Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Dudás Ágnes: A szoftver szerzői jogi védelme – II. rész
12 Dudás Ágnes váltva használják a jogtulajdonos (Rechtsinhaber) és a szerző (Urheber) fogalmakat. Ennek magyarázatául azt vetik fel, hogy elsősorban a szerzőt, míg másodsorban a munkáltatót kell a vagyoni jogok tulajdonosának tekinteni. Megosztott a vélemény a vagyoni jogok jogi helyzetét illetően, míg a Fromm-Nordemann kommentárjában ezen jogok átszállásáról12 olvashatunk, addig a Wandtke- Buliinger Kommentar arra az álláspontra helyezkedik, hogy egy exkluzív, valamennyi vagyoni joghoz kapcsolódó, határidőhöz kötöttség és visszavonási jog nélküli, korlátlan használati jog átszállásáról beszélünk.13 A kérdés élesebben vetődik fel, ha a még jelenleg nem létező használati lehetőségek kerülnek szóba, mivel ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényesen nem adható.14 A másik említést érdemlő változás a szerzőket megillető „megfelelő díj” sorsa, amely abban az esetben jár részükre, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad, vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza.15 Ahogy a korábbi bírósági döntések is mutatják,16 a szerzőket szoftverek esetében is megillette bizonyos - többnyire a szakértők által javasolt - díjazás. A korábban irányadó rendelkezések szerint17 a munkáltató által harmadik személlyel kötött felhasználási szerződésbe foglalt szerzői díj - szoftver esetében nevesítetten - 10 -30%-ban a szerzőt illette meg. A szoftver esetleges átdolgozásainak költségei azonban a munkáltató ráfordításának minősültek, így azokra tekintettel a szerzőt megillető díj összegét 10% alatt is meg lehet állapítani.18 A szerzői jogi törvény jelenlegi változata azonban nem teszi lehetővé az említett megoldást,19 döntését azzal magyarázva, hogy a szoftvergyártók oldalán tetemes beruházást igényel a szoftverek előállítása, és ezen befektetés megtérülésének kerékkötője lenne, amennyiben a szoftverkereskedelem lényegi elemét érintve a befolyó díjból a szerzőt is részesíteniük kellene. A német szerzői jogban a munkaviszonyban alkotott szoftverekre vonatkozó alapdöntések a Wetterfuhrungspläne I—II.20 döntések. A vita abból fakadt, hogy egy mun1 ^ Friedrich Karl Fromm-Wilhelm Nordemann: Urheberrecht, Kommentar zum Urheberrecht und zum Urhcbcrrcchtswahmehnungsgesetz, 8. Anflage, Verlag W. Kohlhammcr, Stuttgart, 1994, 69 h Rnl. 13 Kommentar, Wandtke-Bullinger, p. 681. Rn. 18. 14 Szjt. 44. § (2) bekezdés ]S Szjt. 30. § (3)—(4) bekezdés Például: BH 1991/231. Fővárosi Bíróság 8.P.25.250/92 17 „Vhr. 12. § (1) Ha a munkáltató az Szjt. 14. §-ában biztosított felhasználási jogának gyakorlása során a műre harmadik személlyel köt felhasználási szerződést, a szerzői díj összegének - a munkáltató döntése szerint - 60-80 százaléka, szoftver esetében 10-30 százaléka a szerzőt illeti meg, amit a munkáltató a szerzői díj felvételétől számított 8 napon belül köteles a szerző részére kifizetni. Szoftver esetében a kifizetés határidejét a munkáltató - a munkaszerződésben vagy más módon - ettől eltérően is meghatározhatja, illetve feltételhez kötheti. Amennyiben a műre harmadik személlyel felhasználási szerződés kötése a munkáltató feladatkörébe tartozik, a munkáltató a mű szerzőjének díját - a mű alkotásával kapcsolatos ráfordításokra figyelemmel - a szerzői díj 60 százalékánál, szoftver esetében 10 százalékánál alacsonyabb mértékben is meghatározhatja.” 