Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Tanulmányok. Kulcsár Eszter: A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása – I. rész
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 3. szám 2005. június TANULMÁNYOK KULCSÁR ESZTER A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása I. rész A követő jog folklór, mítosz, amelyben azok a szentimentalizmusra hajló emberek hisznek, akik osztoznak a nélkülözésben élő művész elégedetlenségében, és nem veszik észre, hogy hitüknek semmi köze a valósághoz.1 A követő jog elismertetésének egyik nagy ellenlábasa, az amerikai John Henry Merryman gondolatai ezek. Ám a droit de suite nemzetközi, regionális és nemzeti szabályozása, 85 éves múltja, úgy tűnik, rácáfol ellenzőinek újra és újra hangoztatott érveire. Kétségtelenül ellentmondásos természetű jogintézménynyel állunk szemben, amely azonban, bármennyire is „idegen testként”, de végül biztos helyet talált magának a szerzői jog rendszerében. A tanulmány a követő jog vizsgálata során az Európai Unió irányelvi szabályozásának áttekintését helyezi a középpontba, felvillantva a már fellelhető tagállami - köztük a hazai - implementációs javaslatokat is. Nem lehet azonban teljes képet adni - ha lehet egyáltalán - az e jogintézménnyel összefüggő kérdésekről a téma még tágabb kontextusba helyezése nélkül. így a jelen írásban röviden áttekintjük a követő jog kialakulására és a szerzői jogban elfoglalt helyére vonatkozó alapvető kérdéseket. Ezt követően elemezzük nemzetközi szabályozásának lényeges vonásait, rávilágítva - egy jogeset tanulságain keresztül - annak „gyenge pontjára”, amely előrevetíti a követő jog európai egységesítésének szükségességét. Végül egyes, a nemzetközi mükincspiacon meghatározó szerepet játszó, az Európai Gazdasági Térségen kívüli országoknak a követő jog tárgyában kialakított álláspontját és - ahol van ilyen - szabályozási koncepcióját mutatjuk be. A tanulmány soron következő, második részében - rövid történeti bevezető után - ismertetjük a követő jogról szóló európai uniós irányelv rendelkezéseit, majd a követő jognak a magyar szerzői jog rendszerébe való bevezetéséből és hatályos szabályozásából kiindulva megvizsgáljuk az uniós irányelv szabályait átültető, a szerzői jogi törvényt módosító törvénytervezet legfontosabb rendelkezéseit. 1 John Henry Merryman: The Wrath of Robert Raushenberg. Columbia-VLA Journal of the Law and the Arts, 1992 I. A követő jog kialakulása a nemzeti jogokban, elismerésének, szerzői jogi védelmének indoka A képzőművészek elsőként a XIX. század második felében, Franciaországban követeltek részesedést műveik értékének növekedéséből. Szegénységük gyakran arra késztette őket, hogy szükségleteiket alig fedező áron adjanak túl műveiken.2 E müvek ára aztán a későbbi eladások során a sokszorosára nőtt.3 A további étékesítésekből származó haszon a műkereskedők zsebében kötött ki, hiszen a művész és családja nélkülözésben élt és halt meg. Nehéz szociális helyzetükre és hátrányos piaci pozíciójukra tekintettel a művészek síkra szálltak egy jutalékra való jogosultság bevezetése mellett, amelynek eredményeként 1914-ben törvénybe iktatták a ,4roit de suite” intézményét. Az I. világháború azonban megakadályozta a végleges jogszabályi rendezést, így hat évvel később, 1920- ban hirdették ki Franciaországban, a világon első ízben, képzőművészek javára a műveik nyilvános árverés keretében történő továbbértékesítésének bevételéből való százalékos részesedést biztosító törvényt. Franciaországban a XX. század elején a követő jog bevezetése mellett elsősorban szociális megfontolások szóltak. A nélkülözésben élő festő vagy szobrász - kényszerűségből, életkörülményein javítandó - túlad remekein, hogy azonnali jövedelemre tegyen szert; a művész tehát végérvényesen elveszíti munkája gyümölcsét. Az ezt követő újraeladások formálják majd az alkotás piaci értékét, ami gyakran jócskán meghaladja az első eladásból befolyt összeget. A művész azonban már nem részesül e megnövekedett értékből, holott a mükincspiac számos szereplője számára éppen az ő müve jelent megélhetési forrást és stabil üzleti pozíciót. Márpedig a művész az egyetlen, aki a saját alkotói tehetségéhez kötődő gazdagodásból ki van zárva. A követő jog ezért megkísérli helyreállítani az egyensúlyt a müveik továbbértékesítésének hasznából részesedő 2 Paul Katzenberger: Das Folgerecht in rechtsvcrgleichcnder Sicht. GRUR Int. 1973, p. 660-661. A szakirodalomban gyakran Jean Francois Millet ,,L’Angelus” című művére hivatkozva érzékeltetik az értéknövekedést (lásd pl. Paul Katzenberger uo.): a művész életében 1200 frankért eladott festmény Millet halála után először 70 000, majd 550 000, végül 1 millió frankért cserélt gazdát.
