruk esetében, mint hasonlóaknál. Míg eltérő áruk esetében bitorlásnak minősül, ha egy megjelölés használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhímevét, addig ugyanez a magatartás hasonló áruk esetében nem kerül említésre, helyette hasonló áruk esetében egy szigorúbbnak tűnő kritérium, a megjelölésnek és a védjegynek az összetéveszthetősége a mérlegelés tárgya. A jóhírü védjegyek oltalmának más árukra vagy szolgáltatásokra történő kiterjeszthetőségének mértéke függ természetesen a védjegy jóhímevének és megkülönböztető képességének a mértékétől. A gyakorlatban előfordulhat hasonló árukon vagy szolgáltatásokon alkalmazott megjelöléseknél, hogy maga a megjelölés és a jóhírű védjegy ugyan nem téveszthető össze, ennek ellenére a megjelölés használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhímevét. Ilyen esetekben a bitorlás megállapítására az európai irányelv - szó szerinti értelmezésben - nem adna lehetőséget, ugyanakkor eltérő áruknál viszont volna lehetőség a bitorlás megállapítására.

Ezt a diszkrepanciát igyekezett mostanában feloldani az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásai során, például a Davidoff- és az Adidas-ügyben. A Davidoffügyben (C-292/00,2003) két Davidoff-cég és a Gofkid Ltd. pereskedett egymással. A Davidoff-cégek az ismert és kozmetikai cikkek, konyak, nyakkendők, szemüvegkeretek, bőrámk, cigaretták és dohányzási eszközök vonatkozásában oltalom alatt álló speciális írásmódú Davidoff védjegy alapján indítottak eljárást Németországban a Gofkid cég hasonlóan speciális írásmódú Durffee megjelölésének fémárukra, asztali tárgyakra, cigarettákra, ékszerekre, ezüst- és aranyműves árukra, órákra történő használata ellen. A Davidoff és a Durffee megjelölés hasonlóságát az azonos írásmód jelentette, különösen az azonos, jellegzetes kezdő D betűk és az azonos kettőzött f betűk miatt. Miután a hasonlóság ellenére a megjelöléseket nem találták egymással összetéveszthetőknek a szavak különbözősége miatt, az eljárás során a németországi Szövetségi Bíróság, a Bundesgerichtshof az Európai Bírósághoz fordult, és megkérdezte, lehet-e hasonló áruk esetén megítélni az irányelv 5. § (2) pontjában nyújtott oltalmat, azaz hasonló áruk esetében is lehet-e szó a megkülönböztető képesség sérelméről és a jóhírnév kihasználásáról. Jacobs advocate general szerint nem lehet, de az EU Bizottság szerint igen, és ennek okai, hogy

— logikátlan volna elutasítani a védjegyhígítás elleni oltalmat a hasonló áruknál, és ugyanakkor biztosítani ilyen oltalmat a nem hasonlóaknál, továbbá

— a jóhírű védjegyeknél indokolatlan hézag van a jogszabályban, amikor is a márkák és áruk hasonlóak, de nincs bizonyítható összetéveszthetőség, továbbá

— hivatkozott az Európai Bíróság a korábbi ügyekben hozott határozatokra is, amikor is eltérő áruk és szolgáltatások esetén sem vizsgálták a megjelölések összetévesztésének valószínűségét, ami azt jelzi, hogy a jogszabályi előírás az oltalom külső határát definiálja, és így az hasonló áruk és szolgáltatások esetén is alkalmazható.

Az Európai Bíróság hangsúlyozza, hogy a jóhírű védjegynek legalább olyan mértékű oltalomban kell részesülnie azonos vagy hasonló áruk vonatkozásában, mint eltérő áruk esetében, miközben azt is megállapítja, hogy az összetévesztés valószínűségének a fennállása sem szükségszerű, elégséges annyi is, ha fennforog az asszociáció valószínűsége a jóhírü védjegy és a későbbi megjelölés között. Ebből az is következik, hogy nincs szükség az asszociáció bizonyítására, elegendő azt valószínűsíteni.

Érdemes a felvetett probléma kapcsán megvizsgálni az Amerikai Egyesült Államok hasonló szabályozását. 1995- ben az Egyesült Államok védjegytörvényébe, a Lanham