Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Dudás Ágnes: A szoftver szerzői jogi védelme – II. rész
A szoftver szerzői jogi védelme - II. rész 11 A legszigorúbb elhatárolást mégis a munkaköri leírás jelenti,3 hiszen általában ez alapján ítélik meg a szoftver elkészítésénél releváns körülményeket. Ugyancsak munkaviszonyban alkotottnak minősül a mü, ha elkészítésére a szerző utasítást kap, ám ilyenkor kérdéses, hogy az utasítás mennyiben terjeszkedhet túl az adott munkakörön, hiszen például egy éjjeliőr is lehet jó programozó, de ez még nem jelenti, hogy a munkáltató őt egy szoftver elkészítésére utasíthatja. Ehhez kapcsolódik a német bíróság egy 1997-ből származó döntése, ahol kimondta, hogy a technika fejlődéséből következik, hogy egyszer elérünk majd egy pontot, amikor egy felelősségteljes munkakört betöltő személytől elvárható lesz nemcsak a programok futtatásának, hanem fejlesztésének képessége is, és attól kezdve a szoftveralkotás a munkaszerződések részét fogja képezni. Ám már ezen állapotot megelőzően is megállapítható, hogy amennyiben a munkáltató jóváhagyásával és annak költségére a munkavállaló szoftvert fejleszt, az a munkaszerződési tevékenységi kör keretein belülinek minősül.4 Az egyes jogokra speciálisan hat, amennyiben munkaviszonnyal összefüggően gyakorolják őket, bár nagy részüket már említettük, érdemesek még egy összefoglaló áttekintésre. Személyhez fűződő jogok Ezeket, a szerzőtől alapvetően elválaszthatatlan jogokat a munkaviszonyból kifolyólag általában véve a munkáltató érvényesíti. Ezen változást a német Kommentar5 azzal magyarázza, hogy a mű alig tekinthető egyedi alkotói teljesítménynek (eigenschöpferische Leistung), és a mű és alkotója közötti szellemi és gondolati kapcsolat is gyenge.6 Ami a nyilvánosságra hozatalt illeti, a szerző legkésőbb a mű elkészültével és átadásával lemond a nyilvánosságra hozatal jogáról,7 Holländer meglátása szerint az irányelv következtében a szerző munkaviszonyba állásával már eleve lemond erről a jogáról.8 A munkáltatót megilleti azon jogosultság, hogy a müvet copyright jelzéssel (©) lássa el, és ezáltal, mint jogtulajdonos, a szerző mellett (vagy helyett) a szerzői minőséget bitorló harmadik fél ellen is fellépjen. A szerzőként való feltüntetésről a szerző vagy a munkaszerződés keretei között mond le, vagy - a német Kommentar a szerint - az is elég, ha tisztában van a vállalat gyakorlatával.9 Ezen eljárás magyarázatául a szoftverháznak a neve alatti terjesztéshez fűződő jogos érdeke szolgál. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a szerzőként való feltüntetés, miután a szoftverház követelései kielégítést nyertek - azaz a dobozon és a CD kül3 1985-ben két alapvető feltétel - a munkáltató gépein, illetve a munkaidőben történő programalkotás alapján - feltételezték legalábbis a hallgatólagos megegyezést a használati jogok átszállását illetően. L. Franz. A. Koch: Urheberrechte an Computerprogrammen im Arbeitsverhältnis. CR 1985, p. 86. 4 KG, Beschluß v. 28.01.1997 - 5 W 6232/96 in: NJW-RR 1997,1405 Arthur Alex Wandtke-Winfried Buliinger: Praxiskommentar für Urheberrecht. Verlag C. H. Beck, München, 2002 (továbbiakban: Kommentar) 6 Holländerin: CR, 1992, p. 279. idézi Grützmacherp. 687. Rn 35. in Kommentar 7 Szjt. 30. § (5) bekezdés 8 Holländer in: CR 1992. p. 279. 9 Rn. 38. p. 688. sején valóban csak a copyright jogosultja jelenik meg - nem igényelhető-e mégis, hiszen voltaképpen alapvető, személyhez fűződő jogosultságról beszélünk. A szerzők feltüntetésének gyakori módja a forráskódban való megjelölésük, ám ezáltal nem érik el a kívánt célt, hiszen nem válnak ismertté és népszerűvé, mert a forráskód az esetek nagy részében nem ismerhető meg. Vagy egyáltalán nem adják át, vagy csak letétbe helyezéssel, ez alól kivételt képez a nyílt forráskódú szoftver, amelynél szintén a szerzők forráskódban való feltüntetése a bevett gyakorlat, ám az utóbbi esetben ezen eljárást a szerzők jelentős száma indokolja. A szerzők kézikönyvben való felsorolása szintén gyakran alkalmazott megoldás, az ezzel kapcsolatos, korábban már említett aggályok alapja, hogy nem a szoftverhez tartozó dokumentációról, hanem egy külön, önálló szerzői jogi védelmet élvező műről van szó. Úgy tűnhet, az egyetlen, valóban a szerző kezében maradt jogosultság a mü egységének védelme, de ennek is kizárólagosan azon része, amely a visszaélésszerű megváltoztatások - rasszista, illegális tartalommal való megtöltés - ellen való fellépésre vonatkozik. Ugyanakkor más jellegű módosításokat engedélyeznie kell a szerzőnek, vagy akár az engedélye nélkül is kivitelezhetnek, és amennyiben ezekkel nem ért egyet, legfeljebb nevének elhallgatását kérheti.10 A szerző a forráskód kiadását nem kérheti, hiszen az már átadásától - egyes nézetek szerint megalkotásától — a munkáltató „műhelytitkának” minősül. Pont ezért is jogosult a munkáltató a forráskód megváltoztatását kérni a szerzőtől vagy ezzel valamely más programozót megbízni. Ugyanakkor egy ehhez hasonló érdekes eset merült fel Németországban, amikor a munkavállaló korábbi munkahelyén mintegy végkielégítésként - egy bizonyos szoftverre vonatkozó - vagyonijogosultságokat nyert el. Rendelkezési joga folytán ezt a szoftvert az új munkahelyén ellenszolgáltatás nélkül használni engedte, és amikor munkaviszonya megszűnt, szerette volna a programot magával vinni, de a munkáltatója ehhez nem járult hozzá, mert a szoftver használatát úgy tekintette mint a munkavállaló munkaköri kötelességéből származó eredményt, habár a munkavállaló a szoftvert nem maga, és főként nem ezen a munkahelyén fejlesztette. Az eset megoldásának - mindamellett, hogy az eljáró bíróság szerepét a munkajogi bíróság helyett a rendes bíróságnak kellett volna ellátnia - az tűnik, hogy az ingyenes felhasználást abban az esetben is csak a munkaviszony fennállásának idejére szabták meg, amennyiben a felhasználás időtartamáról külön megegyezés a felek között nem történt.11 A visszahívás joga a szoftver gyártóját illeti, hiszen ez - igen nagy horderejű - gazdasági döntésnek minősül, a szoftverszerző meggyőződésének megváltozása a témával foglalkozó többség meglátása szerint elképzelhetetlen. Vagyoni jogok Érdekessége a nemzetközi szabályozásnak, hogy az irányelv vonatkozó rendelkezéseinek átvételénél a németek fel-10 Szjt. 30. § (5) bekezdés BAG, Urteil v. 17. 9. 1998, Ausserordentliche betriebsbedingte Küdigung gegenüber tariflich „unkündbaren” Arbeitnehmer. NJW, 1999, p. 1275.