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet Ezzel kapcsolatos döntés: BH 1984/269. 19 „A szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként elkészített szoftverre a 30. § (3)—(4) bekezdésben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak.” Szjt. 58. § (4) bekezdés BGH, Urteil v. 24. 10. 2000 - X ZR 72/98 Düsseldorf in: NJW-RR 2001, 626, illetve BGH Urteil 23. 10. 2001X ZR 72/98 Düsseldorf in: NJW-RR 2002, 339 kavállaló munkatársával 1979 és 1992 között egy speciális program fejlesztésével foglalkozott. Az első döntésében a Szenátus kimondta, hogy a munkaköri kötelessége körében alkotott szoftver nem jogosítja fel a munkavállalót a munkabért meghaladó semmiféle követelésre. Alig egy évvel később a Szövetségi Bíróság még egy döntést hozott az ügyben, amelynek keretében új eljárást rendelt el, és felhívta a figyelmet a bestseller paragrafus figyelembevételére, azaz annak mérlegelésére, hogy a munkáltatónál keletkezett vagyoni előny és a munkavállaló számára munkabérként kifizetett díjazás arányossága - tekintettel a program nem várt népszerűségére - feltűnően nagy értékkülönbséget generált a vagyoni jogokat a törvény szövegéből adódóan, mintegy „törvényi licenc” (gesetzliche Lizenz) által megszerző társaság és a program alkotója számára juttatott összeg között. Az ügy megítéléséhez érdemes ismerni a német bestseller paragrafus történeti hátterét, ugyanis a munkaviszonyban alkotott művek helyzetét szabályozó 43. § javaslata eredetileg tartalmazott egy utaló 3. bekezdést, - amely szerint: „A szerző jogosult a 32. § szerinti követeléssel élni, amennyiben müve használatának ellenértéke béréből vagy járandóságból nem tekinthető kiegyenlítettnek”21 * - ám ezen részlet a Bundesrat állásfoglalását követően (amely szerint a munkaviszonyok egyenlőtlen megítéléséhez vezetett volna egyetlen csoport ilyen jellegű megkülönbözetése) elvérzett.“ A hazai szabályozásnak ugyancsak szépséghibája a munkaviszonyban alkotott szoftverekkel kapcsolatos „megfelelő díj” mértékének megítélése. A korábbi szabályozás az ismertetett módon engedélyezte ugyan a többi munkaviszonyban alkotott műhöz hasonlóan a harmadik fél felé újabb és újabb felhasználási jogok biztosításával a szerző részesedését is, ám ez a már említett okból kikopott. Ellenben a magyar szabályozásban is megjelent a bestseller paragrafus kitétele, amit eredendően a könyvekre vonatkoztatottan kívántak alkalmazni, ám a kor (mint annyiszor) túlmutatott a jogalkotói szándékon, és egy új, mintegy „kompenzáló” területet, voltaképpen egy kiskaput biztosított a szoftverszerzők részére, mely alapján a vagyoni jogok átruházásáról szóló (akár törvényi, akár a felek megegyezésén nyugvó) felhasználási szerződés megváltoztatására - különböző feltételek együttállása esetében - lehetőséget biztosít. A polgári jogból jól ismert feltűnő értékaránytalanság speciális változatával állunk szemben, ugyanis a mű tényleges piaci értékét először a forgalomba hozatalt követően lehet megállapítani. Speciális rendelkezések A szoftver visszafejtése A szerző engedélye nélkül is jogosult a program használatára licencben vagy más módon jogosított felhasználó vagy ennek megbízottja, (tehát nem akárki) - programozó akár 21 „Der Urheber hat einen Anspruch aus § 32, soweit die Nutzung seiner Werke nicht durch Lohn oder Gehalt tatsächlich abgegolten ist.” Jörg Wimmers-Tibor Rode. Der angestellte Softwarcprogramierer und die neuen urheberrechtlichen Vergütungsansprüche in: CR 2003/6, p. 399-405.
