Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Dudás Ágnes: A szoftver szerzői jogi védelme – II. rész
26 Dudás Ágnes Alkotmányban rögzített alapjog.119 S mint ilyen esetében még a törvényben való korlátozás is megkívánja a „szükségesség-arányosság” teszt alkalmazását. Ahogy az Alkotmánybíróság arra már több alkalommal rámutatott,120 „az információs önrendelkezési jogot, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított szabadságjogot mint alapjogot csak elkerülhetetlen esetben lehet alkotmányosan korlátozni, akkor, ha a korlátozás elkerülhetetlenül szükséges, és az a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos”.121 Jelen eset ben a másik serpenyőben a szerző tulajdonhoz fűződő - szintén alkotmányos - jogait találjuk. A kártérítés problematikája A szerzői jog megsértése esetében a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés jár. A személyhez fűződő jogosultságok megsértése is kártérítési alap.122 Az objektív szerzői és személyiségvédelmi eszközök mellett tehát helye van a vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésének123 is. Pénzbeli megtérítés követelhető, amennyiben ténylegesen kimutatható vagyoni károsodáshoz vezetett a jogsértés (ezt jelentheti például ha az illegális szoftverkereskedelem miatt csökkent a legális szoftverek iránti érdeklődés, vagy ilyen a terjesztésre és többszörözésre nyert kizárólagos jog kizárólagos voltának sérelme), illetve az előállott nem vagyoni kár vagyoni eszközökkel csökkenthető. Azonban ebben az esetben mindig vizsgálni kell a jogsértői oldalt, hogy volt-e felróhatóság, hiszen ennek hiányában, azaz amennyiben bizonyíthatóan az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította a jogsértő, kártérítés megítélésének nem lesz helye. Ide tartozhat a biztatási kár esete, amely abban az esetben fordulhat elő, ha szóbeli megegyezést követően valaki a megállapodásnak teljes mértékben eleget tevő szoftvert alkot, ám a felhasználási szerződés megkötésére a másik fél hibájából mégsem kerül sor. Ez esetben az alkotott szoftver szakértők által megbecsült értéke jelentkezik jogos kárigényként.124 „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhímévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 120 20/1990. (X. 4.) ABH, 46/1995. (VI. 30.), 15/1991. (IV. 13.) ABH 121 46/1995. (VI. 30.) AB határozat j22 Szjt. 94. § (2) bekezdés, Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pont j Ptk. 355. § „Ptk. 6. §-a értelmében a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Miután a felperesek az alperes késztetésére a szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó olyan alkotásokat készítettek, amelyeknek alkalmasságát az alperes sem cáfolta, sőt kidolgozottságuk színvonalát, mennyiségét és minőségét magasra értékelte,... a felpereseket a felhasználási szerződés megkötésének elmaradása miatt ilyen összegű kár érte.“ BH 1992/19. A nem vagyoni kár megítélése szintén Ptk.-alapú.125 1977-ben vált a törvény részévé, majd 1992-ben az Alkotmánybíróság a szabályozó szöveg jelentős részét alkotmányellenesnek nyilvánította, így a jelenleg hatályos szabályozás definíció nélkül hagyja a nem vagyoni kár fogalmát, ám rendelkezik annak megtérítéséről. A kár összegének megítélése újfent nehézséget jelent, hiszen semmilyen objektív alapja nincs, a bíróság nem vagyoni kár fennállását valamennyi személyhez fűződő jog megsértése esetében vizsgálni köteles, és ha megítélhetőnek találja, csak a kártérítési összeg mértéke kérdéses. A szerző szerzői minőségének kétségbevonása vagy művének engedély nélküli megváltoztatása, esetlegesen megcsorbítása mindenképpen indokolttá teszi a kár tényleges bekövetkeztének megállapítását, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szabályok túl szigorú értelmezésével voltaképpen ellehetetleníthetünk egy másik, szintén védelmet élvező alkotást, a paródiát. Ha például egy szoftver esetében annak jellegzetes hibáit kifigurázó másik program lát napvilágot, a bíróság egyedi elbírálása fogja eldönteni, hogy vajon keletkezett-e az eredeti szoftver írójának (esetlegesen vagyoni jogosultjának) olyan, nem vagyoni kára, mely a kártérítést megalapozná. A kártérítés összegének megítélése,126 hasonlóan a gazdagodás visszatérítéséhez, vitás pont lehet, hiszen szoftver esetében a keletkezett kár összegszerűsége (feltételezhetően itt is a jogosult teljes anyagi kárpótlása jelenik meg célul) mellett tekintettel kell lenni a káronszerzés tilalmára is. Azaz amennyiben egy illegálisan másolt műpéldány licenc nélküli használatát kell megítélni, a következő lehetőségek kínálkoznak: 1. A programmal kapcsolatos eredeti felhasználási szerződés rendelkezik a bérbeadásról és ennek feltételéről, és ez esetben az illegális használat időtartamának megfelelő bérleti díj követelésével megtérítettnek tekinthető a kár. 2. A felhasználási szerződés erre nem ad lehetőséget, ez esetben a program megsemmisítésére irányuló igény a teljes felhasználási díj követelése mellett a káronszerzés tilalmába ütközik, hiszen a felhasználási díj megfizetése voltaképpen egy időben korlátlan felhasználásrajogosítana, azaz az eredeti állapot helyreállítása nem megoldható. A jogsértés orvoslásához a program felhasználásra kerülésének időpontjában irányadó árakat kell alapul venni, ám amennyiben több (különböző árkategóriába sorolható) felhasználásiszerződés-fajtát rendel alkalmazni a többszörözési és terjesztési joggal rendelkező jogosult, melyik ár tekinthető irányadónak? Mekkora vajon az elmaradt vagyoni előny? Operációs rendszer esetében az OEM változat az irányadó, vagy egy olyan kísérőkönyvvel és egyéves supporttal megtámogatott változat, amelynek előnyeit voltaképpen a jogsértőnek sosem nyílt lehetősége kihasználni? Ha jogosult lett volna a jogsértő felhasználó a szoftverhez upgrade-ként hozzájutni, elegendő-e ezen értékkülönbözetet megfizetnie kártérítésként? Vagy minősíthető a bérlettel analóg formának a beszerzéskori ár x százalékos kamata? Milyen mértékben vehető figyelembe a szerzői jogi jogosult olda-Ptk. 355. § (1), (4) bekezdés Dr. Egri Tibor: Gondolatok, kérdések a szoftverjog köréből. Bírák Lapja, 2001. 1. sz. p. 80.
