Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
98 Könyv- és folyóiratszemle nyújt a kérdésre, annál inkább becsúszik a de facto jogalkalmazás határai közé. Minél konkrétabb ugyanis a válasz, annál inkább csak az adott ügy tényállására alkalmazható, annál inkább kötött a konkrét ügy tényeihez, és kizárja a nemzeti bíróság mérlegelési lehetőségét.” (p. 132) Ez a megállapítás már önmagában is rávilágít arra, hogy milyen dilemma előtt áll az Európai Bíróság, amikor válaszát megfogalmazza. Nem véletlen, hogy az irodalomban éppen emiatt éri a legtöbb bírálat: vagy azért, mert a válasz túl elvont, vagy azért, mert túl konkrét. Ez utóbbi esetre frappáns példa, amikor az első fokon eljáró angol bíró, az ARSENAL-ügyben éppen ilyen okokból nem fogadta el az Európai Bíróság előzetes állásfoglalását, egyesek szerint „fellázadt”, míg azután a másodfokon eljáró angol bíróság „helyre tette” az ügyet. Fontos különbségre mutat rá a szerző, amikor az előzetes döntésre való előterjesztés joga (8. fejezet), valamint az előterjesztés kötelezettsége (9. fejezete) kérdéseit elemzi. Ez utóbbi körből az egyik legfontosabb az acte clair (tisztázott kérdés) esete, amikor a közösségi jog alkalmazandó rendelkezése egyértelmű. Ennek tipikus esete, amikor az Európai Bíróság jogkérdésben már döntött. Példaként a Da Costa c/a Hollandia Pénzügyi Igazgatósága (30/62) ügyet említi, amely a CILFIT-iigyben (283/81) kifejtettekkel egészítendő ki. Ezek szerint mindegy, hogy milyen eljárás keretében foglalt állást az Európai Bíróság a közösségi jog valamely kérdésében (azaz nemcsak az előzetes döntéshozatali eljárás során), másrészt nem kell „szigorúan azonosnak lennie” a nemzeti bíróság előtt felmerült, illetve előzőleg eldöntött közösségi jogi kérdésnek (p. 324). Az első kivétellel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy az ilyen „átjárás” versenyjogi és védjegyjogi ügyek között viszonylag gyakran fordul elő: maga az Európai Bíróság is ismételten alkalmazta már versenyjogi ügyekben kialakított állásfoglalását védjegyjogi ügyekben. Elsősorban szabadalmi ügyvivők, ügyvédek számára érdekes „a felek szerepe az előterjesztés megfogalmazásában” című alfejezet (p. 346), amelyben a szerző különféle modelleket ismertet. Ízelítőül érdemesnek látszik ezeket ehelyütt is közölni: „A felek szerepe sok tekintetben a tagállam eljárási szabályainak függvénye. Az államok gyakorlata ebben is különbözik, a következő modellek szűrhetők ki a rendelkezésre álló áttekintésekből. (1) A feleknek nagy szerep jut a kérdések megfogalmazásában, sokszor maguk fogalmazzák meg azokat, a bíróság csak jóváhagyja. Dániában a felek terjesztenek elő tervezetet a kérdésekre, illetve az előterjesztésre vonatkozóan, a bíróság ezt módosíthatja, vagy egyszerűen jóváhagyja és meghozza az előterjesztési döntést. Hasonló a helyzet Skóciában, Írországban, Angliában és Walesben, ahol a feleknek az előterjesztés szükségességére és tartalmára vonatkozó megállapodása esetén a bíróság általában megteszi az előterjesztést. (2) A felek kifejthetik véleményüket nemcsak az előterjesztés szükségességével és tartalmával, de az előterjesztés megfogalmazásával kapcsolatban is. A svéd Regerings ratten (Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság) az előterjesztés előtt a feleknek kiküldi az előterjesztés tervezetét, akik azzal kapcsolatban a véleményüket kifejthetik mind a tények, mind a jogkérdés prezentálására vonatkozóan. Az előterjesztés végleges szövegét ezután fogalmazza meg a bíróság. (3) A felek kifejthetik véleményüket az előterjesztés szükségességéről és az előterjesztés tartalmára vonatkozóan, de az előterjesztés megfogalmazásában, az előterjesztett tények körének és a kérdések meghatározásában nincs szerepük. Ezt a gyakorlatot követi számos bíróság, ahol a felek meghallgatása után a bíróság saját maga formulázza meg az előterjesztést, és hozza meg ezzel kapcsolatos határozatát. Ilyen gyakorlatot követ például a Görög Államtanács, a francia Conseil d’Etat, a portugál és a finn bíróságok és a Luxemburgi Közigazgatási Bíróság.” A szerzőhöz hasonlóan nem kívánjuk prognosztizálni, hogy a magyar bíróság melyik modellt fogja alkalmazni. Az ismertetés keretében logikailag ide kívánkozik, hogy a Függelék tartalmazza az Európai Bíróság iránymutatását az előzetes döntés iránti előterjesztésekről. Ezek a rendelkezések persze a nemzeti bíróságokhoz szólnak, de minthogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése vonatkozásában a jogi képviselőknek is komoly szerepe lehet, csak helyeselhető ennek a fontos dokumentumnak ehelyütt is (vö. még BH 2003, 8. szám, p. 638) történt közzététele. A gyakorlat szempontjából ugyancsak fontos az értelmező döntés időbeli hatályáról szóló fejezet (p. 427). Az ilyen ítéletek, szemben az EK-országok bírói gyakorlata által általában figyelembe vett precedensekkel, ex tunc, vagyis visszamenőleges hatályúak. Az előzetes döntésben kifejezésre jutó jogértelmezést tehát a közösségi jog értelmezett szabályának hatálybalépésétől kell alkalmazni. Védjegyjogi példával megvilágítva: az 1988. évi EU Védjegyjogi Irányelvet hazánk csak az 1997. évi XI. törvénnyel recipiálta, a 1994. évi közösségi védjegyrendeletet pedig csak a 2003. évi CII. törvénnyel. Ezek értelmezése vonatkozásában azonban az 5-10 évvel ezelőtt, az Európai Bíróság által hozott jogértelmező ítéletekben kifejtettek figyelembevétele 2003. május 1 -je óta a magyar bíróságokra nézve is kötelező. Befejezésül csak annyit, hogy a könyv minden olyan polgári és büntetőjogi eljárásban hasznos munkaeszköz lehet, ahol a közösségi jogi szabályozás már megvalósult. Az ilyen területek száma pedig napról napra növekszik - gondoljunk itt csak az eddig nem is említett, a szerzői jog különböző kérdéseit érintő és további, előkészületben levő (pl. versenyjogi) közösségi irányelvekre. Dr. Vida Sándor * * * Beck Mihály: Parajelenségek és paratudományok. Vince Kiadó, 2004; ISBN 963 9552 44 5 A kötet az igényes kiadó nagyon is figyelemreméltó Tudomány - Egyetem sorozatának egyik új darabja. E sorozat — Glatz Ferenc szavaival — a mái magyar tudomány értékeinek közreadásával kíván nyitott egyetemet teremteni mindenki számára.
