Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 99 Tudjuk, sőt lépten-nyomon tapasztalhatjuk is, hogy napjainkra igen jelentős mértékben megerősödött az érdeklődés a paratudományok és általában minden iránt, ami a hivatalos tudománytól eltérő betekintést nyújt világunk rendjébe, jelenségeibe, és a kanonizált nézetektől eltérő magyarázatokat ad az így tapasztaltakra. Maga a törekvés, hogy megismerhessük, hogyan is működik és mi mindenből áll össze a világ, amelyben élünk, természetesen nem új keletű. Amióta csak az ember gondolkodásának fejlődésével tudatára ébredt, hogy számára ismeretlen ok-okozati összefüggések alakíthatják sorsának alakulását, igyekszik is minél többet megtudni ezekről. Nyilvánvaló, hogy ebben eleinte a mai értelemben vett intellektuális kíváncsiság még nemjátszott szerepet, de a maga módján és mindenkori eszközeivel már akkor igyekezett megismerni és megérteni azokat az erőket, amelyek alakítják helyzetét, életének minőségét, és kereste a lehetőségeket, főként pedig az eszközöket, hogy maga is képes legyen befolyásolni azok működését - ezt teszi azóta is. A paratudományok mai piacát és annak az utóbbi időkben bekövetkezett gyors növekedését több tényező hozta létre. A fontosabbak egyike az, hogy sokak úgy érezték és érzik ma is, hogy többé-kevésbé megroggyantak azok a nagy eszmerendszerek, amelyektől útmutatást várhattak volna a világról és az abban elfoglalt helyükről való gondolkodáshoz, és méginkább reményt a szükség óráiban személyes bajaik megoldásához. Sokan vannak, akik elveszítették a támaszt, amelyet a vallás adhatott a hívőknek, illetve akiktől elvették azt. Bárhogy is történt, helyette újat kellett keresniük, mert az emberek jelentős részének szüksége van arra, hogy higgyen valamiben, s még inkább arra, hogy ha a mélységben érzi magát, legyen valaki, akihez onnan segítségért kiálthat. Beck maga is mondja műve zárófejezetében, hogy hit nélkül elképzelhetetlen lenne az élet. Ez a keresés egyeseket más hagyományos vallások felé vitt, másokat szektákhoz, sokakat a modem idők modem vallásához, a tudományokba vetett hithez, és láthatóan sokakat fordított ezoterikus tanok felé. Beállítottság kérdése: vannak, akik csak a megértésen át jutnak el a hithez, másokat viszont éppen a felfoghatatlan képes megragadni. Az ezoterikus tanok pedig azzal is igen sokaknak jelenthetnek vonzó ígéretet, hogy róluk még nem tudnak annyit, ami már elegendő indítékot adhatna a beléj ük vetett hit - vagy éppen a beléjük kapaszkodás - megingásához. A felvilágosodás eszméinek széles körű terjedésével, majd később a tudás iparosításának korában mind többen a tudományok hatalmába vetették a hitüket és a reményüket. Rá kellett azonban döbbenniük, hogy kételyeikkel és életük égető problémáival szemben nagyon sokszor a tudományok is tökéletlennek mutatkoznak, nem tudják megadni nekik a tőlük várt válaszokat, segítséget — legalábbis nem azok a szolgáltatások, amelyekhez a rászorulók ténylegesen hozzájuthattak, és amelyekben számukra a tudomány ereje megtestesült. Az új válaszokat, új reményeket keresők egy része ismét csak a paratudományok felé fordult. A paratudományok előtérbe kerülésének ma talán legnagyobb hatású mozgatóereje, hogy igen komoly értékesítési lehetőségeket kínáló iparággá vált népszerűsítésük, a parajelenségek bemutatása, az ezoterikus tanok terjesztése, és nagy gazdasági jelentőségű részét alkotja a tömegszórakoztatás mind hatalmasabb iparának. A kínálat a megszerezhető profit nagyságának megfelelően óriási, s hogy milyen széles a paraj elenségek és paratudományok körében, arról itt is igen jó képet kapunk. Ez a kínálat szinte már méretének és sokszínűségének erejével is képes áttörni a kételkedésen: könyvek és filmek garmadája, valamint a naponta új, eladható szenzációkat kereső, illetve kreáló — írott és elektronikus-bulvársajtó cikkei, írásai. Teljesen természetes, hogy a világjelenségei iránt érdeklődő emberek között még a leginkább racionális gondolkodásúak is egy ésszerű mértékig vevőivé válnak. És bár a könyv ezt így nem mondja ki, a képből, amit mutat, világosan kiérződik, hogy ha létezik valami a világon, ami határtalan, az emberi hiszékenység bizonyosan az. A paratudományokhoz való racionális hozzáállásunk két szélsőértéke nagyjában-egészében a következőképpen összegezhető: „Nem hiszem, mert képtelenség” és „Nem utasítom el eleve, hiszen ’Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes’.” Tény az is, hogy amint a tudományok mindinkább kiterjesztik ismereteink határait, olyan valós tartományokat fedezünk fel, amelyekről korábban nem is álmodtunk vagy a mesék, netán a szélhámosságok birodalmába soroltunk. És ismerjük el: attól, hogy valaminek a létezését, működését mai tudásunkkal nem vagyunk képesek megérteni, még valóban létezhet, működhet. Valószínűleg érvényes példa erre az akupunktúra is. Beck akadémikus ugyan meglepően kurtán-furcsán elintézi, ám nagyon sok jel, tény mutat arra, hogy valódi, meglehetősen jól irányítható hatásai vannak - ennél többet az elfogadott gyógyászat eszközeinek jelentős részéről sem mondhatunk el -, és nem zárható ki, hogy ismereteink bővülésével előbb-utóbb bekerülhet a hivatalos tudomány körébe. Kitűnő példát találhatunk itt arra is, hogy a tudomány milyen ésszerűen kezeli saját kijelölt határainak lehetséges változását. A könyv egyik fejezete az örökmozgókkal foglalkozik. Tudjuk, Beck is mondja, ezek megvalósíthatósága ellen a legfőbb érv, hogy ellentétben állnak a termodinamika főtételeivel. Ezen az alapon zárják ki őket - mint megvalósíthatatlanokat - eleve a szabadalmazhatóságból is. Beck azonban azt is elmondja, hogy a főtételek nem bizonyítottak tudományosan, hanem csak az egyetemes tapasztalat kifejezései, és érvényüket felül kell vizsgálnunk, ha olyan tényeket tapasztalunk, amelyek ezt indokolják. Ebből már az is következik, hogy ha a tapasztalat indokolttá teszi, annak megfelelően felül kell vizsgálni a tudománynak az örökmozgókkal kapcsolatos álláspontját is. Beck akadémikus itt valóban széles, nagyon érdekes körképet ad, bár az ismertetés olykor inkább csak jelzésértékű. Ügyelnünk kell arra is, hogy véleményét többnyire csak halvány irónia sejteti. Kiindulásul, viszonyítási alapnak bemutatja a természettudomány jellemző vonásait. Ezt a parapszichológiával foglalkozó fejezet követi, benne olyan izgalmas területekkel, mint a távolbalátási jelenségek, apszichokinézis jelenségei, a paranormális detektívek, a pszichikus hírszerzés. A következő fejezet egy, az ókor óta virágzó iparágé, a jóslásé. Ez a jóslás és a tudományos előrejelzés összevetésével indul, és igen tanulságos, bár csak dióhéjnyi összegzést ad az utóbbi korlátáiról. Miután elolvastuk a jóslás művészetéről szóló szűk egy oldalt, nagyon sajnáljuk,
