Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Dudás Ágnes: A szoftver szerzői jogi védelme – II. rész
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 3. szám 2005. június DUDÁS ÁGNES A szoftver szerzői jogi védelme II. rész Munka- és szolgálati viszony A szoftverekkel kapcsolatos, már részleteiben érintett probléma a munkaviszonyban alkotott szoftverek esete. Itt felmerülnek olyan kérdések, hogy mi minősül egyáltalán munkaviszonyban alkotott műnek, mennyire tág a munkaszerződés hatásköre, milyen - a megítélést befolyásoló - szerepe lehet a program megalkotásához szükséges infrastruktúra rendelkezésre bocsátásának, van-e eltérés a kötött munkaidejű programozók alkotásai között, illetve azok esetében, akik csak meghatározott óraszámot kötelesek ledolgozni, ám tetszőleges időpontokban (saját választásuk szerint akár hétvégén vagy éjszakákba nyúlóan)? A munkaviszony fogalmának tisztázása A szerzői jogi törvények általában véve munkaviszonyban alkotottnak minősítik azokat a müveket (így a szoftvereket is), amelyek elkészítője és későbbi vagyoni jogi jogosultja közötti, a munkavégzést rendező viszonyt A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, illetve A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rögzíti. Ám az ezekhez pusztán hasonlító szerződési formák esetében (ellentétben az APEH iránymutatásaival) nem állapítható meg munkaviszony léte, s így a müvekre vonatkozó vagyoni jogosultságok automatikus átszállása sem. Ennek oka a szerzői jogi törvény szerzővédő értelmezési elve lehet. Érdekes kérdést vet fel, ha a szoftver érvénytelen munkaszerződés keretei közt jön létre. Az egyedi eset körülményeinek elbírálása lesz az irányadó arra vonatkozóan, hogy a felhasználási jogok, ha nem is a munkaviszonyból fakadóan, de a jogügylet licencszerződésnek való minősítéséből kiindulva, átszálltak-e. És amennyiben ennek megállapítása megtörtént, értelmezni kell a műpéldányokra vonatkozóan is a jogkimerülést. Valamely felmerült kétség esetén a munkáltató köteles bizonyítani, hogy a program megalkotása munkaviszonyból fakadó kötelezettség volt, amennyiben erre nem képes, a szerző szabadon rendelkezhet müvével. Külön kérdéskört jelent az igénybe vett hardver esete. Míg a nyolcvanas évek elején elképzelhetetlennek tűnt a szoftveralkotás otthoni körülmények között, és feltétlenül nagy beruházást igényeltek az olyan számítógépek, amelyek komolyabb program futtatására alkalmasak voltak, mára már lényegesen egyszerűbbé vált a megfelelő hardverháttér biztosítása, ám ugyanakkor előfordulhat, hogy a munkavállaló a munkájához kapcsolódó, ám nem munkaköri feladatai közé tartozó módon, munkahelyén kívül, saját hardveren a munkáltatója számára is hasznos szoftvert fejleszt. Amennyiben ez a szoftver összefügg a munkahelyén megismert know-how-val, kötelessége lesz a munkáltató számára felkínálni a müvet, míg az otthonában alkotott szoftverek esetében alapvetően az a feltételezés él, hogy az munkaviszonyon kívül alkotott mű. Ugyanakkor a szoftverfejlesztés tipikusan az a terület, ahol a „távmunka” minden gond nélkül megvalósítható. Sajátos megoldást jelentene, ha, a szabadalmi alkotások mintájára, elhatárolást nyerne a „szolgálati”, illetve az „alkalmazotti találmányhoz”1 hasonlóan a „szolgálati”, illetve „alkalmazotti mü” megkülönböztetése a szerzői jogban. Ezen felosztás szerint a munkaköri kötelességként alkotott szoftver esetében a munkáltató a vagyoni jogok megszerzésére, míg munkaviszonyból eredő kötelezettségen kívül fejlesztett szoftverekre, amennyiben annak hasznosítása a munkáltató tevékenységi körébe tartozik, csak felhasználási jogot nyerne a munkáltató. Ugyancsak megfontolandó szoftverkészítők esetében a munkaidő fogalma, hiszen a hely meghatározásán túl az idő is fontos tényező. A munkaidőn túli teljesítményért az általános szabályok szerint túlóradíj illetné meg, amennyiben azonban ezt nem utalják számára, feltételezhető-e, hogy a műért cserébe megfelelő ellenszolgáltatást kapott? Fontos figyelembe venni azt, hogy a munkáltató nem sajátíthatja ki a programozót, így annak is joga van — még abban az esetben is, ha ő az egyetlen, az adott témához értő szakember egy cégnél - a szabadsághoz, és ahhoz, hogy a szabad idejét saját elképzelései szerint töltse el.2 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról 9-12. § 2 BAG, Urteil v. 20. 6. 2000, Hamm in: NJW 2001, 460
