Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Tanulmányok. Kulcsár Eszter: A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása – I. rész
A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása - I. rész 7 felhasználás - amely más műtípusoknál tipikus felhasználási mód. Az ebben a kérdésben mutatkozó konszenzus ellenére támogatók és ellenzők között még sincs egyetértés a következtetéseket illetően.31 Az Egyesült Államok szerzői jogi törvénye - a követő jog bevezetését szorgalmazók szerint - hátrányosan kezeli a vizuális művészeket, e diszkriminatív bánásmódon a méltányosság alapján változtatni kell. A jelentés a vizuális művészekre nézve fennálló diszkriminatív szabályozást a maga történetiségében tárgyalja, elismerve, hogy az amerikai szerzői jog sosem biztosított kielégítő védelmet az alkotók e csoportja számára.32 Ugyanakkor leszögezi, hogy a vizuális művészeket sújtó hátrányos megkülönböztetés következményeit meghaladják a műalkotások hasznosításával elérhető előnyök. A mű értékét ugyanis ritkasága szabja meg, és elég egyetlen vevő, aki hozzásegíti a művészt ezen érték realizálásához. Ennek alapján tehát tisztán gazdasági szempontból a szerzői jogi védelem ugyanolyan, ha nem kedvezőbb védelmet jelent a vizuális művészek számára, mint más szerzőknek. E gondolatmenet figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy a mű értéke csak a művész népszerűségének növekedésével éri el azt a szintet, amely már busás hasznot hajthat alkotójának. 3 A harmadik, a követő jog mellett szóló érv, hogy a méltányosság és a szerzői jog alaptétele szerint a mű felhasználásáért a szerzőnek díjazás jár. A hivatal jelentésében vitatta, hogy az eredeti műpéldány továbbértékesítése és a másolati példányok eladása (teijesztése) analóg felhasználások. Az előbbi nyomán ugyanis tulajdonosváltás következik be, az utóbbi azonban további többszörözésre ösztönöz, és az így előállt példányok mindegyikéhez újabb tulajdonosokat rendel. Ebből következik, hogy az újraeladás szerzői jogi szempontból nem értékelhető felhasználási cselekményként. A szerzői részesedésnek az alkotókedvre gyakorolt pozitív, ösztönző hatásával kapcsolatban a hivatal nem jutott határozott, meggyőző álláspontra. Három ellenérvet sorakoztatott fel e tétel cáfolataként. Egyrészt, feltételezve, hogy a követő jogdíj évekkel az első eladást követően üti a művész markát, nincs már kellő motivációs ereje e bevételnek.34 Másrészt, a követő jogdíjra mint motivációs eszközre nincs szükség, hiszen a művész nemcsak anyagi haszon reményében alkot. Harmadrészt, a követő jogdíj valójában csökkenti a művész bevételeit, ugyanis az elsődleges műtárgypiac (a szerző által eszközölt, első eladások piaca) árai esni fognak, tekintettel a később fizetendő követő jogdíjra. E megállapítást azonban sem az Egyesült Államokból, sem az Európából származó adatok nem támasztották alá. A csökkenő bevételek teóriájának másik aspektusa a hivatal szerint, hogy a követő jogdíj a műtárgypiac követő jogot nem ismerő országokba való áthelyeződését és egyéb befektetési formák előnyben részesítését idézi elő. Ezzel szemben sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a jogdíjfize-Shira Perlmutter: uo. 32 Ezzel kapcsolatban ajelentés hivatkozik a kiállítási joggal összefüggésben is érvényesülő jogkimerülési tanra, illetve a Berni Unióhoz való csatlakozással eltörölt értesítési kötelezettségre. Lásd még: Shira Perlmutter: uo. ■’ Shira Perlmutter: uo. 34 Mindenesetre a hivatal elismerte, hogy a jövőbeli, várható haszon