Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny cs Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 2. szám 2005. április KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Mádl Ferenc-Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga, 6. kiadás. KJK, 2004; ISBN 963 1954 79 X A két neves szerző a könyv új kiadásának előszavában elmondja, hogy az előző (2000. évi) kiadás példányai elfogytak, továbbá az azóta eltelt időben sok minden történt, ami a könyv teljes átdolgozását szükségessé tette. A legfontosabb változások szerintük is hazánk európai uniós tagságával függnek össze. Már a bevezetőben jelzik a munkaszerződésekre vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályok gyökeres átalakulását, a nemzetközi szerzői jogban és a nemzetközi iparjogvédelemben bekövetkezett változásokat, valamint a joghatóság, a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó közösségi rendeleteket. Míg azonban ezek a változások a csatlakozás előtt, a jogharmonizáció jegyében végrehajtott kodifikáció keretében mentek végbe, addig tagságunkkal az európai változások követése kötelező, sőt automatikus folyamattá vált. Amint a címből is következik, a könyv alapvetően a nemzetközi magánjog (szaknyelven: kollíziós szabályok) jogi természetét, alapelveit és alkalmazását tárgyalja, ami nélkül a nemzetközi kapcsolatok joga elképzelhetetlen. Kollíziós szabálynak — tág értelemben — azokat a jogi normákat tekintjük, amelyek a jogszabályok valaminő összetartozását (innen az elnevezés) rendezik, azaz meghatározzák, hogy egy vagy több figyelembe vehető szabály közül ténylegesen melyiket kell alkalmazni. A jogszabályok összeütközése lehet nemzetközi, ilyen esetben több állam jogi rendelkezéseiről (törvényeiről, rendeletéiről) van szó. Az ilyen, a kollíziót feloldó normákat nevezzük kollíziós szabályoknak. Figyelemmel a jelen kiadvány olvasóira, ebben a könyvismertetésben azoknak a kérdéseknek a tárgyalására szorítkozunk, amelyek a nemzetközi szerzői jogi védelem és a nemzetközi ipaijogvédelem kérdéseit tárgyalják, vagy olyan általános nemzetközi magánjogi szabályokra, amelyek ezen a jogterületen is alkalmazásra kerülnek. A következőkben a nemzetközi szerzői jogról szóló (XXVII.) fejezetből adunk néhány szemelvényt. Ebben az ismertetés azzal kezdődik, hogy alig van még az életviszonyoknak olyan köre, amely annyira követeli a nemzetközi védelmet, mint a szerzői viszonyok, s kevés jogterület annyira szükségszerűen nemzeti jellegű, mint a szerzői jog. A szerzői alkotások felhasználásának lehetősége mindig túlment a nemzeti határokon, a technika alkotta új eszközök (rádió, televízió, hang-, képrögzítés stb.) útján pedig egyenesen világméretűvé vált. Érthető, hogy szinte a korszerű nemzeti szerzői jogok kialakulásával egyidőben megindultak a nemzetközi védelem biztosítására irányuló kezdeményezések, amelyek alapos előmunkálatok után már a XIX. század végén nemzetközi egyezmény elfogadásához vezettek. Ezt követi az egyezmények rövid ismertetése: Berni Uniós Egyezmény, Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény, az előadóművészek jogi védelméről szóló Római Egyezmény, a hangfelvételek előállítóiról szóló Genfi Egyezmény, valamint számos kétoldalú megállapodás. Ezekről azt mondják, hogy a bennük alkotott nemzetközi egységes kollíziós és anyagi jog a nemzetközi szerzői jog igen jelentős részét átfogja (ezért akadnak olyan szerzők, akik szerint a nemzetközi szerzői jog lényegét tekintve nem is tárgya a nemzetközi magánjognak; amivel persze nem lehet egyetérteni). Ugyanakkor - helytállóan - hozzáteszik, hogy az egységes kollíziós jog távolról sem tekinthető teljesnek, és felmerülnek olyan nemzetközi szerzői jogi viták, amelyek megoldásánál a bíró a nemzetközi kollíziós jog közvetítésére szorul. Ezeket a lehetőségeket szem előtt tartva ad kollíziós jogi rendezést a magyar Nemzetközi Magánjogi Kódex (1979. évi 13. sz. tvr. az azt követő számos módosítással - a továbbiakban: Kódex), amikor is a lex loci protections elvét fogadja el: a szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik (Kódex, 19. §). Ezt a szabályt kell alkalmazni mindenekelőtt, ha szerzői - vagyoni és nem vagyoni — alanyi jogok kérdésében kell a magyar bírónak egy nem egyezményes (Berni Uniós Egyezmény) államból származó esetben döntenie. Egy másik érdekes kérdés lehet, amikor nem abban az államban igénylik a szerzői jogi védelmet, amelyben a jogsértés történt. Példaként az az eset szerepel, hogy Szlovákiában egy magyar színház jogsértő módon előadja egy francia szerző darabját, amikor is a szerző a magyar bíróságtól (is) kérhet Szlovákiára kiterjedő jogvédelmet. Ekkor a magyar bíró a Berni Uniós Egyezmény alapján a szlovák szerzői jogi szabályokat (lex loci protectionis) fogja alkalmazni, nem pedig a magyar jogot (/ex fonj. Ugyancsak helytállóan említik, hogy a nemzetközi szerzőijogi egyezmények nem térnek ki a szerzői alkotások felhasználási szerződéseire. Ezért az ilyen természetű nemzetközi vonatkozású ügyletek jogi megítéléséhez minden esetben a kollíziós norma közvetítésére van szükség, amint azt a Legfelsőbb Bíróság ilyen tárgyú gyakorlata is tükrözi. (A műben hivatkozott eseti döntés egy nemzetközi kiadói szerződés megítélésére irányadójog meghatározásáról is szólt.) Végül említés történik az Európai Unió által a szerzői jog néhány részletkérdését egységesítő irányelvekről. Ezek: a szoftver jogi védelme, az egyes műhordozók bérlete, a műholdas sugárzás és a vezetékes továbbközvetítés egyes kérdései, a védelmi idő, az adatbázisok védelme - amelyeket a magyar szerzői jogi törvény recipiált. Anemzetközi iparjogvédelemről szóló (XXVIII.) fejezet az egyes jogvédelmi eszközök, a szabadalom, védjegy,