tudata mégiscsak serkentheti az alkotókedvet. Shira Perlmutter: uo. tés nem terhelné meg a piacot a műkereskedők jutalékához és az árverési költségekhez hasonlóan, amelyek mellett egyébként eltörpül a követő jogdíj mértéke.35 A tételt, amely szerint a művész és műve közötti kapcsolat a műpéldány eladása esetén is töretlenül fennmarad, a hivatal jelentésében összeegyeztethetetlennek ítélte a szabad átruházhatóságra épülő tulajdonjog hagyományos angol-amerikai rendszerével. Ez az álláspont azonban figyelmen kívül hagyja a szerzői jog hagyományos angol-amerikai rendszerét, amely több ponton áttörte a szabad átruházhatóság elvét.36 A jelentés magáévá tette azt a sajátos gondolatmenetet is, amely nem tartja szükségesnek a művész minden egyes művével fennálló kapcsolatának hangsúlyozását, mivel valójában a művész és teljes életműve közötti viszony a meghatározó. Ha a művésznek egy korai müve magasabb áron cserél gazdát, későbbi müvei is többet érnek majd, hiszen elismertsége folyamatosan nő.37 A gondolatmenet alapvető hibája, hogy túl messzire megy. A művész természetesen profitál abból, ha műveinek értéke nő a piacon, még akkor is, ha ebből tényleges bevétele nem származik. Ugyanakkor mindez más szerzőkre is igaz: ha egy mű kelendő, a szerző hímeve és a müvei iránti kereslet is nő. Ráadásul a szerzői jog sosem korlátozta a szerző jövedelemszerzési lehetőségeit egy korai eladásnak a későbbi művek eladhatóságára gyakorolt hatására tekintettel.38 Arra az esetre, ha a Kongresszus nem fogadná el a Szerzői Jogi Hivatal megállapításait, következtetéseit, a hivatal alternatív megoldási javaslatokat fogalmazott meg. Az egyik ezek közül a művészeti élet kormányzati finanszírozásának fokozása, amely ellentmond a szerzői jog magánjogi irányultságának. Ráadásul az ilyen típusú juttatások odaítélése és folyósítása nagymértékben függhet az uralkodó politikai széljárástól, illetve kormányhivatalnokok esztétikai értékítéletétől.39 A másik, a hivatal által felkínált lehetőség a haszonkölcsönzés jogának biztosítása, amely azonban nem tükrözi a valós piaci viszonyokat. Műalkotások haszonkölcsönzésére ugyanis még többszörözésüknél is ritkábban kerül sor, így, amíg a közönség műalkotások iránti „étvágya” nem közelíti meg a műsoros videokazetták - ma már inkább a DVD-k - iránti haszonkölcsönzési kedvet, e jog nem jelenthet alternatívát a követő joggal szemben.40 A szerzők számára - a jogkimerülés szabályától mentes - kiállítási jog biztosítása ugyancsak felkerült a hivatal alternatív javaslatait tartalmazó listára. E jogosítvány azonban számos hátrányt hordoz magában. így a kiállítás joga sza35 Shira Perlmutter: uo. Ilyen „áttörési pont” például a műnek a műpéldány tulajdonosa által véghezvitt, a művész hírnevét sértő megváltoztatásának tilalma. Shira Perlmutter: uo.; A követő jog és a tulajdon szabadsága közötti kapcsolatra lásd még: Elliott C. AIderman: Resale royalties in the United States for fine visual artists: an alien concept, Columbia-VLA Journal of the Law and the Arts, 1992 37 Lásd erre Robert Rauschenberg esetét. John Henry Merryman: i. m. Ajelentés egyéb érveket is felvonultatott a követő jog ellen: a művészeknek nincs szükségük a követő jogban megtestesülő anyagi segitségre; a követő jogdíj nem biztosít elegendő jövedelmet; akövető jogdíj egyenlőtlenül oszlik el a művészek között stb. Lásd ehhez: Shira Perlmutter: i. m.; más megközelítésben tárgyalja a követő jog ellen szóló érveket John Henry Merryman: i. m. 39 Shira Perlmutter: i. m. u Shira Perlmutter: uo.
